oda ült az ölembe és én rögtön megcsókoltam. -Én is veled April. Örülök annak, hogy itt lehetek veled, mert jól érzem magam a társaságodba.- Csókoltam meg újra. - Na de most már hozhatnád az enni valót, mert nagyon kifárasztottál és szükségem van az energiára. - Mosolyogtam rá gonoszkodásom után. Jó még fiatalnak lenni és élni az életünket. Főleg, ha találunk valakit, akivel ezt megtehetjük.
-Hééé-Csaptam vállon mosolyogva, majd kacsintottam. -Ne mond, hogy nem volt jó-csókoltam szájon édes ajkát, majd felpattantam és ránéztem a kajára. Tökéletes lesz, megragadtam és elé tettem az egész tálat és persze tányért és evőeszközöket is. Olyan tökéletes volt minden, de tudtam, hogy biztos lesz valami ami elrontja a kedvemet!
Elém hozta a kaját és én elkezdtem falatozni. Eléggé éhes voltam, szóval amikor nem volt muszáj nem használtam az evőeszközöket. - De jó volt ne aggódj emiatt. - Szélesre húzott mosollyal mondtam el neki és ettem tovább. Mivel elvoltam fáradva úgy döntöttem, hogy inkább haza megyek és ledőlök ott. Ezért fel is álltam és megcsókoltam Aprilt. - Ne haragudj, de most inkább haza megyek, mert eléggé elvagyok fáradva.. Majd találkozunk még April köszönök mindent. Szia! - átöleltem és elindultam kifelé az ajtón, majd haza mentem.
csak néztem őt és lefagyott az arcom. Már megint el megy?? Ez most komoly. Csak szexre kellek vagy mi a franc van itt. -Tudod, hogy hol az ajtó-mondtam és átöleltem, de kicsit mérges voltam miatta. Miután kiment, nem is foglalkoztam a tányéral csak bedobtam a csapba ami el is törött. Elég szarul lettem. Tessék íme Jeremy Gilbert ismét sikerült leráznia. Remélem ezek után nem szeándékozik ide jönni. Lefeküdtem aludni.
Hát elébe néztem a dolgoknak és elkezdtem meg tenni, amit meg kell tennem. Ez a dolog már nem tűr halasztást, szóval azonnal végbe kell vinni így hát elsétáltam Aprilhez. Mikor oda értem az ajtaja elé becsengettem. Remélem itthon találom őt és nem fogok neki nagyon nagy fájdalmat okozni. Kíváncsi vagyok még is mit fog szólni ehhez az egész Anna-s dologhoz.. Hamar ajtót is nyitott és én csak néztem őt és végül köszöntem.. - Szia April. Bejöhetek?
Magamba merültem csak a plafont voltam képes bámulni. Velem egy férfi se szórakozzon. Teljesen kész voltam, ekkor csengettek. -Jeremy?!-Ültem fel az ágyon és kérdeztem magamtól. Elindultam az ajtóhoz kinyitottam és ott állt ő. Bólintottam, majd be engedtem és az arcán valami olyan volt ami még soha sem. -Baj van?-Fontam össze a karomat és néztem rá. Elegem volt a problémákból egyszerűen már nem bírtam ezt a sok szenvedést.
Már észre is vette rajtam, hogy valami baj van. Nem mondhatom el neki rögtön, mert az teljes káoszt csinálna az ő lelkében.. Mély levegőt vettem és füllentettem. - Nem semmi ne aggódj. Csak majd valamiről szeretnék veled beszélni, de még rá ér! Mesélj mi történt veled mostanában? -Fogtam meg az egyik kezét. Éreztem rajta, hogy nagyon fél, de még akkor sem mondhatom el neki most. Már nagyon kíváncsi vagyok a reakciójára és remélem nem akar majd rögtön kidobni engem. Legjobb lenne az ha átölelne és pár csepp könnyel el engedne az életéből.. de tudom, hogy ez nem így fog történni.
-Bajom, te vagy..-Sütöttem le a szemem. Leültem és a fejemhez raktam a kezem. -Olyan különösen viselkedsz velem Jer..-Mondtam neki rá nézve. Velem egy pasi se játszhat még akkor se ha beleszerettem már elég régen. -Kérlek mond miért jöttél?-Néztem rá szomorúan és vártam mit szeretne.
