1889-ben hatalmas tűzvész söpört végig Seattle éppen csak fejlődésnek indult városában. A város vezetősége az újraépítés mellett döntött, segíteni érkezett a városba Edmund Taylor vállalkozó. Öt év elteltével az épületek sorra emelkedtek ki a porból, ám ismeretlenek jelentek meg az újraépült falak között. Érkezésükkel a halálesetek száma megugrott az amúgy is megcsappant lélekszámú településen. A város vezetősége tanácstalanul állt a történtek előtt, egy éjjel azonban Edmund szemtanúja lett egy támadásnak. A városi tanács nem hitte el meséjét a megnyúlt szemfogakról és a kiduzzadó erekről a támadó szemei alatt, egyenesen bolondnak kiáltották ki a vállalkozót, hogy ilyen hiedelmekkel magyarázza a történéseket, ám a férfiban egy percre sem merült fel kétely. Tudta, hogy mit látott, elhitte, hogy az eddig csupán mendemondákból ismert lények léteznek és nem félt csapdákat állítani az erdő lombjai között, kémkedni éjjel teliholdkor. Állításait mégsem tudta bizonyítani a tanács tagjainak.

Tevékenységét 1896 decemberében siker koronázta. Egy hat éves gyermek kóborolt az erdőben, majd sétált bele a csapdájába, a férfi eszét pedig vesztve örült a sikernek, hiszen bizonyítéknak érezte a gyermeket, aki arról, hogy kik vagy mik követik el a gyilkosságot. A gyermeket képtelen volt szóra bírni és az események ezután kegyetlen fordulatot vettek. építőmunkásai holtestét másnap reggel a város főterén találták meg, a középen fekvő emlékműre fellógatva. Vérük a homokban hagyott nyomot, egy részük nyakán durva harapás, míg mások testén karmolások éktelenkedtek. A város vezetősége továbbra sem hitt a vállalkozónak, egyre inkább úgy gondolták, hogy maga Edmund csonkította meg a testeket, hogy ezzel bizonyítsa ostoba meséjét. Edmund viszont megértette az üzenetet: bárki gyermekét is hozta el, a gyilkosok követelik őt vissza, ám ő nem adta ki az ütőkártyáját a kezei közül.

Egy fagyos éjjelen a férfi álmatlanul forgolódott, majd kopogtatást hallott. Egy idős nő kereste fel őt, s teljes meggyőződéssel állította, hogy boszorkány képességekkel rendelkezik, és képes véget vetni a városban történő ámokfutásnak és gyilkossághullámnak. Edmund első pillanattól kezdve elhitte a nő minden egyes szavát, hiszen ő volt az első, aki bárminemű megértést mutatott felé. A nő csupán annyit kért, hogy hadd mondjon el egy varázslatot, mely által védelem borul a férfi házára. Amikor ez megtörtént, minden ablak egyszerre csapódott ki, és hatalmas szélvihar támadt fel. A boszorkány ajkain elégedett vigyor jelent meg, majd az ajtóban egy férfi és egy nő jelent meg. Az üzenet kiteljesedni látszódott. Eljöttek a gyermekért.

Másnap reggel egy gyermek sétált le a Taylor család házának lépcsőjén. Vérben úszott hálóinge, arca ártatlanságát maszatok takarták el. A járókelők rögtön riasztották a rendőrséget, majd faggatni kezdték a gyermeket... tizenöt perccel később egy rendőr megtalálta a házban Edmund és Yvana Taylor holtestét. Saját vérükben feküdtek, ugyanúgy, ahogyan az építőmunkások tetemeit megtalálták. Az ifjú fiúcska semmit nem volt hajlandó elmondani, hogy látott mindent. Örökre a szemébe égett az élettelen testek látványa: Frederick Taylor alig nyolc évesen mindkét szülőjét elveszítette.

Tíz évnek kellett eltelnie, hogy végre bosszút állhasson. A revans egyelőre csak képletesen érkezett el. A város újjáépítése befejeződött, az emberek letelepedtek, közöttük olyanok is, akiknek nem lett volna maradásuk a településen. Frederick ezzel tökéletesen tisztában volt... így apja tervei alapján létrehozta a titkos szervezetet, mely emberekből állt, és arra esküdött, hogy elpusztítja a természetfelettit. Halála után fia vette át a stafétát, de már ő is kezd kiöregedni a vezetői székből. És ugyan papíron még ő a vezető, de mindenben lánya dönt.