+18
- Miért is hazudnék én neked? - Mélybarna szempárommal mélyen az ő szemeibe tekintek, épp olyan bűvös és káprázó tekintettel, mintha a legszelídebb és legártatlanabb kígyó gyönyörű pillantása vésődne az övéibe. Még is mosolyom angyali, semmiféle vadság vagy ördögi nem rejlik benne. Miért is rejlene? Hisz' én soha nem voltam rossz! - De... hazudtam neked... - Vallom be aztán egy ártatlan tekintettel az élen, ám ekkor ajkaim arcán vándorolnak végig gyengéd csókokkal. - Hiszen kedvellek. - Suttogom érzékien ekkor  a fülébe, vadító és vággyal telt vigyorral az ajkaimon. (...)
- Komolyan? - kérdezek vissza szelíden, miközben anyai óvatossággal simítok az  arcán végig. - Az már csak rajtad múlik, hogy hányszor akarod ennyire jól érezni magad. - Utaltam arra mellékesen, hogy rám bármikor számíthat, bármiről is legyen szó. Merthogy számomra ő az egyetlen, akinek bármit megtudnék adni. Ha kéri, meg is teszem neki. Hiszen mit ér a szív, ha  nincs kiért dobognia? Azt akarom, hogy ő is itt legyen nekem mindig.
A kérdését követően szinte azonnal ajkaimra tapasztotta az övéit,ekkor aztán szenvedélyes, s heves csókkal illettem őt míg ujjaimat hajába tűztem finoman. Nem akartam elengedni. A csókjai annyira mámorítóak... megnyugtat.
Egészen mélyen elmerültem már a csókunkba, amikor is alig érezhetően megugrok némileg, mikor megérzem egyik ujját nőiességem legérzékenyebb pontján. Abban a pillanatban a csókot is megszakítottam hiszen annyira intenzíven és ugyanakkor váratlanul ért azon érintése. Nem mellesleg elmondhatatlanul jól esik, amit művel. Túlságosan is már izgatott állapotban voltam, s míg őt kényeztettem ajkaimmal, megfordult a fejemben, hogy közben magamon is segítek, hisz annyira vágyott már azon részem a kényeztetésre. Még is számomra akkor is ő volt a fontosabb, hogy a maximumot nyújtsam neki, nem pedig magam.
Telt, s vörös ajkaim elválnak egymástól, bár hang képtelen volt kiszökni belőlük, elvégre akkora volt bennem az élvezet, hogy hirtelen megszólalni sem tudtam. Hihetetlenül jó érzés éreznem csiklómon az ujjait, főleg, hogy határozottan érinti s köröz az körül. Minden egyes mozzanatnál teljességgel megremegek, s az igazán zúzda leginkább az volt, amikor néhány ujját belém mélyesztette míg hüvelykujjával ugyanúgy nem hagyta abba a hergelést.
Annyira szerettem volna megdicsérni őt, azt, amit művel, de láthatóan annyira lefoglal az élvezet, hogy konkrétan egy hang sem tud kijönni ajkaim közül, nemhogy még beszéljek is hozzá. Nem tudok megszólalni. Még is testtartásom bőven elárulja, hogy mennyire hálás vagyok azért, amit művel velem. Nemes egyszerűséggel döntöttem hátra a fejem, míg megemeltem csípőmet s combjaimat jobban taszítottam egymástól, hogy könnyeden csinálhassa azt, amire  sóvárogva vártam már.
Érzem, hogy egyre nedvesebb leszek odalent, minden egyes mozzanatnál amikor ki és be vonja ujjait bennem. Még is mikor gyorsított a mozdulatain, szinte aligha kellett bele a pillanat tört része, s azzal a lendülettel egy erőteljes roham, avagy remegés és jóleső sikoly jelzi, hogy elélveztem az egésztől.
Abban a pillanatban szinte azonnal ahhoz a karjához nyúltam, hogy megállítsam őt, hiszen ha tovább folytatta volna, lehet, hogy végignyögném vagy sikogatnám az egészet, de nem azért, mert annyira kellemetlen lenne, hanem kínzóan jól esne.
A levegőt kimerülten kapkodtam magamhoz, s ahogy visszahajoltam ő hozzá, azzal a lendülettel csaptam hátra csokoládébarna hajkoronámat, mely mostanra már sima állapotát teljesen elveszítette; némileg megkócolódott már attól, hogy Connor piszkálgatta.
Aligha kell ajkaimhoz érintenie nedvemtől ázott ujjait, szinte két kézzel érintettem meg karját, s mohón nyaltam végig nyelvem teljes egészével. Édes volt, habár az ő nedvét is éreztem még rajt. Rettentően jól esett ízlelnem magunkat.
Hagyom, hogy a földön elfektessen s ő maga pedig fölém kerekedjen; mindezt csak egy elmondhatatlanul vidám vigyorral követtem végig, hiszen aligha hiszem el, hogy végül megtörtént. Ha tudná, hogy hányszor fantáziáltam már erről az előtt... Ó, ha tudná...!
