Azt gondolnád, a hozzám hasonló lányoknak nem szükséges ésszel rendelkezniük ahhoz, hogy megállják a helyüket a világban. Régen, mikor még ott időzött a tojáshéj a fenekemen, én is abban hittem, hogy a fiatal testem segítségével bármit elérhetek; gazdagságot, hírnevet. Arról nem is beszélve, hogy mindegyik a lábam nyomát csókolta volna azért, hogy a lábaim közé jusson. Nyilván meglepődtek volna rajta, hogy nem kell ahhoz bármit megcsókolniuk... túl korán kezdtem a felnőtté válást. Tizenkettő voltam, az apám világosított fel a férfiak beteges fantáziáiról. De mit tehetett ő róla? Az anyám szinte kivégezte saját magát, a részeg félnótás pedig senkinek se kellett. Hát maradt az egyedüli lehetőség: a lánya. Szerencsére nem kellett sokat szenvednem, pár éven belül elvitte valami tüdőbaj. Vagy a szívével voltak gondjai... nem tudom, nem figyeltem rá. Lefoglalt, hogy kiheverjem a saját sebeimet, de a pszichológusom szerint csak mélyítettem azzal, hogy minden utamba kerülő fiúval ágyba bújtam. Hiába magyaráztam neki, hogy sokszor az ágyig sem jutottunk el... pedig ő hangoztatja mindig, hogy fontosak a részletek. Az tuti, hogy több kalandban volt részem kamaszkoromban, mint neki.
Még az iskolát sem végeztem el, az érettségi előtt kibuktam. Sokan mondták, hogy ha valamivel pénzt akarok keresni, hát álljak az út szélére, áruljam a testem, mert több erénnyel nem igazán rendelkeztem. Mondjuk most sem rendelkezem, a testem legalább még mindig hű hozzám. Végül megfogadtam a bölcs tanácsot, fel is tornáztam magamat a totális anyagi csődből, mert az apám csak adosságot hagyott rám. Még a házat is elvitte a bank a fejünk felől - naná, hogy jelzálog. A vodkát és whiskyt finanszírozni kellett valamiből.
A férfiak nem nagyon tudtak lemondani rólam - sokan hencegzének az ilyen kuncsaft-listával, mint amilyet nekem sikerült kialakítanom. Nem két perc alatt jött össze. Bennem maradt apám perverziója. Belém nevelte, amikor fölöttem lihegett.  Szerettem, ha bántanak és megaláznak. Aztán az egyik egyszer túl messzire ment. Mondanom sem kell, nem élte meg a másnap reggelt.
Akkor féltem először életemben. De megúsztam! Mint kiderült, a csalfa úriember több prostituált vendége is volt. Kicsit sem érdekel, hogy egy másik k*rva került hűvösre azért, amit én tettem. Na jó, kicsit sajnáltam a fickó családját. A felesége éppen a gyereküket várta. De aki egyszer megcsalta anyucit, az megcsalja másodjára is. Jobb lesz a kölyöknek nélküle. Az egész világnak a hasznára válik. Előbb vagy utóbb.
Lemondtam a kedvelt foglalkozásomról, csak hogy egy büdös, meleg pult mögött álljak, tűrjem, hogy a seggemre csapkodnak. Látszólag élvezem, mert tudom, hogy az én kezemben van az irányítás. Akkor kapják meg ezt, amikor én úgy döntök, hogy megérdemlik. Még ha az orvosom próbálkozik arra sarkallni, hogy hagyjam ott ezt a kis porfészket. Szeretem csinálni. Az én szintem, az én világom... és ott ismertem meg Őt...

Helló, drága!
Azt már megszoktam, hogy rád nem kell sokat várni... de ezzel a sebességgel mégis megdöbbentettél. Persze, aminek jönnie kell, az jöjjön minél előbb... de nem sok időt hagytál, hogy felfogjam az érzelmek váltakozását a lapod ideje alatt.
Először azzal kezdem, hogy ez az arc még mindig tökéletes! Érzem rajtad, hogy teljesen elveszítetted a helyes utat a lábaid alól... nem vagy menthetetlen, de inkább éled ezt az életet, semmint azt, amit mások diktálnak neked. Ami persze nem gond. Mindannyian jogunk van dönteni arról, hogyan akarjuk megélni a másnapot. Vagy éppen az aznapot, hisz az a fontos!
Rengeteg szörnyűséget kellett átélned... bár azt kell, hogy mondjam, a józan eszedre abszolúte kihatott az a csomó szörnyűség. A szavaidban, a gondolataidban ott van az az apró fanyar íz, az, hogy nem vagy teljesen menthetetlen... de te nem is akarod, hogy megmentsenek, ugye?  
Talán egyszer egy napon azt mondhatom majd, hogy elindultál a gyógyulás útján... de ez nem az a nap. És várjuk ki, hogy te akarj előre lépni. Ettől egy ideig nem kell félnünk, ugye?
Foglalózz le, majd nyomás a játéktér! Nehogy jót halljak rólad.