Annyira jó érzés kerített hatalmába, amit már nagyon régóta nem éreztem. Talán még emberkoromban, neeem ilyesmit tutira nem éreztem akkor. Az a naiv kislányka, aki akkoriban voltam, még legmerészebb álmaiban se merte volna feltételezni, hogy valaha ilyesmit fog művelni... ezzel a férfival!! Na jó, sőt még én sem, a mostani énem. Amint egyik kezem duzzadó férfiasságának becézgetésével volt elfoglalva, ajkaim mohón kaptak övéi után. Belevigyorogtam a csókunkba, amint felnyögött - hehe, én is értek ám az ilyesmihez -, majd az ajkamba harapott.
- Képzeld, erre már többezer éve rájöttem - forgattam meg unottam a szemeimet, majd a nevetés is kikívánkozott belőlem. - Ha úgy vesszük pont ez a fincsi vérem miatt lettem élőhalott... - húsztam el az utolsó betűt, majd ujjaim lehulltak legbecsesebben őrzött testrészéről, hogy ismét a hajába túrva csókolhassam.

- Kivételesen nem a véredre gondoltam - jegyeztem meg pajkos mosollyal az arcomon. De még mennyire, hogy nem. Ismét fölé gördültem és most már, minden teketóriázás nélkül merültem el benne teljesen. Mindketten felnyögtünk a hirtelen ránktörő érzésektől és az élvezettől. Kezdettől fogva vad iramot diktáltam. Nem vigyáztam olyannyira, mint szoktam... Nem volt rá szükség, hiszen válaszolt a szenvedélyemre. Testem minden idegszála odáig volt ezért a bestiárt, aki úgy tekerte alattam a csípőjét, ahogy senki más nem tudná. Egyszerűen utánozhatatlan. Most én fordítottam a felálláson, hiszen eddig én irányítottam. A hátamra fordultam, miközben egy másodpercre sem szakadtunk el egymástól. Végre láthattam őt. Ismét. Élvezettől kipirult arcát csábítóan keretezték kócos tincsei, amiket olykor meghúztam. Melleit tenyereimbe zártam, hogy vadul marjam őket, amivel talán szenvedést is okozhattam neki, de nem panaszkodott. Egyszerűen istennőként ringott csípőmön, én pedig átadtam neki az irányítást.

- Óóó - kerekedett el a szám, amint kijavított, hogy most nem a véremre célzott. De ez igazán nem is volt fontos, vagy nagyon is az volt? Aztán elvesztettem a fonalat, mivel végre belém hatolt, aminek hatására mindkettőnk száját egy jóleső nyögés hagyta el. A csudába, hogy én milyen régóta vágytam már erre.. Kezdettől fogva vad iramot diktált, de én ezt egyáltalán nem bántam, sőt egész hamar felvettem a ritmust. Már teljesen fölösleges volt türtőztetnie magát, mivel nem vagyok már törékeny emberi lény, akinek bármelyik percben eltörhet valamelyik bordája. Miközben ajkaim megállás nélkül övéire tapadtam, kezemmel a hátát markolásztam, amellyel még azután sem hagytam fel, mikor változtatott a poziciónkon. Csupán előrébb vándoroltam, a felsőtestéhhez. Látva, hogy mennyire úszik a boldogságban, főleg most, hogy ismét láthatta az arcomat.. muszáj volt elvigyorodnom. Miközben ő melleimet kényesztette, majd harapdálta, megjegyzem csöppet sem fájt, én kétkedés nélkül vettem át tőle az irányítást, fel-alá mozgatva a csípőmet. Kezeimmel ismét a hátát markolásztam, egyre mélyebben, miközben ajkaim ismét az övéire vándoroltam. Egyre gyorsabb tempót diktáltam, aminek következtében éreztem, hogy már nem vagyok messze, hamarosan el fogom érni a Mennyország kapuját.