- Hmm... - tekintek pajkosan testén végig, miközben egyik mutatóujjamat alsó ajkam széléhez érintem kacéran.- Én azt sem értem, hogy az első fürdésednél miért nem hívtál már akkor magaddal... - Néztem ekkor végül arcára egy nagyon huncut vigyor keretében. - Úgyhogy kárpótolnod kell, különben nagyon szomorú leszek. - A huncut mosolyom nagyon is elárul, hogy az egész szövegem a játék része, és az, hogy most azonnal kapjon fel és vigyen, és tegyen velem azt, amit csak akar. Hiszen akarom, s megőrülnék, ha nem érezhetem újra ezt a páratlan érzést.
- Kéérlek! - Szinte könyörgök, s ezt követően lábaimat körbefontam derekán, míg karjaimat a nyakánál, hogy könnyeden emeljen majd fel, s cipeljen ahová csak akar. De még előtte azért húzkodtam a szemöldökeimet játékosan, némileg el is kacagtam magam halványan, hiszen már a hülyeséget is túlzásba viszem. Mindössze csak azt akarom, hogy örüljön.

+18
- Akkor tudom, hogy hazudsz – vágom rá szinte egyből, felvont szemöldökkel. Tudom, hogy csak cukkolni akar engem, de nálam ez nem válik be, legalábbis semmiképpen nem úgy, ahogyan ő azt elvárná. Na meg nem tudnám komolyan sem venni ezt a kis húzását, mert tudom jól, érzem rajta, hogy mennyire kötődik és vonzódik hozzám. Akármennyire sem ismerjük egymást évek óta, ez hamar nyilvánvalóvá vált számomra.
Belemosolygok a csókba annak hatására, amit mond. Mondhatnám én is, hogy ő is ugyanígy elveszi az én eszemet. Különleges személyisége van kétséget kizárólag, és jelen forró pillanatokban pedig ha akarnám sem tudnám nem észrevenni, mennyire ámulatbaejtően gyönyörű ő. Mind a formás idomai, mind az egész lénye.
Örülök egyébként, hogy nem tétovázik túl sokat, és nem sokkal később pedig már folytatja is a kényeztetésemet. Nem érdekel, hogy már jóval érzékenyebb vagyok odalent az előbbieknek köszönhetően, egyszerűen képtelen lennék megállítani őt. Amilyen pozícióba levágja magát, már attól kedvem támadna visszahúzni magamhoz, hogy újra magamévá tehessem őt, de mégsem teszem – most önző leszek. Kíváncsisággal figyelem, hogy vajon eleget tesz-e a kérésemnek, hogy a mellei közé vegye ágaskodó férfiasságomat. Nem telik túl sok gondolkodási időbe, máris a mellei között érezhetem a legbecsesebb testrészemet. Hátra is vetem a fejemet, és jólesően nyögök fel, ahogy elkezdi mozgatni a melleit a férfiasságom ingerlése gyanánt. Egy kicsit még hátra hajtva a fejemet élvezem a kényeztetést, aztán pedig tekintetemmel újra visszakalandozok az események történésének helyszínére. Kicsit megremegek, mikor a nyelvével épphogycsak a férfiasságom végét érinti, hisz elképesztően jól esik.
Nem lassít, nem kegyelmez, kezeit vadul mozgatja legérzékenyebb pontomon, mielőtt aztán kérésemre újra visszavenné a szájába. Nyelvének, ajkainak és ujjainak hármas játéka teljesen kikészít, és nem sokkal később pedig el is engedem magamat a szájában. Érzem rajta, hogy kicsit meglepte ez az egész, de azt is látom, hogy nem bánja. Továbbra is vadító, ahogyan újra és újra lenyeli a forró magomat, miután beléeresztettem a szájába magamat. Nem minden nőnél szokás ez, sőt, egyesek kifejezetten utálják, ha a férfi a szájukba élvez. Láthatóan Shalya nem ilyen. És én is imádom ezt látni. Szóval ha valamiben, ebben tényleg nem fogtunk mellé egyikünk sem. Ahogy megnyalja az ajkát, megint kicsit beleremegek az egészbe, persze a jó értelemben. Ahogy újra felmászik hozzám, és rám nehezedik, érzem, milyen forró ő is odalent. Kérdésére kell egy néhány másodperc, mire válaszolni tudok, ekkor viszont felülök, és magammal együtt húzom őt is. – Rég éreztem már ilyen jól magam – mondom neki őszintén, mielőtt aztán odahajolnék hozzá, és megcsókolnám őt. Egyik kezemmel eközben a formás és kerekded halmára téved a kezem, és bele-belemarkolok néhányszor, mielőtt aztán a mellbimbóval játszadoznék kicsit. Ezt követően viszont le is csúszik a kezem a legérzékenyebb pontjára, és mindenféle felvezetés nélkül kezdem el ingerelni a csiklóját, körkörös mozgásokat végezve az ujjaimmal rajta. Nem hagyok ellenkezésre lehetőséget – amúgy is erősebb vagyok nála -, és ez ellen szerintem amúgy sem ellenkezne. Lehajolok a melléhez, hogy ajkaim egyik mellbimbója köré záródhassanak, és úgy szívogatom meg, mielőtt a nyelvemmel kezdeném el nyalogatni, ezzel is tovább ingerelve őt. Tudom, hogy milyen érzékeny a nőknek ezen pontjuk (is), és hogy egyesek akár csak a mellük kényeztetésével is eljuttathatók az orgazmusig.
