Ariel & Dimitrij

Mindketten tisztában voltunk a másik jelenlétével, még mielőtt ez a kis koccanás megtörtént volna, és bár a szőkeség ezt kezdő szavaival tagadná, hamar felhagy vele. Nincs értelme hazudnia, elég jól kiismertem már az évszázadok során az embereket – és persze az egyéb fajokat is -, ahhoz, hogy tudjam, ki, mikor mond igazat. Nagyon kevés alkalommal képesek átejteni, de dolgozom még a tökéletességen.
- Hogy én követtelek volna? Miért tettem volna ilyet? – ez az én klubom, ahol akkor vagyok jelen, amikor csak akarok. Azóta figyeltem csak fel rá, amióta megéreztem a vért, tehát nincs szerencséje, nem ő volt az első nő itt, akire felfigyeltem csinos külseje miatt. De a kinézet az csak egy dolog, mint tudjuk. - Tehát igen, elég nyilvánvaló. – bólintok végül. Az italmeghívás viszont felesleges lenne, hacsak nem önmagából szeretne megkínálni, erre pedig hamarosan egy simítás keretein belül teszem meg az utalás. Szívesen megharapnám, de nem csak a nyakát, hanem a combjánál lévő verőeret is, onnan különösen kellemes táplálkozni, de ne haladjunk még ennyire előre. Érzem, ahogy fejét oldalra billentve, szinte felkínálja magát nekem, ezt pedig még jobban megerősíti közeledésével.
- Te szerettél volna meghívni egy italra, én csak elfogadom azt. – nem kell megérnie. Ő vetette fel, nekem pedig jogom van ez után élni a lehetőséggel. Azt nem kötötte ki az előbb, hogy milyen italról legyen szó, így hát egyértelmű, hogy én választok. Viszont idejét látom azért egy aprócska dorgálásnak is, mert nem nézem túl jó szemmel, hogy az én pubomban valaki figyelmetlenül táplálkozik, de mint egy kislány, úgy válaszol szavaimra.
- Inkább vedd úgy, hogyha máskor is be szeretnél jutni ide, akkor tartsd be a szabályaimat. – könnyedén tehetek róla, hogy máskor kint tartsák, ugyanis nem csak emberi biztonsági őreim vannak, pont az ilyenek miatt. Több vámpír dolgozik nekem, akik közül nem egyet én magam teremtettem, így a hűségük se kérdőjelezhető meg addig, amíg „jó” vagyok hozzájuk. Szabálycentrikus vagyok és vezető típus, így szeretem, ha minden, mindig úgy van, ahogy azt én akarom. Hamarosan viszont kiderül, hogy bár élvezte a kalandot, a veszélyt, ahogy ő fogalmazott, de egyben figyelemfelkeltés is volt ez a részéről. Nocsak.
- Más módon is fel lehet hívni a figyelmemet. De halljuk, miért akartad, hogy észrevegyelek? – ezek szerint engem keresett, akkor hát beszéljen, hogy miért. Nem hiszem, hogy a két szép szememért, egy ilyen külsejű nő tökéletesen tudja manipulálni a férfiak nagy részét, a probléma csak az, hogy nálam ez nem jönne be, de erre ő is nagyon hamar rá fog jönni. Csatlakozzon hát hozzám az este egy részében, akkor elmondhatja, hogy mit szeretne tőlem. A lehetőség adott, de mégis, mintha kihátrálna. Tényleg azt várjam, hogy győzködni kezdjem, vagy esetleg versenyre próbáljak kelni más nőkkel és férfiakkal? Ugyan, számomra teljesen mindegy, hogy velem tart-e vagy sem, bőven van itt más is, aki szívesen élvezné a társaságomat, az már más napra tartozik, hogy megbosszulnám testét, és édes kínokat okoznék neki az elutasításért.
- Ezt inkább én mondhatnám neked. Te akartad, hogy felfigyeljek rád, inkább vedd megtiszteltetésnek, hogy velem tarthatsz. Idő közben majd számomra is eldől, hogy jobb szórakozást nyújtasz-e másoknál. – nincs kedvem lenyűgözni őt, se pedig bármit bizonyítani neki. Nem ismerem, és jelenleg még nem keltette fel annyira az érdeklődésemet, hogy egy kicsit is a kedvére tegyek. Jobb lesz, ha észreveszi, hogy nem egy átlagos fickó vagyok, itt nem ő dönt, hanem én. Ha akar, akkor tehát velem tarthat, de ha mégis inkább mást választana, akkor csak tegye meg bátran, a bosszúm nem marad el. Hátat fordítok neki, majd elindulok saját boxom felé, a választás pedig az övé. Vagy követ vagy sem, de érezheti, hogy a döntésén sok minden múlik. Ha pedig velem tart, akkor fog csak elhangzani az a bizonyos kérdés, amelyre egy egyszerű, de nem éppen teljes választ adok.
- Még soha se jártam itt, gondoltam megnézem magamnak ezt a várost. – ha őszintébb választ akar, ahhoz még várnia kell. Helyet foglalok a bőrülésen, majd türelmesen megvárom, hogy mellettem vagy inkább velem szemben foglal-e helyet, már ha csatlakozott hozzám.
- Jól választottam? – vajon neki mi a véleménye Mystic Falls-ról? A válaszából több fel nem tett kérdésre is választ kaphatok. Kideríthetem, hogy itt él-e, hogy mennyire ismeri a helyet, ahogy azt is, hogy mennyit árulna el. Meglátjuk, hogy hasznos lesz-e a számomra, vagy kerítenem kell más beszélgetőpartnert. Akadnak itt bőven, van választék.  