Nem bírtam tovább magamban tartani ezért inkább elmondtam neki.. Már muszáj, mert látja rajtam, hogy valami nagy baj van, amit meg kell, hogy beszéljünk. Sajnálom őt, de nincs más választásom. Anna-t választottam ezt már eldöntöttem jó ideje.. -Figyelj April.. Szakítanunk kell.. Azt hiszem mást szeretek és nem téged.. nagyon sajnálom April. - Néztem le a földre egy pillanatra majd a szemébe.
A szemeim nagyra nyíltak a torkomban dobogott a szívem és levegő után kapkodtam. Most azt egyszer ki kell állnom magamért. -Na ide figyelj!!-Kezdtem el, majd fel álltam és megszédültem. HIrtelen a haragom elszállt és újra le kellett, hogy üljek. -Mi van velem?-Kérdeztem halkan. -Kérlek menj el és felejts el engem nem akarlak többé látni! Soha többé nem akarlak látni- Mondtam, majd egy könyepp gördült le a szememből és kifelé kezdtem rugdosni az ajtón. Becsuktam az ajtót, majd a csaphoz igyekeztem megmosni az arcom. Hirtelen hány inger jött rám és a wc felé futottam. Annyira rosszul lettem, hogy nem bírtam vissza tartani és aminek kellett kijött. -Istenem!-Suttogtam, majd megmostam az ajkaimat. És sírni kezdtem, majd leültem a konyhában.
Nem is vártam tőle más reakciót. Teljesen önkívületi állapotba került szegény April. Hamar ki is tolt az ajtón és ahogy hallottam nem tett jót neki ez a szakítás. El kell őt valójában felejtenem és amennyire csak tudom kerülnöm is kell őt. Sajnálom, hogy ezt tettem vele.. Pár szót még szóltam neki az ajtón kívül mi előtt még távoznék. Tudom már a helyzetemen nem javíthatok, de nem akarom egész életemet lelkiismeret furdalásban tölteni.. -April.. April.. figyelj én sajnálom nem így akartam.. De sajnos ezt kellett tennem kérlek bocsájts meg nekem.. - Majd elindultam kifelé a hotelból. Bár merre csak ne April szeme előtt legyen, mert tudom azzal nem teszek senkinek semmi jót.
Elindultunk haza fele és már nagyon rosszul voltam tényleg, de Matt mindig is kedvesen bánt velem ami most sem volt másképpen.Kinyitottam az ajtót ami nagy nyikorgással ki is nyílt és be engedtem mattet. reménykedtem benne ő nem vámpír így mikor beléptem hátra fordult és be se hívtam, de szó nélkül besétált és nagy kő esett le a szívemről. -Kérsz valamit?-Kérdeztem, majd a konyha felé tartottam. Még régen a barátnőm vetett velem 2 terhességi tesztet, mert régen terhesnek hitte magát és csak az egyiket használta el. Gondoltam most tudom használni. -Pillanat-Futottam ki a mosdóba és rá pisiltem arra a szarra. -vagyok! Szóval mit adhatok?-Kérdeztem nyájasan és az órát bámulva.
Épphogy betértem a szobába, már el is tűnt a szemem elől egy pillanat alatt. Nem láttam rajta,hogy a rosszullét kerülgetné, így nem éreztem szükségesnek, hogy utána siessek, helyette körbetapogatózva néztem szét a hotelszobában. Ritkán tévedek erre, még ritkábban saját akaratomból. Elidőzve a kilátáson mélyültem el gondolataimban, amikor is visszatért. Megragadva vállát fordítottam a törékeny lány törékeny testét az ágy felé, és finoman abba az irányba mozdítottam. - Te most befekszel a takaró alá, én pedig ...tanácskozok kicsit a szobaszervizzel. Mostanában igencsak meleg az időjárás, talán a kánikula okozta szükségletek hiánya csapott fejbe. Erről szépen gondoskodni fogunk - jegyeztem meg határozottan, és a kagylóért nyúltam. A limonádétól kezdve a rántottáig mindenféle elemózsiát rendeltem,s már csak arra kellett várni,hogy a pincér minden óhajunkat négy keréken tolja be hozzánk.