Nem sokkal később pedig két ujjammal behatolok forró hüvelyébe, miközben hüvelykujjammal továbbra is simogatom a csiklóját. Vadító, ahogy a nem sokkal korábbi együttlétünket követően még mindig érzem benne az én sűrű forróságomat is, amivel „megajándékoztam” őt, és ezzel csak még sikamlósabb odalent. A legkisebb mértékig sem zavar ez, és vadul mozgatni kezdem benne az ujjaimat, később már egy harmadikat is társítva ahhoz a kettőhöz. Vadul mozgatom benne ezeket, és mellét is ugyanilyen hevességgel harapdálom, ingerlem. Nem fogok megállni, és nem akarok még véletlenül sem az adósa maradni, így hát mikor érzem, hogy nagyon közel a vég, akkor még gyorsabbra veszem a tempót, hogy aztán nem sokkal később azt érezhessem, ahogy vadul rángatózva elélvez az ölemben az ujjaimnak köszönhetően és nyelvemnek a mellén.
Amint kicsit lecsillapodtak a kedélyek, kihúzom belőle az ujjaimat, és a szájához emelem azokat, hogy lenyalhassa azt. Amennyiben így tesz, csak elmosolyodom, és aztán pedig a hátára fektetem őt, és most már én magasodok fölé. – Na most érzem aztán magamat igazán jól. Sejtésem szerint te is – mondom neki mosolyogva, mielőtt aztán megcsókolnám őt. Nyelvem utat tör az övéhez, és szinte el sem akarom engedni. Viszont muszáj legalább egy levegővételnyi időre abbahagyni ezt, ekkor újra megszólalok. – Nemrég fürödtem, de úgy érzem, hogy ismét rám férne egy. Nem tudom, melyik lenne a jobb, ha csatlakoznál és megkockáztatnánk még egy ilyet, vagy ha inkább egyedül mennék – ráhagyom a döntést, hogy mit akar, én aszerint tervezem meg a következő lépésemet. Váratlan egy fordulatot vett ez a mai este, kétségkívül. De nem bánom, egyáltalán nem.

+18
- Jó válasz? - Teszem fel a kérdésemet egy bestiális vigyor keretébe öltve, miközben a fülébe suttogom a kérdést. - És ha azt mondom, hogy ki nem állhatlak? - Kacér tekintettel néztem az övéibe, s bár hangnememen és arcomon tökéletesen tükröződött, hogy tulajdonképpen csak feszegetem a határait, és cukkolom. Mindig is szeretek másokba belekötni, és korántsem elhitetni velük azt, hogy ők mennyire tökéletesek. Persze, tudom, hogy Connor az. Számomra tökéletes. Még is szeretném egy kicsit piszkálni őt a vicc kedvéért. De hiába is, elvégre ő érte bármit megtennék a világon, és ezt ő is pontosan jól tudja. Tudja, hogy mennyit jelent nekem. Tudja azt is, hogy őrült módon kötődöm hozzá. Az én kis viccelődésem csupán egy pillanatnyi, hiszen látja, hogy mennyire odáig vagyok érte. Teljes egészéért.
Pajkos vigyorral jutalmaztam mindazt, amikor engedelmesen hajtja hátra fejét, ezzel is hagyva nekem némi teret azáltal, hogy könnyeden érintsék azon pontjait is ajkaim. Ez a férfi elveszi az eszem.
Gyengéden von magához, mire én finom érintésétől teljességgel megremegek, s vele együtt vágyakkal telt hangom is csak megremeg.
- A mosolyod... - nyögöm halkan - teljesen elveszi az eszem. Vagy talán csak te magad? - Suttogom érzékien két csók között, még is egy sejtelmes vigyor kíséretével. Miért is hibáztatnám a mosolyát, ha nem is azaz ok. Elvégre teljes egésze, ami megőrjít.
Lejjebb húzódott testem az övén, míg végül aztán fenekemet teljesen fent hagyom, s deréktól lefele hajolok le férfiasságához. Abban a pillanatban megízleltem nyelvem hegyével a legérzékenyebb pontján a férfiasságán, s azzal aztán nyelvem teljes egészén végignyaltam azon; s szinte azonnal engedtem hímtagját vörös ajkaim közé.
Eleinte még nehezebben tudtam megszokni a méretét a számban, még is most már tudom, hogy hogyan kell vele bánni úgy, hogy nekem is kellemes legyen míg őt kényeztetem mindezzel.
Mikor megmarkolja a hajam, óvatosan kihúzom számból férfiasságát, s hagyom, hogy az ő kezével való fogása tartsa meg a fejem. Ezt kővetően csak kacsintok sejtelmesen rá, miközben telt, s vörös alsó ajkamra harapok vadul.