- Hallani akarom a hangod! - búgtam szájába nagy nehezen. Kezdtem szétesni az őrjítő játékától. Valóban egy bestia volt.. És bevált, egyre hangosabb nyögések és apró sikolyok hagyták el a száját, mikor újra én kezdtem el mozgatni magamon. Egyik kezem fenekén volt, másikkal a combját szorítva húztam a lehetetlenségig magamra. Láttam rajta, hogy kezdi átlépni a határt, és be kell vallanom, én is egyre csak közeledtem felé. Élveztem, hogy ekkora örömöt tudok neki okozni.
- Még mindig szeretlek... - nyögtem rekedten, ahogy testem porcikáit elöntötte a beteljesülés gyönyöre. Éreztem, hogy egy pillanatra Ő is megfeszül körülöttem és mélysége apró rángásokkal hozza tudtomra, hogy őt is elérte az orgazmus. Pihegve borult mellkasomra, én pedig zihálva fontam köré a karomat.

- Mit mondjak? - tettem fel a költői kérdést, persze nagyon is tudtam, mit akar hallani. Dehát ez van, szeretem az őrületbe kergetni az embereket, vámpírokat, egyéb lényeket, de talán a démonokat a leginkább.. Nem bírtam több szót kinyögni, hisz már annyira közel álltam az orgazmushoz..egyre hangosabb nyögések és sikolyok hagyták el a számat, de az se kerülte el a figyelmemet, hogy Ő is igen közel jár már hozzá.. Boldogsággal töltött meg a tudat, hogy ismét itt lehetek, a karjaiban, többezer év elteltével. A fenébe, az érzelmes énemmel.. de ez az igazság.
Amint kimondta a mágikus szót, a testem szinte abban a pillanatban feszült meg, majd érte el azt a bűvös határvonalat, jutottam el a gyönyörig. Lihegve borultam mellkasára, közben azon töprengve, mit is feleljek.
- Én is - nyögtem ki végül egy ennyit tömören és velősem. Túl sok érzelem volt most bennem, és mind másféle, a gyűlölettől a szerelmen keresztül minden. Nem voltam még képes kimondani azt a szót.

Nem ezt vártam. Bár igazából azt sem vártam, hogy az Ő száját is elhagyja a szó, egyszerűen csak azt akartam, hogy tudja, mit érzek. Nem vártam el Tőle, hogy viszonozza.. Talán azt is megérteném, ha az ellenkezőjét vágná hozzám... A francokat érteném meg.. Dühöngő őrültté változnék. Tébolyulttá.. Nem engedem, hogy mást szeressen.. Ő nem szerethet mást. - kezdtem kétségbeesni, bármekkora csorbát is ejt ez férfi büszkeségemen. Kezdtem félni, hogy csak egy gyors menetet akart velem, és most lelép, hogy fájdalmat okozzon. belebolondulnék valószínűleg, hiszen még csak most kaptam vissza. És nem is szándékozom kiengedni a karjaim közül egy darabig...
Végül mégis viszonozta, viszonozza érzelmeimet.. Ez, szinte maga a csoda, de mégis hagy némi kételyt maga után ez az "én is". Nem bízik bennem.
A francba, de érzékeny lettem. Ezt is Ő hozza ki belőlem.. Hihetetlen, mennyire el tudok lágyulni egyetlen pillantásától és mennyi vadságot szabadít fel egyetlen érintésével.

Az arca mindent elárult. Nem kellett nagy tudás, ahhoz hogy rájöjjek egyáltalán nem erre a reakcióra számított tőlem. Habár az 'én is' után, némiképp felengedett, de még mindig ott volt az a kétely a szemeiben, hogy ez még nem jelenti azt, hogy minden mehet tovább a régiben. Láttam, hogy érzi, hogy nálam ez még nem egészen elég ahhoz, hogy újra teljes mértékben meg tudjak bízni benne.
- Sajnálom, hogy nem tudok úgy felelni, ahogyan te akarnád, de egyelőre azt hiszem így is túl sok érzelmet mutattam ahhoz képest, amit a bálon készültem veled tenni - emeltem égnek a szemeimet. Fú, de régen volt már az is.. De a legesleghihetetlenebb dolog, hogy képes volt elfeledtetni velem a bosszúmat, amit oly régóta tervezgettem ellene... Egyszerüen az őrületbe kerget ez a férfi. Nem lehetek ismét gyenge, naiv kislányka, aki úgy szökdécsel, ahogyan Ő azt elrendeli.
- Időre van szükségem, ahhoz hogy újragondoljam a dolgokat.. túl sok minden történt ezalatt a pááár óra alatt - mondtam teljesen komolyan, picit elhúzva az 'á' betűt, mivel elég sok óráról volt szó.

