Jake Blanton vagyok, 20 éves, másodéves az egyetemen, fotográfia szakon. Nagy szenvedélyem a fényképészet, az élő és élettelen dolgok megfigyelése. Igen, tudom, kapásból unalmasnak hangzom, már tovább is szeretnél görgetni, de várj egy picikét még, egészen érdekes az életem, mióta legjobb barátnőm, Charmaine Russoval egymásra találtunk. Őrült egy csaj, bunkó, kegyetlen. Velem azért kedves és cuki, de merne más lenni, mindent belefektetek a barátságunkba...

Történetünk visszavezethető a távoli múltba, különösképp az általános iskolára, ahol egymás mellé ültettek bennünket. Nem, nagyon nem szerettük egymást, sőt, mindig egymás hajába kaptunk és elmondtuk egymást minden ribancnak, (rossz családi háttér keretei között nőttem fel, ezért tudtam már akkor egyet, s mást…) de igazából semmi gond nem volt velünk, hamar megszerettük egymást és puszipajtások lettünk. Ő már akkor érezte, hogy más vagyok, mint a többi fiú. Engem nem a szépségével tartottam magához közel, hanem azzal, hogy ő volt az egyetlen, aki megértett engem, az aggályaim és az összes problémám. Meglehetően felnőttek voltunk és vagyunk is korunkhoz képest, mindenben segítettem, ez fordítva sem volt másképp. Nemrég megerőszakolta az exe, Collin Brooks, az a nyomorék fattyú, akit a mai napig keresek, hogy barátian hátba veregessem. Nem, igazából a szívét kitépném a helyéről és bezárnám egy dobozkába, mint a Hófehérkében. Igen, kicsit lehet, hogy morbid, de Charmaine többet tett már értem.

Sokszor hívtam már el magammal szórakozni, de sokszor inkább nem vette fel a telefonhívásaimat, tettette a halottat, az neki nagyon ment. Volt egy áttörés, melyet soha nem fogok elfelejteni. Eljött velem egy meleg szórakozóhelyre, ahol még ő is nagyon jól érezte magát a sok aberrált férfi és nő között. Odajött hozzánk egy viszonylag jó faszi, akire már azóta csorgattam a nyálam, mióta csak beléptünk a helyiségbe. Szimpatikus volt, azonban barátnőm vad ellenállása nem hagyott nyugodni, és végül kiprovokálta, hogy csak rá figyeljek. A kezei, a nyaka tele volt hegekkel, ami eléggé megrémített minket. Ez a srác, felakart vinni magához, de én nem adtam magam könnyen, eltaszítottam magamtól, mert ki akarta szívni a nyakam… Legjobbkor érkezett a mentés, ugyanis barátnőm egész végig a háttérben figyelt minket és azonnal odafutott hozzánk, mikor felkiáltottam. A barom állatnál kés volt, meg akart fenyegetni, ha nem megyek fel hozzá, megöl. Időben ki lett hívva a rendőrség, ezért az én kis puhány, puha testem és lelkem megmenekült. Egyszer úgyis meghalok, de nem egy ilyen idióta által. Mikor a családom megtudta az eseményeket, két dolgon is kiakadtak.

Először is, mi az, hogy én meleg vagyok? Emberek, nem tehetek róla, így születtem. Másodszor, mit keresek én ilyen helyeken? Ez nagyon egyszerű. Egy pénteki este csak ki szerettem volna kapcsolódni, minden problémát magam mögött hagyva. De a szüleim konzervatív szemlélete a világon eléggé elkeserít, ugyanis szerelemnek azt nevezik, ami egy nő és egy férfi között alakul ki. Sosem értettek meg engem, mindig bántottak azért, mert a fiúk irányába indultam meg. Hosszú napokat töltöttem azzal, hogy sírtam, a szobámban bezárkózva. Komolyan, mintha a 21. században ez lenne a legnagyobb baj, hogy egy fiú, a sok millió között, van egy-két meleg, ez még nem a világ vége. A Föld népessége így is négyszerese annak, mint ami ajánlott lenne, kihalni pedig nem fogunk, azt hiszem. Az év innovációja lenne, ha feltalálnák végre azt, hogy a meleg férfiak is tudjanak szülni… Na jó, csak vicceltem, de szerintem nem lenne hülyeség.  

Kedves Jake!

Ma már te vagy a második, aki meglepetést okozott nekem: úgy tűnik, nagyon le vagyok maradva, mert még sehol sem találkoztam az arcoddal és ez felettébb frusztráló. Nem baj, megpróbálom túltenni magam rajta és bevallom neked hogy mindig is kíváncsi voltam, milyen lehet egy meleg legjobb barát... talán még vágyok is egyre, a lapod elolvasása után pedig még inkább növekedett bennem ez az igény.
Char-nak nagyon jó lehet, hogy vagy neki. Különleges barátságnak tűnik a tiétek, kevés kisgyerekként induló kapcsolat éli túl a kamaszkort és a felnőtté válás időszakát, de titeket ez az idő még jobban összekovácsolt, arról az incidensről (nem ez a megfelelő szó, de a nyomdafesték nem tűrné el a véleményemet arról, amit az a szemét csinált Char-ral) nem is beszélve. Neked is nehéz lehetett összetörve látni a legjobb barátodat.
Arról már inkább nem is beszélek sokat, hogy a te szüleidet sem értem... főleg, hogy édesanyád pszichológus. Tényleg az a legnagyobb bajuk, hogy meleg vagy? Pontosan azt mondom, amit te is: a 21. században nem lenne szabad, hogy ez határozza meg a másikról alkotott véleményünket.

Menj, foglald le az arcod, aztán irány a játéktér! Jó szórakozást!