A kérésének eleget teszek, s engedelmeskedve neki; feszes, s kemény melleim közé fogadom nagy, merev tagját. Ekkor két tenyeremet melleimre csúsztattam mikor is azokat megmarkoltam finoman, csakhogy férfiassága megmaradjon melleim között.
Lehunyt szempárral élveztem azt, hogy melleim között érezhetem hímtagját, majdhogynem hasonló érzés, mintha csak bennem mozogna intenzíven. Szinte érzem a lábaim között azt a bűnös érzést. Beleremegek.
Néha nyelvemet kinyújtom, s mikor lejjebb engedem magam férfiasságán, akkor makkját megérintem nyelvem hegyével, olykor-olykor bekapom azon részét s beleszívok egy pillanatra.
Férfiassága már túlságosan is duzzadt volt, szinte már-már lüktetett olykor számban, ekkor is már tudtam, hogy nagyon is közel van ahhoz  a ponthoz, ami talán a legszebb érzés az egészben. Szeretném, ha számára is az a pillanat lenne a legszebb, ezért is a kérésére viszont már csak számmal kényeztettem őt, s még időben vettem tenyereimbe még férfiasságát.
Egészen intenzíven vontam rajt mindkét tenyerem, miközben még számmal is kellően a maximumot nyújtottam; nyelvemet is csak köröztem hímtagja körül, mikor teljesen számba ért teljes egésze.
Végül aligha kellett ezt sokáig csinálnom, azonnal meghozta az inger a hatásait.
Csípője némileg megemelkedik, s annyira hirtelen ereszti el magát számban, hogy  a fele azonnal lement, míg a többit tovább ízleltem.
Az édeskés, s forró nedvet könnyeden nyeltem le, aztán játékosan végignyaltam alsó ajkamon.
Nem akartam tovább kínozni őt, elvégre még is csak a harmadik orgazmusán van túl, feltételezem, hogy már túlságosan is érzékeny lett odalent. Ezért is inkább csak felkúsztam hozzá, s testemmel ránehezedtem. Egészen könnyű a súlyom, így nem fog megszakadni alattam.
- Nos... hogy érzed magad? - kérdezem tőle csak úgy csevegés gyanánt, miközben mutatóujjammal mellkasán körözgetek. S ha ez nem elég, akkor egy ördögi, még is önelégült vigyor kíséretével.

+18

+18
Érted bármit megtennék. Feleltem volna kérdésére, még is torkomban akadt meg a mondat, ugyanis ott kúszott a félelem lelki szemeim előtt, miszerint... kiöntöm neki az érzéseim, de mi van akkor, ha voltaképpen amit én érzek, nem kölcsönös? Fájna? Szíven döfne és darabokra tépne. Némileg sötétben tapogatom a kérdésemre a választ, miszerint ő mit érez, mit akar; még sem tudom megfejteni. Lehet jogosan tenném fel a kérdést, hogy mit akarok én ő tőle? Törődést, figyelmet, szeretetet, de miért adná meg ezt nekem? Nem érdemeltem ki. Nem is fogom soha, hisz... az ő élete mást diktál, nem azt, hogy egy ilyen tudatlan kislány mellett állapodjon meg. Tündérmesék hite, ahol elhittem, hogy sikerülhet. De nem. Tudom.
Próbáltam a gondolataimat e felől elvonni azzal, hogy tovább erőltetem közöttünk ezt az egészet, és csak folytatom és csak folytatom még annak ellenére is, hogy mennyire kimerültnek érzem magam már a kezdetektől. Ugyan számomra nem kényszer, hiszen akarom, és elmondhatatlanul élvezem, hogy mindezt vele élhetem meg. Ha mást nem, akkor legalább ezt igen. Én pedig élek a lehetőséggel, és kihasználom az összes pillanatot bármiféle formában, amíg vele lehetek. De tudom, hogy belefogok halni, ha elmegy. Márpedig ő itt fog engem hagyni. Talán van más, akit tiszta szívéből szeret, talán van más, akié a szíve. Soha nem kérdeztem; soha nem mertem. Túlságosan is fájt volna az igazság.
- Egyszerűen csak nem tudok betelni veled. - Na meg ki tudja, hogy mikor lépsz le innen a fenében és hagysz itt. Szívem szerint ezt is hozzátettem volna, de inkább nem ugyanis... ostoba és meggondolatlan butaság vetne véget ennek az egésznek, és tényleg itt hagyna a fenébe. A túlzott félelmem, nos, taszító és csak menekülne. Szeretem őt, és szeretnék vele törődni. Megmutatni azt, hogy akár a világegyetem összes csillagát lehoznám érte.
Kissé merészen, de elkezdtem érzékien harapdálni a nyakát miután megszakítottam a csókot, s amiben a legjobb voltam eddig, nos, úgy gondoltam, hogy talán azt lenne érdemes most alkalmaznom. Hiszen láttam az arcán, hogy mennyire élvezte azt, amikor csak én kényeztettem őt a számmal és tenyereimmel. Számomra az volt az élvezet, hogy láttam, mennyire tetszett neki. Rettentően jó volt látni.