Ariel & Dimitrij

A két hölgyemény szemmel láthatóan nem éppen az eszéről híres, így néhány percnél több időt nem szándékoztam velük eltölteni. Szépek és talán finomak is, de ennél én válogatósabb vadász vagyok. Finom biccentés, egy kedves mosoly, majd már folytatom is tovább a sétám.
Néhány lépés után viszont lépteim lassulnak, majd megállok, és tekintetem a női mosdó felé siklik. A vér szaga beszivárog orromba, de testem már nem feszül meg, tökéletesen képes vagyok uralni a vérszomjamat, így inkább csak kíváncsian várom, hogy ki lesz az, aki kisétál majd onnan. A vérvörös ajkakról eltűnik a vér, én pedig folytatom lépteimet, nem meglepő módon a nő irányába. Gyönyörű, szőke teremtésnek tűnik, és bár a vörösek a gyengéim, nem tudom figyelmen kívül hagyni kinézetét. Mintha csak összeöltözött volna a pubbal, tökéletesen beleillik, egy gyönyörű dísz, mely bizonyára veszélyes is. Nem veszem le róla a szemem, érdeklődve figyelem, hogy merre tart, de még mielőtt én lépnék oda Ő hozzá, a szőkeség teszi meg az első lépést.
- Oh, dehogynem. – méghogy nem látott. Tényleg nekem akar hazudni? Fejem kissé oldalra billentem, miközben most már ily közelről tanulmányozom a csinos pofit, de ez a bájos mosoly lepereg rólam. Engem nem ilyen könnyű elcsábítani, túl régóta élek már ehhez, és több száz nő fordult már meg az ágyamban. Hagyom, hogy megpróbálja eltűntetni fekete ingemről az ital cseppjeit, bár hála a sötét színnek, nem nagyon látszik, hogy bármi történt volna. Testem merev marad, miközben továbbra is őt figyelem, a kérdését hallva viszont mintha egy apró mosoly jelenne meg arcomon.
- Az attól függ, hogy milyen italról van szó. – nem zavartatom magam, kezemmel lágyan simítok végig puha arcán, majd végül ujjaim nyakára tévednek. A simítás csak pár másodpercig tart, de az utalás tökéletesen célba kell, hogy találjon. Nem akárkinek  vérével tudna kárpótolni. Vajon mit szól ehhez? Egyébként is, a saját pubomban nekem ingyen van az ital, így hiába akarna venni, nem sok értelme lenne.
- Legközelebb legyél óvatosabb, túl feltűnően táplálkozol. – figyelmeztetem, mintha csak egy gyermeket dorgálnék meg. Már a mosdóban el kellett volna tűntetnie a vér nyomait az ajkairól, pont itt, Mystic Falls-ban nem veheti ennyire lazán az életet, mert bár halhatatlanok vagyunk, meglepően hamar véget tud érni.
- Volna kedved csatlakozni hozzám? – kezemmel finoman intek a privát box felé, jelezve, hogyha gondolja, hát velem tarthat. Persze csak akkor, hogyha nem ijed meg máris tőlem, mert egyértelműen a tudtára adtam, hogy számomra nem csak az emberi vér jelent táplálékot, ez pedig néhány vámpír számára igen csak félelmetes ténynek számít.

