Jake && Charmaine

Mondjuk lehet, ha nem jött volna ide, akkor már bealudtam volna a sok tanulnivaló mellett, mert tényleg elaludnék.. Olyan fáradtnak érzem magam, azonban nem aludhatok el és hogy most idejött, akkor már nem is akarok, hanem fele foglalkozni, így inkább elrakom a könyvet és mikor megölel, akkor visszaölelem. - Valóban? - kérdezem tőle egy szemforgatás közepette nevetve.  Mondjuk eltudom hinni, hogy nem akart megnyílni és nem akart beszélni sem, főleg ha neki még ez az egész új, így tettem volna én is a helyében, én is távolságtartó lettem volna. Néha nagyon nehéz az új helyeken, nekem is nehéz volt mondjuk az.. azután minden. Ki sem akartam tenni a lábamat a házból és még csak ránézni sem tudtam másra, csak elvoltam a szobámban, elvoltam a magam kis világával.
kérdése meglep és most hirtelen nem is tudom, hogy mit kéne rá mondanom.. Nem tudom milyen az, amikor ő rányomul valakire, de szerintem ő nem olyan. - Nem hiszem Jackie, szerintem a fiú túl féltékeny. - felelem kérdésére mindezt egy bátorító mosollyal. Következő kérdése is csakugyan meglep, bár ez nem egy olyan kérdés, ami nem is tudom.. ez csak egy átlagos kérdés, azonban most igenis kicsit meglep. - Hát tudod ez a Hugo dolog.. - mondom neki, majd kifújom az addig szinte visszatartott levegőt. - Jessica teljesen rá van kattanva erre a dologra, de engem annyira hidegen hagy. - mondom neki egy vállrándítás közepette.

Charmaine&Jake

Úgy éreztem, hogy most nem lenne szabad itthon hagynom, egyedül. Visszamentem hozzá, leültem az ágya sarkára és megöleltem. Többnyire nem kellett semmit sem mondanom, mert igazából értette ő, hogy mit akarok ezzel kifejezni. Sok a tanulnivalója, fáradt, én ezt megértem, ez nem teremti meg a legmegfelelőbb feltélteleket ahhoz, hogy az ember újításba kezdjen egy ekkora sokk után.
- Egyébként minden jó volt ma. – kezdtem rá mosolyogva mondanivalómra. – Egy új fiú érkezett hozzánk, olyan kis esetlen, de szerintem tiszta helyes. Mindenben igyekeztem neki segíteni, de először borzasztóan távolságtartó volt, nem is akart bemutatkozni sem. – elharaptam alsó ajkamat és gondolkoztam a mai nap eseményein, melyek kellemetlenül hatottak rám.
Tényleg jó lett volna összejönni valakivel. Reménytelenül keresem párom, de soha, egy olyan férfi egyed nem volt, aki teljes valójával megfelelt volna nekem. Lehet, hogy túl válogatós vagyok, de vannak azért igényeim. Nem csak kinézetet terén, hanem a belső is nagyon fontos. Volt már olyan srác, akivel még annak idején randiztam, tiszta idióta volt, akármit kérdeztem tőle, mindenre idióta választ adott, arról nem is beszélve, hogy borzasztóan kínos hangja van.
- Szerinted rámenős voltam egyébként? Néha úgy érzem, ezért nem sikerül magamnak senkit sem találni. – kezeimet összefontam és úgy néztem Char irányába.
span> Ekkor megfogalmazódott bennem, hogy esetleg filmezhetnénk is ma este, ma kifejezetten a legjobb barátnőmmel szeretnék lenni, hogy érezze a támogatásom, mert azért tegyük hozzá, néha elég bunkó voltam vele, mindenféle elvárásomnak próbált eleget tenni, én pedig csak annyit toltam oda neki, hogy „kösz szépen”. Néha még a házimat is megírta, pedig azt mondta, hogy nem ért az optikákhoz, azok kezeléséhez. Ennek ellenére, maximum pontos esszét hozott össze nekem az egyetlen, gyönyörű szőkém, amit nem bírok neki elégszer megköszönni.
- Egyébként veled minden oké? – teljesen elterelődött a figyelmem, eléggé bunkónak éreztem magam.

Jake && Charmaine

Nem, nem akartam én megbántani, de már ennyi idő alatt megszokhatta volna, hogy én nem szeretek elmenni sehova sem. Olyan jó itthon, kettesben, csendben és nyugalomban, nem a sok vonagló izzadt test között átpréselni magamat és hát mi a jó a bulikban? Nem is értem, hogy hogyan lehet minden egyes nap arra várni, hogy az ember elmenjen valahova, olyan rossz.. De ő csak megjelent és hát próbál kivinni, hogy kapcsolatot teremtsek a külvilággal a többi emberrel és mindenkivel. - Így ez nagyobb kihívás, ha rosszul tartom, nem? - kérdezem tőle aranyosan mosolyogva és reménykedve benne, hogy nem lesz nagyon mérges, de már látszik rajta, hogy az lesz, meg hát ismerem.. ki fog akadni, hogy nem akarok elmenni bulizni. Én nem vagyok Jessica, én nem akarok minden egyes buliban ott lenni és összejönni minden csávóval, aki már átment a fél kampuszon.  
De csak leült oda és várt az ágyon, ami még engem is meglepett. Sosem volt erre nagyon példa, legalábbis nem rémlik, hogy valami ilyet tett volna még ezelőtt. Talán nem is lesz mérges rám, nem fog kiakadni és minden rendben lesz, csak ülünk itt ketten és nézünk ki a fejünkből, legalábbis ő k a fejéből én meg végre a rendesen fogott könyvet. - Nem, nem szeretném, veled szeretnék beszélgetni itthon. - mondom neki reménykedve hátha letesz arról, hogy elmenjünk bulizni. Talán rá kéne vennem, hogy beszélgessünk kicsit valamiről, akármiről.. - Milyen volt a napod? Hogy vagy? - érdeklődöm továbbra is töretlenül mosolyogva.

