- Hotel -

Egy leintett taxival körülbelül öt percbe tellett ideérni, ami nekem gyalog tízbe tellett. De nem siettünk sehová, volt még idő a kezdésig. Az ég már besötétedett, a nap lement, és közben éreztem valami idegességféleséget a gyomromban, hogy vajon mennyire fog tetszeni Klausnak ez az ötlet. Mert az egy dolog, hogy ő egykoron járt operába. Most vajon hogyan viszonyul hozzá?
- Megérkeztünk. - néztem kiszállva a nagy épületre. Körülbelül háromszáz éve mit sem változott, csak idősebb lett.
Klaus szemeibe néztem, miután mellé sétáltam és szemügyre vehette a "meglepetés" helyét. - Isten hozott a szófiai operettszínházban. - suttogtam a fülébe.

- Utcák -

Egy tíz perces séta után eljutottam az opera épületéig. Nem mondanám, hogy annyira ismertem a helyet. Azt hiszem, ezer éves életem során maximum négy-öt alkalommal fordultam meg itt, és akkor sem a színdarabok minősége érdekelt, hiszen jóformán sosem értettem belőlük semmit. Minek kell itt franciául meg olaszul énekelni? De az utolsó alkalom kivételes volt. Akkor... hiába volt olasz az egész, talán egy évszázada lehetett, mégis minden érzelmet magamban éreztem, amit ki akart fejezni egy-egy dal, vagy hang. Lassan rájövök, hogy hol kezdődött érzelmi gyengülésem.
Besétálva nem telt bele sok időbe, hogy megpillantsam a jegypénztárt. Persze a legtöbben telefonon rendeltek, mert modern világ, de nekem azon keresztül nem ment volna az igézés, miszerint kavarodás miatt két jegy tulaja várja meg a következő előadást. Gonosz? Nem is kétséges!
Egy köszönés, és máris elbűvölő mosollyal néztem a szemeibe. - Most... szépen értesíteni fogja öhm... - bámultam egy lapon az opera elrendezkedését. - ennek a páholynak bájos tulaját, vagy tulajait. Megmondja nekik, hogy kavarodás végett a ma esti előadáson nem tudnak részt venni. - igéztem belé, és tekintete lassan üvegessé vált.
A fiókba nyúlt, tollat és pecsétet vett elő, hogy két mára szóló jegyre ráfirkantsa a páholy számát. Hm, ezek szerint voltak még üres helyek, ha maradt ki jegy. De ez már lényegtelen, nekem nem két, három sortávolságnyira egymástól lévő szék kellett.
- Köszönöm a segítségét. - mosolyogtam rá, majd még visszafordultam. - Mit is adnak ma egyébként? - kérdeztem vissza, mire jött is a válasz, és megforgattam a szemeimet. - A bolgárok még mindig nem haladnak a korral... - fintorodtam el.

- Hotel -