KOR » 705 (de az elmúlt jó pár évszázadban halott volt, így nem túl erős boszorka!)
FAJ » Boszorkány
PLAY BY » Johanna Braddy
STÁTUSZ » szabad
FOGLALKOZÁS » -
VÁRJA » Én, de nagyon!
KAPCSOLATUNK » Hello nővérkém!
Egykoron te miattad veszítettem el az erőmet és lettem vámpír. Sose akartam ilyen szörnyeteg lenni, de a gyermeked védelmében inkább engem dobtál a hiéna elé, aki téged megölt, engem pedig átváltoztatott. A sors fintora talán, hogy azt hitted megúszhatod? Gyerekként sokat köszönhettem neked, mivel te tanítottál meg a boszorkány életre, ugyanakkor az árulásod miatt lettem ennyire sötét lelkű, hogy végül az alvilágban kötöttem ki. Nem bízok meg szinte senkiben se, vagy ha igen, akkor annak se adom a jelét.
Láttad azt, hogy miként fejlődik a világ, minden apró rezdülésnél jelen voltál, hiszen valami miatt sokkal inkább az élők között ragadtál szellemként, mint kellett volna. Fogalmad sincs arról, hogy én hoztalak vissza hónapokkal ezelőtt. Egyszerre tartasz tőlem, ugyanakkor fel is akarsz keresni, hiszen úgy érzed, hogy helyre kell hoznod a múltat, s az akkori legnagyobb baklövésedet. De vajon tényleg olyan ártatlan vagy, mint mutatod magad? Vagy esetleg sokkal inkább helyet kellene cserélnünk és ezért hoztalak vissza? Vagy ketten tudnánk tökéletesen vezetni ezt a birodalmat? Tényleg nem neheztelnék rád és ne akarnálak hátba szúrni? Önzetlenül tettem azt, hogy visszahoztalak névtelenül? Ki tudja, de az biztos, hogy csöppet se lesz unalmas a viszontlátás, hiszen megannyi titok lappang mind a múltban és a jelenben…


/Pb alkuképes, ahogyan a név is. Egyedül a családnév jó lenne, ha azonos lenne. Pm-ben megtalálsz, ne tűnj el! /