Whatever anyone does or says,
i must be emerald and keep my color

Megosztás
Lissa-Danah Morgenstern

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. Júl. 06, 2018 7:04 pm
Ugrás egy másik oldalra
Lissa-Danah Morgenstern
● ● nomen est omen ● ●

korom: nem tudni pontosan

titulusom: Black Orchid Flower

városom: Seattle

play by Sophie Turner

fajom: boszorkány

becenevem: Lissa

foglalkozásom: "tanácsadó" 

a karakterem keresett/canon/saját


Születési idő, hely   A születésem pontos idejét és körülményeit homály fedi. Egy biztos, Európa egy német ajkú falucskájában valahol északon történt. Ha be kellene határolni, valamikor az 1700-as évek elején láttam meg a napvilágot.
Család   Mayra azt mondta, apám nagytudású mágus volt, anyám egy erős boszorkány. Képességeimet tőlük örököltem. Nem emlékszem rájuk. Még kislány voltam, amikor a családom lemondott rólam. Csak Mayra halála után szereztem tudomást, hogy a családomon átok ült. Más-más formában, de mindenkit utolért a Szürke bosszúja. Rám az a sors várt, hogy az éjszakában éljek, mint azok a természetfelettiek, akik mások vérét szívják. Varázskörökben őket vámpíroknak nevezik. A szüleim ezért száműztek a hegyek közé, az ormok felett elterülő vastag felhők alá, hogy megvédjenek.  

 

"Titokzatos, megfejthetetlen világ a mi szívünk. Olyan érzékeny, olyan változó. Egy gyenge fuvalom nehéz lavinákkal zúzza össze minden atomját, s egy mosolygó napsugár új életre tudja kelteni."

Lissa-Danah Morgenstern Tumblr_ot1nd6M1kF1rrr6k5o1_400

Boszorkány vagyok, aki az éjszakában él. Egy átok láncol oda. Hosszú történet, régen is történt. Kár érte a szó. Sötét igék, gonosz varázslatok tudója vagyok, s ha megfizetsz megosztom veled a tudásom. Nem árulok zsákba macskát. Egy rossz szándékú varázsnak nagyobb ára van, mint a földi javak, amit adni tudsz cserébe. A lelked egy darabját is magamhoz veszem, és ha van Pokol, a legvégén egészen biztosan oda jutsz te is.

Nem vagyok jó, miért is áltatnám ezzel magamat vagy bárki mást ezen a világon? Az vagyok aki. Szörnyű dolgokat teszek. Megbízásból. Kérésre. Fizetség fejében. De ki vagyok én, hogy ítélkezzek mások felett? Bíráljam, ha az ügyfél szíve (s)óhaja más gyötrelmét kívánja? Nekem ez csak üzlet. Nekem nincs veszteni valóm. Nem tartozok senkihez, ahogy hozzám sem tartozik senki sem. Könnyebb így mindenkinek.

Most Seattle-ben élek. A városba, ahol az emberek mindent maguknak akarnak. Ahol egyre kevésbé tűrik a magam fajtát, mégis gyűlölettől fűtve, bosszúszomjasan, vagy épp kételyek közt őrlődve keresnek fel, hogy a segítségemet kérjék. Ironikus. Kárhozatra váró bűnös lelkek, akik különbnek, jobbnak hiszik magukat nálunk, mégis ők azok, akik mások vesztét kívánják. Hozzám fordulnak, ha a szeretett fél szerelmét akarják, vagy ha egy riválist kell elsöpörni az útból. Engem keresnek, ha egy volt szerető ragaszkodásától szabadulnának, vagy ha az elhagyó kedvesen állnának bosszút. Akkor is hozzám jönnek, ha mások javaira vágynak olyannyira, hogy a csillapíthatatlan vágyakozás az őrület határaihoz sodorja őket. Bármit és bárkit feláldoznának a sikerért. Emberek, akik a kapzsiság és az irigység bűnébe esnek. És végül vannak a reményvesztettek, akiket cserben  hagyott az igazságszolgáltatás. Átlagos, jóra való emberek, akik a lelki üdvüket is készek feláldozni az elégtételért.
Mindig meghallgatom a történeteiket, az érveiket, az "igazukat", amivel igazolni akarják nekem, de legfőképp önmaguknak, hogy amire kérnek helyes, mondván ez "kijár nekik" vagy "rászolgált a büntetésre", de ártó szándékkal kikövezett út ez, ami egészen biztos, hogy a Pokolba vezet... 