Charmaine&Jake

Charmaine ismét túl csendes volt, a szokásosnál is csendesebb. Igazából hozzászoktam már ahhoz, hogy sosem akar eljönni velem bulizni, de mindig megpróbálkozom, újra és újra, hátha kibújik a csigaházából. Azt szeretném végre elérni, hogy képes legyen az emberek között is mosolyogni, jól érezni magát, de mióta az idióta exe elég durván bánt vele, azóta sokkal inkább visszahúzódó, amit természetesen meg is értek. Betörtem szobájába, egy szót nem szóltam, de ő már tudta, mivel akarom kezdeni. Fejem elsápadt. Teljes sötétség volt a szobában, hullaszaggal vegyítve. Figyelmem a fordítva tartott könyvre szegeződött.

- Áh, értelek, tehát túlságosan el vagy foglalva…- szemeimet megforgattam - Tudod, nem most másztam le a falvédőről, kedves. Megtanulhatnál hazudni. Meg azt is, hogy hogyan kell a könyvet helyesen fogni.  – hangvételem kissé cinikussá vált, mivel ennyire nevetségesen még sosem próbált kibújni a buli alól.

Leültem az ágyra és csak néztem ki fejemből. Tulajdonképpen nem beszélgettünk, én néha elhümmögtem magamat, de csak azért, hogy életjelet adjak. Megharagudtam rá, mert sosem képes arra, hogy velem eljöjjön egy-két helyre. Még ruhát sem veszünk együtt, mindig az idióta pénztárosoktól kell megkérdeznem, hogy jól áll-e az a bizonyos ruhadarab, melyet magamra aggattam. Neki persze, hogy tetszik rajtam, mivel több ruhát adnak el, viszont a múltban nagyon sok olyan ruhát vettem, amit fel nem húznék többször. Középiskolában is sokszor gúnyoltak azzal, hogy szerintük én a gyerek részen veszem a ruháimat. Tény, nem szeretem az egyszerű, szöveges és mintás pólókat, mindig kell rá egy aranyos kisállat, mire ha ránézek, jobb kedvem lesz.

- Azt akarod, hogy hagyjalak, menjek ki? – csak fogta a könyvet, erősen, mintha ott sem lennék. Megindultam a kijárat fele, nem fogok senkit ráerőszakolni arra, amit nem akar.

☾ made by Artemis ☾

Jake && Charmaine

Oh, én nem.. nagyon, de nagyon nem akarok sehova se menni, de péntek van és tudom, hogy Jake ne fog tudni megülni a seggén, így próbálom magam betemetni a tanulnivalóval, mert igen, aki jogot hallgat, annak igen is van mit tanulnia mindig. Amúgy nem vagyok naiv, tisztában vagyok vele, hogy őt ez nem fogja megakadályozni, ma egész nap olyan nem is tudom.. Izgatott volt vagy feldobott? Nem is tudom, de most igazából ez nem is érdekel, megvan nekem a magam bajom is, nem kell még vele is foglalkoznom. Amúgy eddig egész csendes volt és nem szólt hozzám, nem is zavart.. Talán Jessica megfűzte, hogy ne szóljon nekem, mert nem akar velem elmenni bulizni, mondjuk ennek most nagyon tudnék örülni, nem kellek én oda még egy buliba, egyiket sem élvezem sosem és nem is fogom. Azok a bulik csak a laza erkölcsökről, ivásról és a drogokról szól.
Éppen elmerültem a büntetőjogok törvénykönyvében, mikor jelez a skype, hogy üzenetem érkezett. Sóhajtva emelem fel a telefont, anya írt nekem. "Remélem megbántad már a múltkorit és hajlandó vagy bocsánatot kérni, tudod, hogy ezt nem engedheted meg velünk szemben. Mindenről lemondunk, hogy neked mindened meglehessen, hogy jól érezhesd magam. Puszilunk: Anyu és apu" Hát én csak pislogok és próbálom nem felhúzni magam ezen az egész szarok, de tényleg mi ez a duma, nem is foglalkoznak velem, három hete nem is jelzett nekem, nem is beszéltek velem, mert nem figyeltem oda. Esküszöm, hogy én ezt már nem bírom. Aztán kinyílik az ajtóm és kizárásos alapon tudom, hogy ki jött be rajta. Mielőtt még bármit is mondhatna. - Szia Jackie és nem! Nem megyek veled sehova sem bulizni. - jelentem ki határozottan és reménykedem benne, hogy megérti a lényeget, így aztán eljátszva, hogy nagyon belemerültem a törvényekbe fel sem tűnik, hogy fordítva fogom a könyvet.