≫Mesélj nekem egy még ismeretlen történetet...  ≪ Én örülnék a legjobban, ha úton-útfélen azzal dicsekedhetnék, milyen jó kapcsolatunk van! Igaz, együtt jártunk vásárolni, megtanítottál főzni és minden karácsony előtti este sütit sütöttünk, de sajnos hozzá kell tennem, hogy egy maximalista hajcsár simán elbújhatna mögötted. Az a nő vagy, akit mindenki irigyel: tökéletes, mindig tip-top, az összes hajszálad a helyén, jeget olvasztó ezer wattos mosollyal villogsz és mindenben helyt állsz, amibe belekezdesz, sőt, a legjobb vagy benne! Mióta az eszemet tudom olyan akarok lenni, mint te, ám mivel folyamatosan azt éreztetted velem, hogy soha nem leszek elég jó, inkább elengedtem a rád hasonlítás vágyát és csak a szívem mélyén fájlalom, hogy képtelen vagyok megfelelni neked.
Folyamatosan pörögsz, teszed a dolgod, sőt, abban is intézkedsz, amit nem neked kellene megcsinálnod. Akkor is megszólalsz, ha nem kérik a véleményedet, viszont azoknak, akik nem ismernek eléggé túlságosan tündéri vagy ahhoz, hogy a segítő szándékodat kötekedésnek vegyék. Egyébként felettébb szarkasztikus vagy. Az emberek nagyon sokáig szeretnek, aztán rájönnek, hogy jobb veled nem ujjat húzni, mert akkor is érvényesíted az akaratodat, ha másoknak nem tetszik az álláspontod. A meghunyászkodás nem a te stílusod, soha nem vallanád be, hogy azért öltöd magadra a magabiztosság megtörhetetlen álcáját, mert egy bizonytalan kislány lakozik benned, aki szeretne megfelelni, szuper lenni a saját élete vezetésében és leginkább abban bizonytalan, hogy megadta-e a tőle telhető legtöbbet a gyerekeinek és jó anya volt-e.
Mai napig bízom benne, hogy ugyanúgy szeretsz minket, csak Hannah természete kedvesebb, egyszerűbb és nem annyira a tiédhez hasonló, mint az enyém, ezért könnyebb kifejezned neki az érzéseidet. Vérgérvényben, szereted a családodat, csak néha nem tudod jól kimutatni: amikor mégis, akkor legtöbbször lecsapok a lehetőségre és örülök annak, hogy végre együtt tölthetünk egy kis időt, aztán ismét csalódok egy kicsit, tehát a kapcsolatunk egy lépés előre, három hátra. A testvéremmel nagyon szép gyerekkorunk volt, mindent megkaptunk, foglalkoztál is velünk, csak... másképpen. Hannah volt a babád, a kincsed, míg én, az elsőszülötted, a tökéletességed igényének prototípusa. Valljuk be, az utóbbi szerepbe bele lehet fáradni.
Hogy miért jöttél vissza? Egy baleset következtében majdnem egy éve váltottad ki az átkodat: az iskolád közelében egy kereszteződésben hirtelen lelépett a járdáról az egyik tanítványod és hiába tapostál a fékbe, Grace belehalt a sérüléseibe. Kezdesz hozzászokni az átváltozásokhoz, de azt is pontosan tudod, hogy ezt a létformát nem neked találták ki. Apát New York-ban hagytad, Hannah biztatására jöttél vissza New Orleans-ba és reméled, hogy nem teszem ki azonnal a szűrödet és segítünk neked. (Opcionális, ezt a szálat igény esetén kérdés nélkül kihagyhatjuk, a kapcsolat miatt fontos a nőszemély! )

// A pb légyszíves az említettek közül kerüljön ki (de ha van más hasonló kaliberű ötleted, akkor szívesen fogadom). Van még egy-két infó, amit szívesen megosztok az anyukámról, de ez igazából egy kis kiegészítés az érzelmi kapcsolatunkra vonatkozóan, semmi extra. Apát is nyugodtan hozhatod, ha szeretnéd, örülnék is neki. A Hannah-val való viszonyáról és a Kevin-hez fűződő száláról az érintetteknél lehet érdeklődni, persze vállalom a közvetítő szerepét. Nagyon várom/várjuk, összetett női karakterről van szó, viszont ezt úgyis kivesézzük, ha megérkeztél. Gyere gyorsan!