Gyorsan megragadtam a kezét ahogy a kagylóért nyúlt. -Itt nincs szoba szervíz ez nem olyan, itt fizetek és kész. Meg különben is csótányhusit nem kérek-Mosolyogtam, majd rá pillantottam az orrára, majd felpattantam és a mosdóba tartottam. ahogy megragatam a textet a szemem elkerekedet. -Édes istenem-Mondtam hangosan, rettegtem, hogy matt bejön. belevágtam haragomban a kukába a textet. -Nem...nem-Mondtam. Nekem ebből elegem van, hogy mindig történik valami. Egy szónélkül Matt nyakába estem és sírni kezdtem.
Furcsán pattogtak szempilláim, mikor finoman leteremtett,hogy itt nem szokás rendelni. Furcsa,hiszen... egy négy/öt,vagy ki tudja,hány csillagos épületben illene normál kaját osztogatni. De,ha nem, hát nem. Egy pillanatra megint eltűnt, és csak akkor kaptam el ismét a fonal végét, amikor az újra összekuszálódott. April könnyekben úszó tekintete hadakozott elméjével, s megrökönyödve fogadtam karjaimba rohanását. Nem értettem,hogy mi történt, de lesápadva öleltem magamhoz, majd vállára húzva kezem tartottam meg a távolságot, hogy szemeit kémleljem. - Istenem... April.. jól vagy? Baj van? - szorosan magamhoz húzva vezettem az ágyhoz, hogy legalább...leültessem. Megzavarodva foglaltam én is helyet mellette, és nyugtatni szándékozva simogattam hátát.
A zavartság győzedelmeskedett elmém felett egyszerűen nem tudtam mit mondjak. Leültem és csak Matt arcát néztem sírások közepette. A szám tátva volt a rémülettől. Még csak 16 éves vagyok hogy legyek anya, főleg egy ilyen világban aol tele vagyunk vámpírokkal? Nem ismertem egy embert se csak is Jeremy és Matt volta már nekem, de már Jeremy sincs velem. Többieket rég nem láttam vajon mi lehet velük? Rettegtem a tudatól, hogy anya lehetek. -Matt én.. én..-Dadogtam, mint egy ovodás. -És jeremy... őő..én-Mondtam, de inkább próbálkoztam mondani. -Terhes vagyok Jeremytől.-nyögtem ki nagy nyelés közben és szorítottam magamhoz Matt kezét.
April szemeiben megcsillanó könnycseppek zavart félelmet idéztek elő bennem. Mi lelhette szegényt,ami így padlóra döntötte? Kérdésemre egyből jött a válasz. Terhes? Jeremytől? De... csak 16 éves! Ha ez igaz...az életét tönkreteszi. Egy gyerek szép ajándék,de 16 évesen... Mit tettek? Nem szabadott volna... Felelőtlenek voltak, és most itt a gyümölcse. Hiába aggódtam, hangom nyerssé tette felelőtlenségük netovábbja. Az ágyon támasztottam meg tenyerem, majd én is leültem. Le kellett ülnöm,hogy felfogjam... - Hol van most Jeremy? - kérdeztem rekedten, majd gyanakodva hozzátettem - Ugye tud róla ?
Láttam az arcán ahogy ő is ledöbbent. Nem tudtam mit tenni, vége az életemnek. Mellé ült Matt én meg a kezét szorítottam, majd könnyes szemmel rá néztem. -Elment...-Suttogtam fájjóan. -Elhagyott...egy másik lányért..-Mondtam, majd letöröltem a könnycseppet az arcomról. -Én is most tudtam meg.-Teljesen össze voltam törve mi tévő legyek, el kell neki mondanom, de nem fog nekem hinni. attól félek csak azt hiszi majd, hogy vissza akarom szerezni őt. Rá néztem Mattre akinek az arca még döbbenetett árasztott. Mi tévő legyek, nincs senkim állásom sincs, szüleim sincsenek.
Elhagyta...egy másik lányért. Szegény April pedig a szemem láttára törik össze. Terhes..az istenért! - El kell mondanod neki - suttogtam megszorítva kezét. Érezze,hogy mellette állok...Érezze,hogy ha a szerelem elfordul tőle, a barátok még itt vannak. - De ..most meg kell nyugodnod. Aludj egyet, meglátod, holnap mindent máshogy fogsz látni - biccentettem lágy mosollyal arcomon, és megsimogattam vállát, majd felálltam mellőle. Azt hiszem, nekem mennem kell...