Gyermeki szemeimben ott volt a vadság és újra az égető vágy, amibe beleremeg testem is, az, hogy mennyire kívánom és akarom őt teljesen.
Lejjebb csusszantam, miközben csak fejemet engedtem lejjebb, pont úgy, mint mikor a cicusok nyújtózkodnak és a feneküket a magasban hagyják; nos, abban a pózban maradtam, még is lejjebb kerülve.
Derekán érzékien végigcsókoltam, és ahogy haladtam lejjebb, megtettem ezt a férfiasságán is ugyanannyira gyengéden. Ahogy aztán pedig az aljától kezdve nyaltam rajt végig, s mikor férfiassága végére ért nyelvem, azzal a lendülettel vettem a számba, és engedtem magamban egészen mélyen; még a torkomban is éreztem.
Most már sokkalta könnyebb, még is továbbra érzem, hogy így is picike hozzá a szám, de ennek ellenére eleinte lassan, de még is ütemesen vontam rajt számat, néha nyalva csak újra végig férfiassága teljes egészén. Mindeközben tenyereimmel csak derekát simogattam, időközben azonban a jobb tenyerembe vettem nagy és duzzadt férfiasságát, és jóval határozottabban, erősebben, és gyorsabban vontam rajt végig folyamatosan. Néha a végét is bekaptam s beleszívtam, hátha tetszik neki.

+18
Tetszett, hogy mennyire át tudta magát adni ennek az egésznek, pedig még ez a legelső alkalma, hogy ilyenben vesz részt. Gondolom, mennyire nem lehet hozzászokva, hogy valaki odalent érinti őt, akár az ujjaival, mint én most, vagy mint korábban a nyelvével, ajkaival izgatja. Nyögései pedig csak zene volt a füleimnek, és még inkább sikerült ezzel felkorbácsolnia a vágyamat.
Végül úgy döntöttem, hogy ideje lesz helyet cserélni, mert ugyan imádom, mikor a nő irányít, de látom Shalyán, hogy ki van már kicsit merülve. Meg hát miközben rajtam volt, már akkor is mozognom kellett, így miért is ne vehetném vissza a stafétabotot? A finom szőnyegre fektetem hát végül őt, ahogy újra fölémászok, és folytatom a korábban elkezdetteket. Elmosolyodom, ahogy a szívverését hallom, hogy mennyire dobog. Csak ki ne essen. Az kellene még csak. Persze közel sincs ez a pont már ahhoz, mint amit néhány perce hallgathattam.
Nem így terveztem az elmenetelemet, de a pillanat hevében teljesen elvesztettem az eszemet, és már csak arra tudtam gondolni, hogy újra érezhessem azt a mennyei érzést. Méghozzá vele. Ezért sem merül fel bennem az a gondolat, hogy kimozduljak belőle, mert érezni akarom a heves lüktetéseit a férfiasságom körül. Elmosolyodom, mikor egy csókkal illeti a nyakamat, a vámpíros megjegyzésén viszont felhúzom a szemöldökömet. – Ezt akarod talán? Vámpír lenni? – kérdezem tőle kíváncsian. Ugyan ma már látom az előnyeit ennek a létnek, de ez azért elég komoly lépés lenne. De ezt nem kell most megbeszélnünk. Nem, ráérünk ezzel foglalkozni majd egy másik időpontban. Most ezt a csodálatos estét nem akarom elrontani semmiképpen sem.
Hagyom magam, hogy megfordítsa a helyzetet, még rá is segítek. A fordulás közben ki is csúszok belőle, de még mindig érzem, hogy milyen nedves és forró odalent ő, ami nem segít túl sokat a helyzeten. Vagyis segít. Attól függ, hogy milyen nézőpontot veszünk figyelembe. Kérdésén meglepődök, de igazából ha tudnék, akkor sem lett volna időm válaszolni, mert máris ajkaimra tapadt egy finom csókkal. Simogatása egy kisebb, valamivel halkabb sóhajt csal ki belőlem, mikor viszont a férfiasságomhoz ér, akkor azért érezheti, hogy még mindig nem vagyok rezzenéstelen, ha odalent simogat. Kezem az arcára siklik a csók után, aztán pedig úgy szólalok meg. – Mi az, máris készen állsz a… tudom is én hanyadik menetre? Nekem aztán nincs ellenemre – mondom neki mosolyogva, mielőtt újra odahajolnék az ajkaihoz. Ha tényleg folytatni akarja, akkor nem fog neki sok kelleni, mire újra visszanyerem néhány perccel korábbi pompámat. Főként, mert valami elképesztő, hogy mit tud ez a nőszemély művelni az ajkaival, és ujjaival, akármennyire is tapasztalatlan. Vagy az egyáltalán? Ki tudja, hogy egy kis pettingelés nem volt-e neki a múltban valamikor. Ha ebben is első alkalom volt, elsőnek nyújtott férfinak ilyen módon élvezetet, akkor pedig le vagyok nyűgözve.