- Valóban meg akartál ölni? - kérdeztem békésen. Már egyáltalán nem izgatott a tény, hogy megsebzett.. A múlt elmúlt és nem lehet rajta változtatni. De ha lehetne se akarnék, hiszen meglehet, hogy akkor nem tartanám most, közel 1000 év után a karjaimban Őt. - Nos szerintem te is jobban élvezted, hogy nem a terved szerint alakult az este.. - húztam végig mutatóujjamat gerince ívén, hogy fenekére téve megállapodjanak.
- El akarsz menni? - bámultam fel a plafonra. Hát persze. Idő kell neki.. Idő, a rohadt életbe is. Miért érzem úgy, hogy ha most elmegy, egy darabig nem akar majd találkozni velem, én pedig futóbolondot fogok csinálni magamból?!

- Megölni? - ráncoltam össze a szemöldökeimet. - Nem, sokkal rosszabbat terveztem Veled tenni - jelent meg egy sejtelmes vigyor az arcomon. Akármennyire erősen is gyűlöltem, soha nem lennék képes megölni Őt, kiváltképp akkor nem ha van jobb módja is a bosszúm beteljesítésének. Például ez, amit éppen művelünk... ahol mutatóujja bőrömhöz simult, rendesen libabőrös lettem. Miért kell ilyen hatással lennie rám?! Ezzel csak még inkább megnehezíti a dolgokat..
- Muszáj, de ne aggódj, később is látni fogod még a képemet - nevettem fel arckifejezése láttán. - Akár mérget is vehetsz rá - folytattam ravaszul, majd picit sejtelmessé vált a hangom. - Vagy így, vagy úgy - ingattam meg a fejemet.

- Nem igazán nyugtattál meg... - komorodott el hangom. - Bár gondolom nem is az volt a célod... - forgattam a szemeimet. Egy kicsit sem tetszett a bosszúálló énje... Egész hátborzongató..
- Arra már rájöttem, hogy hiábavaló próbálkozás lenne a rábeszélés... - nyögtem fel számat elhúzva. - Azért én nem mérgezném meg magam, ha nincs ellenedre.. A végén még meggondolod magad és az életemre törsz.. Tudod, szemet szemért.. De ha menni akarsz, nem tartalak vissza.. Nem követem el ugyanazokat a hibákat..

- Nem, valóban nem az volt a célom - értettem egyet Vele, közben hamiskásan mosolyogva. Megnyugtatni? Arra neki nincs szüksége.. sőt, egyelőre még a félelemre sincsen oka.
- Ja, bocsi, de már nem lehet engem befolyásolni - jegyeztem meg, mindenesetre nagyon igyekeztem, hogy ne látszodjon meg rajtam a kétely. Hogy Neki mégis van csöppnyi hatása rám... ó, az ördögbe vele.
- Az csak egy szólásmondás volt, drágám - emeltem égnek a szemeimet. - Mindenesetre igazad van, jobb félni, mint megijedni, ha már a szólásoknál tartunk - kuncogtam a markomba.
- Jobb is, ha nem tartasz vissza - javasoltam komolyan, javarészt azért, mert tudtam, ha akarna, meg tudna állítani. De ő nem tette, amiért hálás is voltam érte. - Tényleg mennem kell.. van még némi elintéznivalóm, vár rám egy megfejtésre váró rejtély is - kacsintottam rá titokzatosan fogalmazva, közben felülve, majd a széttépett ruhamaradványokra pillantva, akaratlanul is felsóhajtottam.