Bologattam lassan, d emég mindig nem tértem magamhoz a soktól. -Tudom, de azt hinné csak azért mondom, hogy maradjon-Mondtam nagy szemekkel, majd letöröltem egy könny cseppet ami éppen lefele kezdett gurulni. -Elmész?-Kérdeztem tőle, nem akartam marasztalni, hiszen láttam a szemében a menni akarást. A telefonomhoz nyúltam és keresni kezdtem Jeremy számát. Nem mertem tárcsázni, de talán egy sms-t tudok intézni. -Mit tegyek mattie?-Kérdeztem rá nézve a fiúra nagyon megvoltam rémülve.
Aggódó tekintettel mértem végig a kétségei között vergődő lányt, és nem tudtam,hogy mit tegyek. Mennem kellene... De... Mellé lépve emeltem be a April lábait a takaró alá, és végigsimítottam haján. - Ha gondolod, beszélek vele...holnap,de most aludj egy kicsit, szükséged van rá - bátortalan, de magabiztos mosollyal igyekeztem reményt önteni belé. - Szép álmokat - biccentettem felé,lekapcsoltam az éjjeli lámpát, és elhagytam a házat. Folyt.:valahol
Egyedül maradtam csak néztem ahogy Matte kisétál az ajtón nagyon rossz volt látni, hogy egyedül hagyott mindenki. Mihez kezdek én egy gyerekkel?? Még csak 16 éves vagyok nekem tanulnom kéne nem gyereket nevelni és hogy mondja majd el, ha 16 éves lesz alig leszek nála ideősebb ... jaj April ne siránkozz már. Mostmár tényleg a halálomat kívántam. Elővettem a telefonomat és pötyögni kezdtem! "Jeremy, beszélnünk kell nagyon fontos" ledobtam a telefonomat az ágyra és vártam a csodát. El se fog jönni, nem hiszem, hogy meghallgatna.
Nagy lelkiismeret furdalásom volt April miatt. Éppen el gondolkoztam rajta, hogy mi is lehet vele, amikor kaptam egy sms-t. Ő volt az.. még, hogy találkozni akar ezután. Nem értem miért, de úgy érzem segítenem kell neki, ha azt akarja. Elmentem tehát hozzá és becsöngettem. Kinyitotta az ajtót és láttam rajta, hogy kétségbe van esve. - Szia April. Mi a baj? - Csak álltam ott és néztem őt. Vajon mi lehet a baja? Csak ez járt a fejemben.
The birth of a world as a gift from the people of the sun, which crowns the nappalait, the moon is lit up at night, the stars and the blue sky. Receive a gift upon the sand of the sea, the waves washing ashore, the forests that are so deep that they themselves do not even know their secrets, and animals frolic with trees between. The world is never boring. As long as children are born into the world, that the world is reflected in the sparkling new form.
|| Jeremy & April ||
Egyszer csak valaki csöngetett. Jeremy? Merült fel benne ez az apró kis kérdés. Felálltam a kanapéról és megigazítottam a hajamat és a ruhámat. Kinyitottam lassan az ajtót. -Szia!-Néztem rá még dühösen, de közben émelyegtem is. -Ülj le!-Mondtam neki, majd egy teát mutogattam neki kínálás gyanánt. Úristen az életemnek annyi még alig vagyok 17 éves be se fejeztem az iskolát mihez kezdek vagy egyáltalán hogyan mondjam el Jeremynek mi is történt.
Szemeiben dühös fény csillogott, amint rám nézett. Na jó, ez nem meglepő, számítottam rá, hogy haragszik, és meg is érdemlem.. Beljebb léptem, és alaposan végigmértem Őt. Valahogy olyan... furcsa volt... De nem tudtam hová tenni ezt, csak olyan másként nézett ki... - Köszi, nem kérek - ráztam a fejem, mikor teával kínált, inkább helyet foglaltam a kanapén, és úgy néztem tovább, tanulmányozva az arcát. - Elmondod miért hívtál? Mi volt olyan fontos? - fúrta az oldalam, hisz nem váltunk el szépen... és akkor most mégis hívott hogy jöjjek ide... Nem értettem miért.. - Azt hittem nem akarsz többé látni.. - kezdtem, a kezemet tördelve.
Kezdőlap
