new orleans is my home ★ ☆
fighting for equality ★ ☆
|
A poszt írója ♛ Faye Charpentier Elküldésének ideje ♛Szomb. Aug. 10, 2013 2:34 pm Ugrás egy másik oldalra ♛ | |
|
|
A poszt írója ♛ Hannah Charpentier Elküldésének ideje ♛Szomb. Aug. 10, 2013 12:13 am Ugrás egy másik oldalra ♛ | Hannah Charpentier You know... the hell is here  Adatlap • Teljes neved: Hannah Ginger Charpentier
• Korod: 22 év
• Születési adataid: New Orleans ;; 1990. október 11.
• Play by: Emilia Clarke
• Fajod: Vérfarkas
• Beceneveid: -
• Érdeklődési köröd: Divat || Művészetek || Festészet || Ókori kultúrák || A saját fajtám történetének felkutatása || | Mutasd magad! Nos, ha ismered a nővéremet, elég annyit mondanom, hogy szöges ellentéte vagyok. Ha nem ismered, sajnos kénytelen leszek belemenni a részletekbe, még ha jelenleg nincs is ínyemre hangsúlyozni, mennyire más ő, mint én. Mégiscsak testvérek vagyunk.
Szeretem az emberek társaságát. Belőlem nem váltanak ki olyan reakciót, hogy tüskékkel kelljen szurkálnom őket. Igaz, miután vérfarkassá váltam, kellemetlen érzések gyülemlettek fel bennem is, mint mindenkiben. Egy bizonyos elhidegülés másokkal szemben. Olyanokkal, akik nem olyanok, mint én. Nem... vérfarkasok. Meg is lep mindenkit, akit beavatok a titokba, hogy én mégis hogyan voltam képes embert ölni? Kérlek... a magyarázat csupán annyi, hogy a nővérem vére ugyanúgy bennem is ott van. És képes vagyok elveszíteni a saját magam józan gondolatait. És mire visszakapom őket, már minden szó felesleges, a tettek beszélnek.
Mindezek mellett egyetemre járok, nagyon szorgalmas diák vagyok, szeretek szórakozni is, nem egyszer vannak átbulizott éjszakáim. néha a nővéremet is el lehet rángatni egy-egy ilyen helyre, de nem mindig. Kicsit tékozló is vagyok, de hát melyik fiatal lány nem az az én koromban?
A külsőm... nos, a szemem színe a nővéremére ütött. Nem egyszer megfordult a fejemben, hogy talán nem is ugyanazok a szüleink, hiszen az ő haja tűzvörös... az enyém barna. A szemünk az egyetlen, ami megegyezik. De még az alkatunk is eltér. Talán nem ártana kérdőre vonni valakit. |
Életem története
Négy évvel ezelőtt:
Vérben úsztak a kezeim... ahogy magamra néztem a tükörben, láttam a hideg verejtéket az arcomon. Az apró foltokat az orrom alatt, melyek vércseppek voltak. Az elkenődött sminkem a szemem alatt olyan volt, mintha egy utolsó prostituált szabadult volna be egy elegáns, gazdag házba. A ruhám elszakadt, a szoknyám széle rojtos, a hajam olyan, mint a szénaboglya... a levegőt pedig olyan gyorsan kapkodtam, mintha soha nem lenne elég. Mintha... meg akarnék fulladni. Mert azt hittem, még mindig követ valaki. Pedig nem így volt... mert már nem követhetett. A vére itt van a kezemen. Ő már halott... nem bánt többé. Nem erőszakoskodik...
Eszembe jutott Derrick arca. A középiskola legmenőbb sráca, mindenki arról álmodik, hogy az ő barátnője lesz. Én, a kis stréber, aki ritkán szórakozik, viszotn nagyon csinos, elértem, hogy abba a pozícióba kerüljek, amiről a többiek csak álmodtak. A barátnője lettem. Ahogy ő mondta: a csaja. Utálom ezt a szleng dumát. Nekem mindig is olyan slampos volt. De melyik lány sejthette azt, hogy ez a srác egy hidegvérű gyilkos? Egy kéjelgő... aki megerőszakolja a lányokat, és utána végez velük, hogy ne beszélhessenek...
A szemeimből kibuggyantak az első könnycseppek. Nem értem, nem értem, és nem értem... egyszerűen mi vesz rá valakit arra, hogy ilyen állat legyen? A szeme... már nem volt az a tekintet, melyet minden nap az iskolában láttam... egyszerűen kiveszett belőle minden... minden... a fény... a barátság... csak a gyilkos maradt, semmi több.
Azt mondta, én is a többi sorsára jutok. Hogy egy naiv p*csa vagyok, aki azt hiszi, hogy Meseország tényleg létezik. Mert mindannyian ezt hisszük. Mi, akik csak úgy járkálnak a pasik után... de én nem jártam utána. Ezért figyelt fel rám igazán. Én csak a tankönyveimmel szaladgáltam, elkerültem a tekintetét... és mikor rám nézett, én elpirultam. Ő... az a srác... a vére a kezemen... nem jön le... sem szappannal... se mással. Hiába dörgöltem... a kezem továbbra is vörös... döntenem kellett. Az én életem, vagy az övé. És a sajátomat választottam. Majd eltűntettem őt... nem találhatják meg az ujjlenyomataimat, igaz? De hát... bárki megondhatja, hogy gyakran utaztam a kocsijában... a kést pedig letisztítottam, majd eltüntettem...
Nagyot nyeltem, majd körbefordultam. Az otthon. Faye. Nem tudhatja meg, mit tettem. Egyszerűen csak... NEM!
Remegő kezekkel fogtam meg egy papírt, és kezdtem körmölni szaporán... hogy elmegyek. Hogy ne féltsen. Mert visszajövök. De el kell mennem... hogy értsen meg. Jó lány vagyok. Nem lesz bajom. Épségben fogok visszatérni... és könnyeimmel pecsételtem meg ezt a pár sort, melyet egy egyszerű szóval zártam le:
Szeretlek;
a Te Hannah-d
Napjainkban:
A volán mögül pattantam ki, miközben a kellemes őszi szellő megcsapta az arcomat. A hajam csak úgy szállt a szeptemberi szélben, de a napszemüvegemre még mindig szükségem volt.
A cipősarkam kopogott a márványon, mikor beléptem az egyetem falai közé, hogy mostantól itt tengessem napjaimat. Huszonkét évesen tlaán már öreg lennék belevágni? Ideje volt visszatérnem New Orleans-ba. Faye-nek néha írtam egy-egy levelet, hogy ne aggódjon. De sosem válaszolhatott, hiszen nem adtam címet. De most itt vagyok. Remélem, örül majd nekem.
Célok a városban Gyerekkorom óta New Orleansban élek, de egy ideig el kellett szabadulnom innen. A nővérem viszont itt maradt. Most nyilván furcsán fog fogadni engem. De szükségem lesz a segítségére ebben a borzalmas életben. Kettőnk ugyan eltérő személyiség, de szeretek vele élni, és tisztelem őt. És úgy értesültem, Klaus is ebben a városban van. Talán lenne okunk félni attól, aki néha lecsap egy-egy vérfarkasra, és rabszolgává teszi őket? Mindenesetre... én résen leszek! |
A színfalak mögött... • KOR Van egy pár évem
• NÉV: Cukorborsó
• TAPASZTALAT: 3 éve
• MULTIK: Nem férne ide. : ) - DIARIES FRPG - |
|
Kezdőlap