Messzire sodort az élet a földtől, ahol megszülettem. Az emberek mégis ugyanolyanok itt is, mint bárhol máshol. Hogy keveredtem ide? Elmesélem a történetem...

Első emlékeim öt éves koromig nyúlnak vissza, egy távoli vidéken, ahol a világra jöttem.

Puha hó ropog a talpam alatt. Apró testemet meleg bunda öleli. Nem vagyok egyedül. Egy erős, meleg kéz kísér a hófehér tájon át. Egy férfi hatalmas termettel. Az arcát nem látom, elrejti csuklyája.
Hová megyünk? Kérdezem vékony gyermeki hangon, de választ nem kapok. A hófedte dombok között megáll az idő. Olyan régóta menetelünk a télben, hogy arra sem emlékszem mikor keltünk útra.

Felettünk az ég besötétül, mikor egy házikóhoz érünk. Csalogató narancsos fény szűrődik ki az ablakán. A férfi nem szól csak bekopog a ház ajtaján, mire egy asszony lép elő.
Meghoztam. Mától a te gondod. Dörmögi a férfi, majd hátat fordít és eltűnik az éjszakában.

Soha többé nem láttam őt, sem a családomat. Attól a naptól kezdve az asszonnyal éltem, akit csak Mayrának neveztem.

Elrepültek évtizedek, mégis az örök hó birodalmában, mintha befagyott volna az idő. Mintha csak napok teltek volna el azóta, hogy a férfi magával hozott ide. Megmentett? Vagy a sorsomra hagyott? Gyakran foglalkoztattak a kérdések, miért vagyok itt? Miért hagytak itt?
Ahogy telt az idő emlékeim még sűrűbb homályba vesztek. Szüleim arca megfakult előttem, hangjukat már nem voltam képes felidézni. Édesanyám türkizkék szemei, édesapám szelíd mosolya - csak ezek a töredékek maradtak meg, amiket mélyen magamban őrzök. Mayra tudta a válaszokat, de hallgatott. Gyűlöltem őt a szótlansága miatt. Csak egy évszázaddal később, a halálos ágyán árulta el a titkot: átkozott vagyok. Hirtelen értelmet nyert minden...
Mayra halála után már nem volt itt maradásom. Félelemmel és kíváncsisággal telve vágtam neki a nagyvilágnak, hogy megtaláljam azt a férfit, akit csak Szürkének neveznek.


"Egy hajó keletre, a másik nyugatra
Ugyanazzal a széllel.
A vitorla az. És nem a szélvihar
Mely eldönti, hol ér utol az éjjel.
"

Lissa-Danah Morgenstern Giphy

Egyedül maradtam. Eltemettem Mayrát. A nőt, aki felnevelt, aki tanított és aki az egyetlen támaszom volt majd' egy évszázadon keresztül. Mintha az anyám lett volna. Magamhoz vettem egy láncot, amit utolsóként ajándékozott nekem. Mágikus erejű tárgy volt, mely által félelem nélkül léphettem a fénybe. Megóvott az engem sújtó gonosz varázstól. Mindig magamnál tartottam. Mégis éjjelente keltem útra, amikor minden nyugodt és csendes. Már részemmé vált az éj és a sötétség, elveszettnek éreztem magam a fényben.

Az eljövendő évtizedeim utazással teltek. Bejártam Nyugat-, majd Dél-Európát. Sehol nem maradtam sokáig. Az első állomás, ahol hosszabb időt töltöttem a híres-neves Párizs volt. Elvarázsolt az a hely. El tudtam volna képzelni ott az életem. Talán még a mai napig is ott élnék, ha egy májusi napon össze nem sodor a véletlen egy férfival, aki a Szürke nyomára vezetett.

Meg akarom találni azt a mágust. Attól a perctől kezdve találkozni akarok vele, hogy először hallottam róla.

Fél Franciaországot bejártam utána, de a nyomát vesztettem. Már kezdtem feladni a kutatást, amikor új nyomra akadtam.
A Szürke Amerikába ment, nem tér vissza többé. Végleg itt hagyott minket. Morogta egy részeg halász a kikötő egyik mólóján, majd meghúzta félig üres rumos üvegét. Bámultam a távolodó hajót. Szépen, lassan, csendesen, követtem elrévedt tekintettel, míg végleg el nem tűnt a horizonton. És még utána is hosszú perceken át.