Ariel & Dimitrij

Ez volt a sokadik költözésem, amióta elhagytam Oroszországot, így természetesen minden gond nélkül zajlott. A házon bár még akad néhány dolog, amit meg szeretnék változtatni, de már most otthonosnak mondható. A pub megnyitása viszont már több problémát jelentett, ugyanis ott nem csak a helyet kellett kiválasztanom és átalakítanom a saját ízlésemnek megfelelően, hanem megfelelő személyzetet is fel kellett vennem, na meg a megrendeléseket is valakinek intéznie kellett, szóval eltartott néhány hétig, amíg elkészült, én pedig addig ismerkedtem a várossal.
A mai este viszont megnyílik a pub, amelyre remélem, hogy minél többen el fognak jönni, ugyanis már a  felújítás elején kiplakátolta néhány vámpírom a város különböző pontjaira, hogy az itt lakók tudomást szerezzenek a megnyíló helyről. Mivel én vagyok a tulajdonos – és egyébként se hagynék ki egy ilyen jó bulit -, ezért természetesen nekem is ott a helyem. Ideje, hogy megmutassam magam a közösségnek, és felfedezzem, hogy kik is élnek ebben a városban. A sétáim során nem sokat mutatkoztam, inkább az árnyékok közé bújva figyeltem meg a várost, de most elérkezett az ideje, hogy előbújjak.
Bár maga a pub egy előkelőbb helyet sugall, én mégse öltönyt húztam fel erre az estére, hanem helyette egy kényelmes bőrnadrágot, elegáns bőrcipővel és egy fekete felsőt, mely bár lazának tűnik, egyben mégis tökéletesen illik elegáns stílusomhoz. A hajam természetesen tökéletesen van igazítva, ahogy a kellemes parfüm illat se maradhat el, így egyértelműen látszik rajtam, hogy adok magamra. Már emberként is megtanultam, hogy ezek a dolgok fontosak az életben, és vámpírként se volt okom arra, hogy levetkőzzem. Arisztokrata vagyok, nem tudnék úgy kinézni, mint a pornép.
Ahogy telik az idő, egyre több vendég érkezik, én pedig kifinomult hallásomnak köszönhetően hallhatom, hogy mit beszélnek. Sokaknak tetszenek a vörös-fekete színek, amelyek a pubban dominálnak, de van, akiket inkább félelemmel tölt el. Akad két fiatal hölgy, akik még nem tudják eldönteni, hogy félelmetes vagy inkább vonzó ez a hely, így ők lesznek ma este a tökéletes prédák, legalábbis jelenleg még így érzem. Nemsokára két pohár pezsgővel a kezemben lépek oda hozzájuk, ajkam mosolyra húzódik, miközben tekintetem hol a szőkeséget, hol pedig a fekete szépséget fürkészi.
- Hölgyeim! Üdvözlöm önöket a pubomban. – láthatóan egy pillanatra meglepődnek, hogy maga a tulajdonos köszönti őket, és rögtön meg is dől a mérleg nyelve a hely vonzósága felé, amely az enyémmel párosul. Elveszik az italokat, majd csacsogásba is kezdenek, amit láthatóan türelmesen és jól tűrök, így válaszolgatok nekik az egyszerű kérdéseikre, minthogy még csak nemrég érkeztem a városba, de túl hosszú és mély válaszokban nem részesítem őket. Bár úgy tűnhet, hogy csak rájuk figyelek, ez nincs így, a többi vendéget is szemügyre veszem idő közben, mindenféle feltűnés nélkül. Szerencséjük van a kicsikéknek, még nem vagyok éhes, de az este további részében bizonyára majd csatlakozom hozzájuk néhány korty erejéig, de előtte még van némi kötelességem. Szeretnék mindenkiben jó benyomást kelteni, egy ilyen helyen ez rendkívül fontos, ezért hamarosan tovább állok, hogy más emberekkel is diskurálhassak.