≫Mesélj nekem egy még ismeretlen történetet...  ≪ // A név csak a vezetéknévben meghatározott, nem ragaszkodom az Olivia keresztnévhez. De ha valamilyen oknál fogva mégis nevet váltanál, dobj egy pm-et, hogy tudjam: megérkeztél

Ó, Olivia... Ki másról is beszélnék? Ha eszembe jutsz, már nyílik a bicska a zsebemben. Szívem minden dühével szeretném átharapni a torkodat... nem így kezdődött. Ennél bonyolultabb kettőnk históriája.
Soha nem mondtam a szemedbe, hiszen egymás ellenségei vagyunk, de az elmúlt száz évben egyedül Te voltál megáldva azzal a képességgel, hogy kiolvaszd szívemet a jégburkából. Szerelem? Nem. Inkább egy erőteljes vonzalom, mely sosem teljesedett ki, elvégre csak végig hátbatámadni készültél. A test csak hús, csont és bőr. Bármit kezdhettünk egymással, te mégis egyetlen célt dédelgettél. Meg akartál ölni, miután magadba bolondítottál.
Vadász vagy, mit várhattam tőled? Kihasználtad tudatlanságom, minden gyanakvásom elaltattad, majd mikor már úgy simultam a tenyeredbe, mint valami kölyökmacska, megpróbáltad elvenni életemet. Pedig tudom, hogy Te is érzel valamit. Tudom, hogy vonzódsz hozzám. Ezt fogom kihasználni, ha újra találkozunk, bár azóta sem tudok úgy tekinteni hőn szeretett városomra, mióta találkoztunk. New Orleans azóta hideg és száraz.

Olivia egy New Orleans-i bárban felszolgáló, mellékállásban pedig vadász. Az elsőből kiindulva, nem volt nehéz a találkozás, hiszen szerény személyem nem veti meg a szórakozóhelyeket. Első pillantásra mi volt kettőnk között? Egy halovány szikra, ami azóta sem csillapodott. Sosem tudtam, milyen szeretni és gyűlölni egyszerre. Te megtanítottad. Most már tudom.

Gyere gyorsan!