- Mindenki gondolt már arra, hogy ilyen vagy olyan módon de megöljön valakit... vagy a saját keze vagy isten keze által. Most gondoljanak Msr. Mervain meggyilkolására. - Kattintok és képek ugrana fel a nőről - Miért érdemelte meg ezt? Mondják meg nekem a maguk stílusát. Mondják meg nekem kik maguk. - Leheletek száza kering körbe a teremben. Minden szem engem figyel. Minden tekintet rajtam függ. Vaskos könyveket süppesztek a helyükre, ezzel is jelezve, hogy az órának vége. - Mr. Doyle. - lép hozzám késlelkedés nélkül a nyomozó nő aki az órám közepén érkezett, igy kénytelen volt várni. - Miss Morrison. - biccentek – minek köszönhetem a látogatást? - kérdem mintha nem tudnám a választ. Ha itt van akkor az csak egyet jelenthet. - Újabb holtestekre bukkantak a folyó mentén. - Megcsóválom a fejem. Biztos vagyok benne, hogy van elég nyomozó, rendőr, tűzoltó és önkéntes a városban, aki szívesen segít a keresésben. - indulok utamra de persze Bianca megragadja a karomat. - Giles, kérem. - nagyot sóhajtok. Semmi kedvem nincs elkeveredni egy olyan erdő kellős közepén, ami tele van éhes vámpírokkal. Vadász vagyok, nem pedig egy bolond. Lerázom ujjait és tovább indulok. Nem nézek vissza.
Harcoltam eleget az én koromban. Megannyi veszteséget szenvedtem. Néha úgy érzem túl sok mindent láttam már és túl sok mindent vesztettem. A lányom, a fiam, a feleségem...
Lehajolok, hogy megvizsgáljam a testet. Bianca egy kávét nyújt felém. Persze, hogy tudta, hogy itt leszek. Okosan, nem említi meg. Végül mindig megjelenek. Mindegy mennyire vagyok szarkasztikus, mennyire viselkedem önzőn, hogy mennyire önfejű vagyok, ha Bianca hozzám fordul segítségért és én mindig felbukkanok. Belekortyolok a feketébe.
- Miss Morrison többször is bizonyította, hogy a halandók életének érdekében, mennyire messze képes elmenni. A helye a tanácsban van. Erről nem is érdemes tovább vitatkozni. - emelkedek meg kijelentésemmel és az említett nő mellé lépek. Nincsen kétségem afelől, hogy remek tanácstag lesz belőle. Hiába néznek igaz rám. a helyemre ezt a nőt akarom ültetni, igaz ott is fog ülni és nem csak engem de önmagát is képviselni fogja. - Foglaljon helyet Miss Morrison. - szólal meg Matteo Del Novo. Biccentek hálám jeléül majd egy szó nélkül távozom.
A lakás üres amikor belépek. Egy üzenet vár rám a rögzítőn. Lenyomom az apró gombot és elmosolyodom ahogy meghallom a hangot. - Megérkeztem Izlandra nagyapa. Minden rendben, nem kell aggódnod. Van mindenem. A szállás gyönyörű és az emberek nagyon segítőkészek. Nincs miért aggódnod. Szeretlek. - ekkor hallom meg a hangját. - Leegyszerűsítem. Ha nem vadászod le és hozod el a boszorka vérét, megfosztalak az utolsó embertől is ezen a földön, aki hozzád tartozik, remélem érhet voltam. - eltűnik. Én pedig tárcsázom Kayla számát. Évek óta senki nem volt olyan ostoba, hogy megfenyegessen. Senki nem tud az unkámról. Senki. Legalábbis eddig senki. Ki kell derítenem ki ez a féreg.