+18
Nem csak, hogy testem remegett bele amikor ujjaival izgatta nőiességem legérzékenyebb pontját, hanem gyengéd s némileg vékonyka hangom is beleremegett a vadító érzés végett. Minden egyes mozdulatánál halványan megremegtem, s egyre jobban vadabbnak éreztem magam de még is visszafogtam magamat. S bár észrevette, hogy kezdek kimerült lenni, ekkor azonban ő maga is besegített azzal, hogy csípőjét mozgatta alattam viszonylag normális tempóban, mire én minden egyes lökésénél felnyögtem egyet.
Mikor a földre tesz le és ő fölém kerül, egy gyengéd érintéssel húzom végig oldalain tenyereimet míg egyik lábamat derekán fonom körbe azt követően.
A szívem még mindig a torkomban dobogott, habár már jóval könnyeden lüktetett, nem úgy, mint az elején. Azt hittem ki is esik. Ott ült bennem az aggodalom, a félelem néhány előérzet iránt, de most már mintha jóval könnyedebb lenne lélegeznem is. Hogy megkönnyebbültem volna? Némileg, de valami továbbra is csak böki a csőröm.
Puha ajkait nyakamon érzem, s ekkor jólesően végigfut rajtam valami hideg; iszonyatosan tetszett, hogy a nyakamat csókolgatja.
Ujjaimat lassan húzom végig hátán, s mire kellően gyorsabbá tette lökéseit, mindössze csak finoman markolok bele néhány ujjammal a hajába, néha végigsimítva rajt gyengéden. S bár hangomat sem szerettem volna túlzottan hallatni, ezért is automatikusan csúszott oda szabad tenyerem a számra, ám amint odatettem, Connor azonnal elszedi onnan és kezeimet a fejem mellé fogja, ezáltal összekulcsolva az ujjainkat.
Kapkodtam a levegőt, s a szívem is egyre hevesebben kezdett el újra dobogni, amint közelebb éreztem ahhoz a bizonyos ponthoz, amit már annyira várok, ami voltaképpen az egészben a legjobb érzés; még is rövid.
A végére már egy hang sem tudott kiszökni, még is aligha elváltak ajkaim egymástól. Túlságosan is élveztem, főleg így a végére, hogy már a méretét is megszoktam kellően.
Még is mire egyet gondoltam volna, érzem, hogy hirtelen megáll és elmegy bennem, ekkor én magam jólesően megremegek. Túl sokszor mentem el, és rettentően lüktet az egész ölem, most pedig pláne felhergelt, hogy elment bennem. Tökéletes érzés volt... szinte olyannyira, hogy többször is akarnám átélni egymás után, de jelenleg aligha bírok mozdulni. Neki könnyű, ő vámpír. De én egy embernek minősülök még boszorkányként is, bárhogyan is nézem. Tehát fáradok, de ettől eltekintve a vágy, nos, még mindig ott volt. Szerencséje, hogy nem egy ő hozzá hasonló lény vagyok, különben lehet, hogy betelni sem tudnék vele. Valójában most sem, mert tudom, hogy most minden értelmében az enyém és senki másé.
- Annyira tökéletes vagy... - rebegem halkan, ahogy óvatosan egy csókot nyomok a nyakába, s játékosan nyaltam végig nyelvem hegyével aztán hosszasan a bőrén. - Valóban nagy szerencse, hogy nem vámpír vagyok. De... ezen még lehet változtatni. - Haraptam hevesen, még is gyengéden a fülcimpájába, miközben mindkét lábamat körbefontam a derekán. - Szeretlek! - Suttogom a fülébe kéjtől telve, s egy hirtelen mozdulattal cseréltem vele helyet, ahogy aztán két karommal megtámasztottam magamat felette.
Hajamat egyik vállamra dobom át ekkor, s lehajolva hozzá mellkasába csókolok, és nagy szemekkel tekintek rá. - Te is szeretsz? - Kérdezem tőle óvatosan. S ha nem is kapok választ, nem baj. Talán ez a kérdésem olyan, mintha nem is lett volna. Ugyanis mikor megkérdeztem, szinte azonnal csókoltam meg őt, teljesen hevesen, miközben elvigyorodva a csókba, nos, végigsimítottam mellkasán, hasán, aztán pedig férfiasságán.

+18

Nem különösebben zavar, hogy a helyzet megfordítása után még nem kezd el mozogni. Ha akarnék sem tudnék panaszkodni a jelenlegi helyzetre. Olyan jó meleg és nedves odalent, hogy tudom, nem fogok lelankadni odalent sem, ha esetleg percekig csak így maradnánk. Na meg közben kicsit még ingerlem az ajkaimmal az egyik mellét, ami csak pluszt ad hozzá. De érezve, hogy csókot kérne tőlem, abbahagyom ezt, és ugyanolyan birtoklóan tapadok rá az ajkaira, ahogy ő az enyéimre. Jólesően sóhajtok, mikor áttér a nyakamra, és azt kezdi el csókolgatni, és szívogatni. Nem tehetek róla, egyik olyan erogén zónám ez, amivel nagyon könnyen ki lehet belőlem reakciókat váltani. De eddigi tapasztalatok alapján Shalya is ugyanúgy élvezi ezt, amennyire én. Ő neki mondjuk nem hiszem, hogy sok ilyesmiben volt része, szóval neki ez az egész helyzet elég intenzív lehet most. De meglepően jól tűri, és ennek csak örülni tudok.