- Azért én tudok egy személyt, akinek nagy valószínűséggel sikerülne... Sajnálatos módon viszont ezt a kártyát nem játssza ki.. - ültem fel én is. Idő van.. Már közeledik a reggel, nekem pedig szintén akad elrendezni valóm..
- Nem szeretem, ha keresztbe tesznek nekem.. Úgyhogy én is utánajárok a dolgoknak. - nyúltam álla alá, és megcsókoltam.
- Nem sok maradt belőlük.. - követtem a pillantását és meg kell mondanom eddig eszembe sem jutott, hogy ha szétszaggatom minden egyes ruhadarabját, mégis miben fog távozni.. Olyan távolinak tűnt az egész.. Azt hittem több időm lesz vele, de most nem úgy jött ki. - Gyere, kerítek neked valamit.. - néztem rá pimaszul. Kézen fogva vezettem a hálóba, ahol a gardróbban kezdtem kutakodni. Mivel minden egyes nadrágom leesne róla, inkább hagytam is. Odadobtam neki a legszűkebb boxeremet, meg egy fekete, hosszú ujjú inget, és kihívóan néztem rá. Nem kellett sokat várnom, máris öltözködni kezdett.
- Bocs, női ruháim még mindig nincsenek.. - vigyorodtam el. - De a semminél gondolom jobb... Bár, én inkább a semmire szavazok. - kacsintottam rá, miközben én is felvettem egy boxert és magára hagytam. Összeszedegettem a ruhafoszlányokat a nappaliban és töltöttem magamnak egy italt.
Egyáltalán nem tűnt nehéz döntésnek, hogy most elengedjem. Mintha tudatalattim biztosra vette volna, hogy visszajön....

- És én nagyon is hálás vagyok azért, hogy nem játszod ki azt a kártyát - kacsintottam rá direkt személyesebben válaszolva, hiszen mindketten tudtuk, hogy voltaképpen magára célzott.
- Helyes, jobban is teszed - bólogattam, majd készségesen visszacsókoltam.
- Hát nem.. - nevettem fel a ruhafoszlányokra pillantva, majd kézen fogva követtem őt a hálójába, ahol aztán kikereste a legszűkebb cuccait. Majd' felnevettem amikor a kezembe adott egy boxeralsót és egy hosszú ujjú inget.
- Hát ez azt hiszem ruhának is elmegy - nevettem, miközben magamra kaptam a cuccait. - De legközelebb azért próbálj meg kíméletesebb lenni - kacsintottam rá, direkt provokálva a legközelebbi alkalommal. Miután végeztem, kusza tincseimet lófarokba kötöttem, hogy áljanak valahogy, majd kimentem, hogy magamra kaphassam még épen maradt ruháimat, a kabátot, majd a csizmát.
- Még találkozunk - fordultam vissza hozzá egy utolsó csók erejéig, majd elsuhantam a széllel.

/Lucy lakása/

Hihetetlen, hogy még az én cuccaimban is szexinek látom Őt. sőt, talán ebben látom őt a legszexibbnek, valami varázsa van annak, hogy az én ruháim ölelik őt körbe. Az enyém!
- Minél hamarabb! - búcsúztam Tőle és most tudatosult bennem, hogy voltaképpen most Ő játszotta el velem azt, amit én szoktam másokkal. Itt hagyott szex után.. Meg is sértődhetnék, de nem teszem, majd valahogy viszonozom neki ezt a kis kedvességet. Készülj Bébi, már nem vagy törékeny.. - mosolyodtam el kajánul és becsuktam az ajtót.
Vettem egy forró zuhanyt, és közben kiürítettem a fejemet. Vagyis csak ürítettem volna, hogyha nyugodni hagy ez az egész vámpírrá válás dolog. Mármint Lucy átváltozása. Olyan régen. Nem tudom, hogy történhetett, de talán érdemes lenne az elején kezdeni a nyomozást! Rebekah... Nagyon remélem, hogy nincs hozzá köze...
Végül nem bírtam már ülve maradni, se állni, se konyakozni.. Semmi nem hagyott nyugodni, de ez a legfőként nem.
Felkaptam kabátomat, cipőmet és kocsiba pattantam. Meg kell tudnom, hogy ki áll emögött az egész mögött..

folyt.: Mikaelson-ház

/William lakása/

Miután eljöttem Willtől, egy gyors ötlettől vezérelve arra a döntésre jutottam, hogy írok egy sms-ben Wyettnek. Nem lett hosszú, tömören is velősen foglaltam össze a lényeget.

Szia!
Lenne kedved elkísérni az Alapítók báljára? Táncolni akarok!! Ha benne vagy, akkor pár óra múlva találkozunk a Lockwood birtokon!
- L