|
|
Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad ⊂ my only hope for happiness
⊂ mayor of seattle, leader of the Council
|
A poszt írója ♛ Cora Bouchard-Taylor Elküldésének ideje ♛Hétf. Júl. 31, 2017 4:03 pm Ugrás egy másik oldalra ♛ | |
| | |
|
Elküldésének ideje ♛Vas. Május 21, 2017 5:49 pm Ugrás egy másik oldalra ♛ |
≫kor ≪ 24 év
≫faj ≪ farkas
≫Szerepkör ≪ Fény az alagút végén
≫play by ≪ douglas booth
≫foglalkozás ≪ művész
≫várja ≪ én tuti!
| |
≫Mesélj nekem egy még ismeretlen történetet... ≪ A név totálisan alkuképes, a pb-vel is hajlandó vagyok egyezkedni, de kösd fel a gatyaszárad, nem vagyok könnyű eset. Már időtlen idők óta hangoztatod, hogy egy valódi művész vagy. A te papírlapod a vászon, amelyre a műveidet fested. A tollad az ecset, amellyel színesíted az alkotásokat. Annyira fiatal vagy, mégis... soha nem láttam még ilyen tehetséges alkotót. Mintha évtizedek tapasztalata állna mögötted. Annyi érzést viszel egyetlen művedbe, hogy azt minden tapasztaltabb művész megirigyelhetne. Honnan meríted ezt a mérhetetlen fájdalmat, amely visszatükröződik a képekről? Nyilván azért vagyok ilyen tudatlan, mert nem ismerem a titkodat. Kamaszkorod óta viszel életet üres vásznakba. Akkor a bántalmazó apád volt a motiváció forrása... a fájdalom tőle származott. Szinte üvöltöttél a festményeiden keresztül. A Whitmore főiskolán töltött idő alatt pedig a magány volt hű társad. Ez pedig - mint mondják - a legnagyobb múzsává tud válni, ha hagyjuk. Ha nem, elpusztít, depresszióba dönt. Te nem hagytad. Felülkerekedtél... Egészen egy véres éjszakáig, amikor az apád betoppant a galériádba pár hónappal ezelőtt. Részeg volt, mint mindig. Te pedig már nem tudtál uralkodni magadon, mikor neked támadt. A vére a te kezeden száradozik, neki köszönheted, hogy kiváltottad az átkodat, hisz azon az éjjel a karjaid között halt meg, csak mert védeni próbáltad magad. Néhány hete találtam rá a galériádra. Szeretek beülni oda kávézni, csodálni a műveidet, de még egyszer sem láttalak. Nem szoktál elvegyülni, teljesen kívülálló vagy. Egy eldugott pontról figyeled az emberek reakcióit, ahogyan a műveidet csodálják. Engem is jól ismersz már, hisz túl gyakorivá váltak a látogatásaim. Nyilván rájöttél a magammal hordozott cuccokból, hogy az én művészetem a fotózás. Titokzatos ember vagy, aki nem tárja ki magát akárkinek... túl sokat szenvedtél már a titkok miatt, mégsem adod fel ezt az életet. Hisz ez a múzsád, enélkül elveszítenéd a színt az életedből. // Elég sok ötletem van kettőnk kapcsolatához, a fenti elképzelés csak egy minimális alapja a karakterednek, de ezen felül még ezer meg ezer dolog színesítheti a jellemedet. Keress PM-ben, ha megérkeztél!
|
| | |
|
Elküldésének ideje ♛Hétf. Dec. 26, 2016 8:56 am Ugrás egy másik oldalra ♛ |
≫kor ≪ 24 év
≫faj ≪ farkas
≫Szerepkör ≪ Fény az alagút végén
≫play by ≪ douglas booth
≫foglalkozás ≪ művész
≫várja ≪ én tuti!
| |
≫Mesélj nekem egy még ismeretlen történetet... ≪ A név totálisan alkuképes, a pb-vel is hajlandó vagyok egyezkedni, de kösd fel a gatyaszárad, nem vagyok könnyű eset. Már időtlen idők óta hangoztatod, hogy egy valódi művész vagy. A te papírlapod a vászon, amelyre a műveidet fested. A tollad az ecset, amellyel színesíted az alkotásokat. Annyira fiatal vagy, mégis... soha nem láttam még ilyen tehetséges alkotót. Mintha évtizedek tapasztalata állna mögötted. Annyi érzést viszel egyetlen művedbe, hogy azt minden tapasztaltabb művész megirigyelhetne. Honnan meríted ezt a mérhetetlen fájdalmat, amely visszatükröződik a képekről? Nyilván azért vagyok ilyen tudatlan, mert nem ismerem a titkodat. Kamaszkorod óta viszel életet üres vásznakba. Akkor a bántalmazó apád volt a motiváció forrása... a fájdalom tőle származott. Szinte üvöltöttél a festményeiden keresztül. A Whitmore főiskolán töltött idő alatt pedig a magány volt hű társad. Ez pedig - mint mondják - a legnagyobb múzsává tud válni, ha hagyjuk. Ha nem, elpusztít, depresszióba dönt. Te nem hagytad. Felülkerekedtél... Egészen egy véres éjszakáig, amikor az apád betoppant a galériádba pár hónappal ezelőtt. Részeg volt, mint mindig. Te pedig már nem tudtál uralkodni magadon, mikor neked támadt. A vére a te kezeden száradozik, neki köszönheted, hogy kiváltottad az átkodat, hisz azon az éjjel a karjaid között halt meg, csak mert védeni próbáltad magad. Néhány hete találtam rá a galériádra. Szeretek beülni oda kávézni, csodálni a műveidet, de még egyszer sem láttalak. Nem szoktál elvegyülni, teljesen kívülálló vagy. Egy eldugott pontról figyeled az emberek reakcióit, ahogyan a műveidet csodálják. Engem is jól ismersz már, hisz túl gyakorivá váltak a látogatásaim. Nyilván rájöttél a magammal hordozott cuccokból, hogy az én művészetem a fotózás. Titokzatos ember vagy, aki nem tárja ki magát akárkinek... túl sokat szenvedtél már a titkok miatt, mégsem adod fel ezt az életet. Hisz ez a múzsád, enélkül elveszítenéd a színt az életedből. // Elég sok ötletem van kettőnk kapcsolatához, a fenti elképzelés csak egy minimális alapja a karakterednek, de ezen felül még ezer meg ezer dolog színesítheti a jellemedet. Keress PM-ben, ha megérkeztél!
|
| | |
|
A poszt írója ♛ Ajánlott tartalom Elküldésének ideje ♛ Ugrás egy másik oldalra ♛ | |
| | | |
Similar topics | |
|
| Engedélyek ebben a fórumban: | Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
| |
| |
| |
• az új oldal nyitásáig •
• ROTM FRPG •
|
Pént. Május 31, 2019 10:58 pm Szer. Május 29, 2019 1:28 am Kedd Május 28, 2019 8:31 pm Hétf. Május 27, 2019 11:26 pm Szer. Május 22, 2019 12:03 pm Hétf. Május 20, 2019 10:43 am Szomb. Május 18, 2019 10:03 pm • ROTM FRPG • |
|