- Legyen ez a legnagyobb gond. Majd veszek fel csak neked.
Mosolygok rá, mielőtt újra odahajolnék az ajkaihoz, hogy egy újabb csókra invitáljam őt. Kezem mindeközben egyik mellén ott pihent, és két ujjammal játszottam az egyik mellbimbójával, hogy még több kéjes sóhajt kiválthassak belőle, mint amiket eddig sikerült. Nem igazán ismertem olyan nőt, akinek pont a melle ne lett volna ilyen esetekben érzékeny a kényeztetésekre. Meg úgy általában sem.
Egy mély sóhaj hagyja el az ajkamat, ahogy végül csak belekezd a mozgásba. Na végre, így már legalább haladunk valamerre. Ahogy kezeit mellkasomra simítja, én egyik kezemmel még mindig a mellével játszadozok, most már kicsit masszírozgatom azt, míg a másikkal az egyik kezére teszem rá a tenyeremet, és úgy fogom meg azt. Csak figyelem a tekintetét, ahogy vele együtt lihegek. Amennyire tudok, rásegítek a saját csípőm mozgatásával is erre az egészre. Nem különösebben zavar, hogy nem diktál valami eszméletlen vágtát, és amolyan ráérősen mozog csak eleinte. Annál több ideig fogunk kitartani mind a ketten. Bár nem tagadom, egyre nehezebben megy már most is visszafognom magamat.
Miután eleget szemeztünk egymással, ő pedig még mindig nem gyorsított a tempón, visszahajoltam a melléhez, hogy ajkaim közé zárjam egyik mellbimbóját, és úgy szívjam meg kicsit, majd harapdáljam olyannyira gyengéden, hogy élvezeteket tudjak kicsalni belőle. Eközben az eddig mellén pihent kezem lejjebb csúszik közöttünk a csiklójához, és azon kezdem el mozgatni az ujjaimat.
Végül úgy döntök, hogy átveszem újra a stafétabotot, mert látszólag Shalya nincs a legjobb formájában most, azért sem gyorsít már egy ideje a tempóján. Kezeim a fenekére siklanak, amibe finoman belemarkolok először, hogy aztán megemelhessem őt, és a földön lévő szőnyegre fektethessem ezt követően. A mozgást pedig folytatom, kicsit gyorsítok a tempón, de ha azt érezném, hogy már fáj neki, akkor tudom, hogy ott a határ. Nyakára siklanak ajkaim, és úgy csókolgatom őt, miközben ritmusosan lököm bele újra és újra magamat. Ha újra szájára akarná tenni a kezét, hogy visszafogja a kijönni akaró hangokat, akkor ismét azt teszem, mint korábban. A kezéért nyúlok, és inkább összekulcsolom az ujjainkat. Nincs itthon senki, nem kell visszafognunk magunkat. Ahogy egyre jobban a végéhez érek, úgy kezdek el egy kicsit én is gyorsítani. Végül pedig egy megkönnyebbült sóhajjal együtt megmerevedek benne, és beléeresztem magamat, melegen megtöltve őt belülről. Miután az orgazmus hullámai lecsendesülnek valamennyire, az után sem húzódok ki belőle, és továbbra sem eresztem őt el. Túl jó ez most. Mindkettőnk számára.

+18
Mivel látszólag nem kell túlzottan ösztökélnem a folytatást illetőleg, hanem maga is elkezd már munkálkodni, így egyszerűen csak hagyom, hadd csináljon azt, amit akar. Ó, át fogom én venni idővel a stafétabotot, ebben biztos lehet, de előtte kíváncsi vagyok, ő mit fog tenni. Meg hát hülye is lennék megakadályozni benne, nem lettem időközben olyan, aki megveti az élvezeteket. Másrészt meg régen is volt már ilyenben részem, hát ki akarom élvezni.
Elmosolyodom, mikor bármi kérés nélkül már meg is szabadítja magát a nadrágjától. Kellemes érzés száguld végig a gerincem vonalán, ahogy csókjaival egyre lejjebb halad. Valamilyen szinten örülök neki, hogy nem sieti el ezt az egészet, hanem próbálja húzni az időt, amennyire csak lehet. Amint leért a nadrágomhoz, megemelem a csípőmet, hogy leszedhesse rólam az egyre feleslegesebbnek tűnő ruhadarabokat.
Érzem, hogy mennyire dobog a szíve, ebből pedig elég sok mindenre tudnék következtetni, de ehelyett nem kezdek felesleges gondolkozásba, csak kíváncsian várom a folytatást. Mikor kéri, akkor közelebb kúszok hozzá, hogy újabb csókkal illessük egymást. Odalent is egyre keményebb leszek, ezzel is adva tudtára, hogy nagyon tetszik eddig, amit csinál, ahogy a melleivel hozzá dörgölőzik.
