kol & freya

my little brother

Nem mondhatnám azt, hogy különösebben egyszerű lett volna az életem, hiszen Dahlia szüntelenül beárnyékolta minden egyes ébren eltöltött időszakomat. Az álmaimtól is megfosztott, mert tudtam, hogy amire vágyom sosem lehet az enyém. De nem szabad elfelejtenünk, hogy a veszély, amit Ő jelent amíg él örökké fennmarad. Azonban mindössze idő kérdése az, hogy megtaláljam a módot arra, hogy megállítsam. Nem fogok még egy napot az árnyékában eltölteni. Nem hullok mély, évszázados álomba csak azért, hogy az ő kedve szerint élhessek. Ezer évet töltöttem már távol a családomtól és őszintén úgy érzem, hogy megérdemlem, hogy megismerhessem őket. Ezer, meg ezer történetet hallottam arról, hogy milyen kegyetlenek, hogy Mikael üldözte őket. Mégis inkább mellettük állok, mint ellenük. Megannyi mindent lehet hallani, de megtapasztalni a valóságot csak egy módon lehet. Ha ugrunk egy hatalmasat és kockáztatunk. Ha megpróbáljuk valahogy megoldani a problémát. Vagy megtapasztalni, hogy milyen érzés is szembeszállni valakivel. Az apám halottnak hitt engem. Mindössze szóbeszéd volt az egész, mert itt vagyok élek és virulok. Egyszerűen csak nem az a gyermek voltam, amelyre szükség volt. Egy alku tárgya voltam. Hogy Dahlia nagyobb hatalomra juthasson anyámnak pedig gyermekei lehessenek. Érdekes, hogy a feladásom célja az lett volna, hogy anya lehessen. De miféle anya az, aki a saját gyermekeit üldözi? Meghozott egy döntést Mikael-el karöltve, mikor legkisebb testvérünk farkasok áldozata lett. Mégis a gyermekeit hibáztatja, akik a hibáik ellenére nem akarnak meghalni. Nem akarnak feladni egy darabot önmagukból. Lehet, hogy szörnyetegek lettek, de az élet formálta őket. Nem a saját döntésük volt.
Ha visszatérésem akkor történt volna, mikor minden békés lett volna azon meg is lepődtem volna. Tudhattam volna, hogy nem lesz minden rendben a testvérek között, ahogy az sosem volt rájuk jellemző. Nem erőszakoskodok és nem próbálok meg közéjük furakodni. Egyszerűen csak meg akarom őket ismerni. A család részese lenni. Egyenlőre pedig apró lépéseket teszek ennek irányába pontosan ezért is táborozok le Kol-nál. Habár megvan a magam kis mentsvára úgy gondolom, hogy nem származhat semmi rossz abból, ha egy kicsit közelebb kerülök az én flúgos öcsémhez, akivel már volt szerencsém találkozni egy évszázaddal korábban. - Amíg nem érzem a jelenlétét addig biztonságban vagyunk, de ettől függetlenül is készülök a jöttére. Mert idő kérdése, hogy felbukkan majd. Akkor pedig készen akarok állni arra, hogy megölhessem. - Nem engedhetem, hogy élve távozzon innen. Mert akkor újra csak magával rántana engem is. Tudom jól, hogy erős boszorkányról beszélünk, hiszen az erejét nem egyszer megtapasztalhattam már, de ez nem ok nekem arra, hogy akár csak gondoljak arra, hogy feladjam.

- Huh... -az ágyának a sarkán ücsörögve vakarom zavartan az állam, próbálván magamban megfogalmazni azon kérdést, hogy még is hogyan történhetett így. Nyilván kellett kis idő, mire a bizalmamba fogadtam őt, merthogy a nő, aki találkozót szervezett velem több, mint száz éve... a sors végül újra csak egy béna tréfát űzött, merthogy az a nő mindegyikőnk nővére volt; a legelső kölyök a Mikaelsonok között. Apánk szeme fénye. De anyánk, ócska ember révén végül minden szívfájdalom nélkül kötötte masnira a lányát és adta oda valakinek, mint egy becses kis ajándékot. Aranyos.
Úgy néz ki, hogy már ő is megtapasztalta az anyai szeretet már a legelső kanyarban. Hah, azt egy pillanatra sem gondoltam volna, hogy anyánk is úgy szerette volna őt, mint Mikael. Az apánk mindig is gondoskodó volt a maga módján, de Freya elvesztése volt a töréspont, nem mellesleg az, hogy anyánk más embertől vágyott kéjre. Pont egy vérfarkastól! Hát nem zseniális?! És lássunk csodát...  megszületett a korcsok uralkodója, akinek titkon oly nagy szíve van, hogy a gyapotszedőből időközben megteremtette a szemétdomb királyát; Marcelt. Lámpással kell az ilyeneket keresni.
Freya most először van nálam itt, ám ezúttal úgy döntöttem, hogy helyet szorítok neki ebben a házban, ahol szerény énem is csak éldegél. Máshol különben sem tudnék meglenni, merthogy a Mikaelson villában tabu téma vagyok. Evidens. Viszont nem kívánom, hogy Freya is olyan cseléd legyen, mint az én kedves bátyám, akinek már túlságosan is megnyúlt a nyelve a sok-sok szolgálattól. Meglátásaim szerint ennél Freya sokkal többet érdemel. Nem látom benne az ellenséget.
Az ágyról felkaptam Freya-nak szánt puha plüssmacit, s a nővérem felé fordítottam miközben megragadtam a mackó kezeit, mint egy bábut.
- S mondd csak, Freya, az a szajha még mindig a környéken ólálkodik? - Hangomat eltompítottam jó mélyre, épp úgy, mint amilyen egy igazi medvének is van. Jó morcis.
Tulajdonképpen engem csak Dahlia érdekelt, aki tudtommal a jó anyánk nővére volt. Van elég gond így is, többet nem is kívánhatnék, de nem szeretném, ha Freya a nyakunkra varrná még azt is. Nem lenne előnyös, de én, mint óvó testvér, hajlandó vagyok megvédeni őt. Vámpírboszorkányként több hatalommal rendelkezem, mint bárki más.
Végül felálltam lassan, s egy sejtelmes vigyor keretében léptem Freya mögé a plüssel együtt, s vállára helyeztem játékosan. Épp úgy, mint egy gyerek.
Nem akartam őt először elfogadni. A hátam közepére sem akartam még egy olyan haszontalan testvért, mint amilyenekkel különben is meg vagyok áldva. De ezúttal Freya más. És szükségünk van egymásra.