A következő hajóval követtem a mágust. Hamar Amerika földjén találtam magam, majd városról városra költöztem, míg el nem jutottam Seattle-be. A külvárosban rendezkedtem be, ezúttal hosszú távra. Tudtam, hogy Szürke is hosszú időt tervez Seattle-be maradni, így már nekem sem volt sietős.
Gyorsabban sor került a találkozásra, mint azt remélni mertem. Annyi kérdés és érzés kavargott bennem. Válaszokat akartam. Tudni mindazt, amit Mayra nem mondott el, vagy amire még ő sem tudta a választ. Ott álltam a férfi előtt, belenéztem hideg szemeibe és nem voltam képes megszólalni. Azt akartam, hogy tudja ki vagyok. Legszívesebben az arcába üvöltöttem volna mindent, de hallgattam és vártam. A Szürke munkát ajánlott, anélkül hogy sejthette volna kinek a sarja vagyok. Gyűlölt ellenségéjé, akinek a családját átokkal sújtotta. Kihasználva a könnyen jött előnyömet, elfogadtam az ajánlatát. Attól a naptól neki dolgoztam.

"Nincs olyan, hogy egy álom túl nagy. Az van, hogy elfogadod, idő kell ahhoz, hogy valóra váljon."

Lissa-Danah Morgenstern Tumblr_n407qsJjyg1qd5lk3o2_250

Mindennap a színvallás gondolata kísért az ébredéssel. Ma megteszem. Ma megmondom. Ma számon kérem. De végül nem teszem, nem mondom, nem kérem számon. Csak teszem, amit kell és egy újabb nap telik el. Meggyőzőm magam, még nincs itt az ideje. És még nincs itt az idő...

Vissza az elejére Go down

Vámpírboszorkány
Ebony Tate-Smith
Lissa-Danah Morgenstern Tumblr_ol8bpmGda01sasfc6o1_250
Tartózkodási hely :
mystic falls, whitmore ✤ ✤
Hobbi & foglalkozás :
i'm trying to be okay ✤ ✤



A poszt írója Ebony Tate-Smith
Elküldésének ideje Szer. Júl. 11, 2018 11:50 am
Ugrás egy másik oldalra
Gratulálunk, elfogadva!
● ● üdvözlünk a diariesfrpg oldalán! ● ●
Kedves Lissa! 40

Bocsáss meg, amiért várnod kellett, remélem felment a mulasztás alól, hogy amint lehetőségem adódott rá, rögtön jöttem elolvasni téged! Nagyon szeretem, ha valaki megpróbálja kijátszani a különleges-kártyát és sikerül is neki: esetedben ez összejött, szinte faltam minden szavadat! 40
Sokáig maradtál életben annak ellenére, hogy átokkal sújtottak, évszázadokon keresztül elviselni a bezártságot, valamint abban a tudatban élni, hogy a családod végülis száműzött a köreiből, még ha a megóvásod érdekében tették is. Szerencse, hogy egy szerető és gondoskodó nevelőre bíztak, aki még az átok kijátszásában is segített neked... kíváncsivá tettél, hogy a halála után miként léptél arra az útra, amin jelenleg is jársz? Miért döntöttél úgy, hogy eladod magad és a képességeidet? Vajon Szürke rá fog jönni, ki vagy valójában vagy te fogod előbb kibökni? Miért nem mondtad el eddig? Megannyi kérdés, amire valószínűleg választ fogok kapni a pályafutásod során, szóval van egy olyan érzésem, hogy a követőd leszek. Wink

Nem is tartalak fel tovább! Menj, foglald le az arcodat, aztán keress magadnak partnereket és vesd be magad a játéktéren! Jó szórakozást! Smile


Vissza az elejére Go down
 

Lissa-Danah Morgenstern

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Lizbeth Morgenstern
» Maybelle Morgenstern
» Bruno Morgenstern
» Bruno Morgenstern
» Bruno Morgenstern lakása

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
rising of the mortals :: Boszorkányok-


Új posztok
tekintsd meg
Pént. Május 31, 2019 10:58 pm
Laurel O. Delgado
Szer. Május 29, 2019 1:28 am
Katherine Pierce
Kedd Május 28, 2019 8:31 pm
Amren Monroe
Hétf. Május 27, 2019 11:26 pm
Lucille Éamon Vodova
Szer. Május 22, 2019 12:03 pm
Katherine Pierce
Hétf. Május 20, 2019 10:43 am
Shiraz Watson
Szomb. Május 18, 2019 10:03 pm
Aingeal Hearn

• ROTM FRPG •