Belesóhajtok a csókba, ahogy kezével is egyre közelebb ér az előbb említett testrészemhez. Nem sokkal később pedig már el is kezd dolgozni rajta. Mélyről jövő morgást hallatok, ahogy szájával folytatja a kényeztetésemet. Egyik kezemmel hajába túrok, a tarkóját simogatom lágyan. Lepillantok rá egy újabb kisebb morgással, mikor abbahagyja az ajkaival való ingerlésemet. Nem csinálta sokáig, de még így sem lehet semmi okom panaszra. Ahogy kezével folytatja tovább, és melléhez érinti keménységemet, újra kicsit hátradöntöm a fejemet, és jólesően sóhajtok kisebbeket-nagyobbakat, jelezve, hogy mennyire is élvezem ezt.
- Használd még a szádat!
Kérem őt, ahogy egyre jobban elkezd a beteljesülés felé lökni, és tudom, hogy újra érezni akarom a szájának melegségét a férfiasságom körül. Remélhetőleg eleget is tesz a kérésemnek, az ujjaim pedig ismét a hajkoronájába túrnak vissza. Néha lepillantok rá, hogy a látványt is élvezhessem, ne csak az érzést, miközben a légzésem is ugyanolyan szapora marad.
- Abba ne hagyd!
Mondom neki, mikor már nagyon közel járok a végéhez. Vámpír létemre amúgy is hamarabb fog sikerülni visszanyerni ezek után az erőmet, na meg nekem is van egy-két hasonló tervem vele.
Ha pedig úgy is tesz, ahogy kértem tőle, akkor nem sokkal később, az orgazmushoz közelebb érve a csípőm is kicsit mozogni kezd önkényesen. Mikor viszont elér az a pont, egy valamivel erőteljesebb nyögés kíséretében a testem erőteljesen megfeszül, és ha korábbi kérésemnek is eleget tett, akkor a szájába eresztem magamat. Nem kis adagot terítek rá, hisz amint mondtam, régen voltam már bárkivel is. Annyi viszont biztos, hogy most én fogok következni. És hasonló módon én sem fogok kímélni neki. Előtte viszont mindenképpen kelleni fog a kisebb pihenés, hogy legalább egy kicsit tudjam rendezni a soraimat.

Sokat jelent számomra a lányom, rengeteg mindent éltünk már át együtt, és végső soron ő az egyetlen személy a családomból, aki még a mai napig is él. Bár az való igaz, hogy már régen nem láttam őt. Nem is nagyon tudnám megmondani, hogy mióta. Meg egyébként is, mind a ketten képesek vagyunk a hosszú életre, ő a mágiával, én meg… hát, a vámpír létemmel. Ha valaki meg már ennyit megélt, mint én, akkor könnyen tűnhet 30 év is körülbelül háromnak. Biztos vagyok benne, hogy előbb, vagy utóbb fogunk találkozni. Akár véletlenül egymásba botlunk, akár ő, vagy akár én keresem meg őt.
Nem igazán vártam el, hogy bármit is válaszoljon arra, amiket mondok. Én vagyok az idősebb, tapasztaltabb, és én csak tanácsokkal próbálom ellátni őt. Meg a saját véleményemmel bizonyos dolgokról. Lehet kicsit komoran hangoztam, mint aki csak a rosszat látja a dolgokban, de ez nincs így. Nem pesszimista vagyok, realista. És hát azt már régen megtanultam, hogy az igazság nem mindig egyszerű és szép. Sőt, a legtöbb esetben pont az ellentettje.
A legkisebb fogalmam sem volt arról, hogy mit is érzek Shalya iránt. Annyit tudtam csak, hogy valami mindig visszaránt hozzá, ami miatt egyszerűen képtelen vagyok elmenni. Feltételezni sem mertem olyasmit, hogy esetleg szerelmes lennék bele. Nem vagyok egy olyan típus, aki bárkihez is kötődni szokott. Kisebb-nagyobb kalandok belefértek az életembe, mert ha már ennyit élek, akkor élvezzem is ki. De azzal tisztában vagyok, hogy vele teljesen más a helyzet ilyen téren. Csak eddig ezt nem igazán mondtam ki neki sem. De ő is most vallotta be, hogy nem akar elveszíteni – sejtem, hogy ő is kötődik hozzám valamennyire, és így pedig én is tartoztam egy vallomással.
Meglep a következő cselekedete, és ez egy pillanatra ki is ül az arcomra, de aztán pedig átadom magam az egésznek. Visszacsókolok, és közben pedig magamra húzom Shalyát, az ölembe, nem engedve el őt ajkaimmal. Amennyire csak lehet, közel húzom magamhoz, és átölelem őt, ahogy továbbra is csak csókolom őt. Nem hittem volna, hogy itt fogunk kilyukadni, de ha nagyon őszinte akarok lenni… örülök, hogy ébren maradt.
Nem tudom mennyi idő telik el, hisz teljesen kiesik az időérzékem, de idővel az ölelésem alábbhagy, és egyik kezem becsúszik a felsője alá, hogy az alatt simíthassak végig a csupasz hasán, már persze, ha nem állít meg valamilyen okból.