"Aki mer, az nyer."

Egy csodaszép harmincas évei közepén járó hölgyet néztem ki legújabb áldozatomnak. Jobban mondva, az életét és külsejét szeretném magamra ölteni, hiszen csak így lehetek felismerhetetlen.
Egy boszorkány vagyok, elhivatottság bennem van, ezért is tudok bármilyenné válni egy szerep kedvéért. Livia nevet még szoknom kell, ritkaságnak örvend, mégis illő hozzám. Igaz, a valódi viselője ha tudná, ki lopta el a személyiségét, már a bosszúját szövögetné, mint mindenki más.
Az álcám nem más, mint egy New Orleansban élő nőszemély, aki boszorkány, de a foglalkozását tekintve viszont egy ügyvédi irodában asszisztens. Nem a legjobb, de nekem jelenleg nem az volt a célom, hogy feltűnősködjek. Közelebb vagyok a családomhoz, amiről ők nem tudnak mit sem...

Ami az enyém, az enyém marad. Ami másé, az szintén az enyém lesz. Nincsenek miértek, fölösleges köröket nem kell futni ezek miatt. A lelkeket ki lehet rabolni másokból, épp úgy, ahogyan elvenni és összetörni.
Én pedig már profi vagyok ebben. Nem fájdítom szívemet ezért, nem is tudok könnyeket ejteni, de megjátszani a szomorúságot, abban már nem kell tükör előtt állnom és órákig gyakorolnom. Én ilyen vagyok. Esther Mikaelson, kinek neve sokaknál kivágja a biztosítékot.
Vannak, akik oly' módon gyűlölnek engem, hogy megölnének. Én is őket, ám abban nincs semmi vicces, semmi móka, hogy első adandó alkalommal kitépni valaki szívét, vagy csak meggyilkolni szemrebbenés nélkül. Az túl rideg, túl egyszerű.

Terveimet semmi nem akadályozhatja meg, épp ezért mindig két-három lépéssel előrébb járok, amennyiben ez lehetséges. Tudom, hogy nem könny a gyermekeim közelébe férkőzni, és nem engednek magukhoz oly' könnyen senkit sem, pont ezért haladok valami lassabb módszerrel. Talán így, nem fog senkinek sem eszébe jutni, hogy én nem az vagyok, akinek látszom...
Elsődlegesen szívélyesen és roppant kedvesen magamhoz édesgetem Elijah-t, Kol-t és Kalebet, utóbbit leginkább amiatt, hogy kicsit túlfeszíthessem a húrt, hiszen tudom, hogy közel áll az egyik fiamhoz. Utána viszont szépen összeröffenek a Mikaelson család többi tagjával is, hadd érezze, mindenki a törődést.
Vajon, ki lesz az, aki előtt lelepleződöm elsőként? Vagy a játék, amit űzni fogok velük, az túl jó lesz? Legyen minden a jövő zenéje, meglepetés a javából.

Kedves Esther!

Bocsánat, hogy várnod kellett, de időbeli és egyeztetési problémák miatt kicsit megcsúsztunk. Bevett szokás, hogy a sorozatbeli karaktereket az admincsapat összes tagja elolvassa és együtt véleményezzük, ezért tartott sokáig, míg ide értem.
Na de most, hogy itt vagyok, el kell mondjam, hogy csodálkozom azon, Esther-re hogyhogy nem csaptak le eddig? Szerinte egy nagyon érdekes személyiséggel és motivációkkal rendelkező nő, aki éppen olyan, mint a gyerekei, soha nem lehet tudni, mi jár a fejében. Most futottam bele egy wikipédia oldalba, ami szerint eddig ötször ölték már meg: és tessék, ismét itt van a fiacskája szerint is zseniális boszorkány és túlvédő anya. Bár az utóbbival vitatkoznék, a te lapod alapján sem az jött le, hogy a gyermekeid buksijának simogatásáért jöttél ismét vissza az életbe.
Az egyik legnagyobb újdonság, hogy Esther mintha felvette volna a modern stílust, a megfogalmazásodból ez jött le. Szerettünk volna még egy kicsit olvasni arról, pontosan hogyan tértél vissza, miért, milyen gondolataid, érzéseid vannak, de most már utadra engedünk. Reméljük, a játéktéren jobban kibontakozol.
Foglalózz, aztán keresd meg azokat, akik már nagyon vártak rád. Jó játékot!