Mennyire lehet nehéz egy bárban dolgozni? Elég sokat járok bárba, én a pult másik oldaláról láttam eddig csak valamit, de az alapján annyira nem vészesen nehéz a dolog, szóval remélhetőleg nem lesz gond abból, hogy nem igazán van tapasztalatom. Nem csak ebben, úgy alapból. Későn kezdtem el dolgozni, addig el voltam alkalmi munkákból, aztán jött a pizzafutárkodás, ami viszont elégé kifújt, és most szeretnék megszabadulni tőle végre. Nem mintha stresszes munka lenne, de… mondjuk úgy, hogy nem szívesen veszem fel az egyenpólót és parádézok benne egész nap. A fizetés sem a legjobb, borravalót pedig csak úgy adnak, ha rásegítek a dologra. Amint megkapom az engedélyt, már be is nyitok. Gyorsan megpróbálom felmérni a terepet, de… igazából ugyanúgy néz ki, mint minden más iroda. Nem voltam még sok irodában, szóval nem igazán van összehasonlítási alapom. Végül csak beljebb megyek, az ajtót pedig becsukom magam mögött. – Nem gond, ha leülök, Heidi? – mutattam az előttem lévő székre. Nem igazán szeretek senkit sem magázni, és a keresztnevén mutatkozott be, szóval nem hinném, hogy elvárná a dolgot. Soha nem értettem mi a jó abban, ha az embert az apja nevén hívják. Persze, családnév… Mr. Galey-nek az apámat hívták, én csak Chad vagyok. Esetleg Wick, de ennyi, nincs több alternatíva. – Ja, a pultba. De, ha ott vannak már, akkor… igazából bármire. Szükségem lenne a munkára, szóval nem válogatok. – csak nemrég költöztem ide, el kell kezdenem fizetni a lakásért is, ráadásul valami kaja sem ártana majd. Ami azt illeti, egyenesbe kéne jönnöm anyagilag, elégé szarul mentek a dolgaim mostanában. De új város, új élet! Hát öhm… elég sokat néztem, hogyan mennek a dolgok a pult mögött. – vonom meg a vállamat, de én is érzem, hogy ez nem éppen a legnyomósabb indok. De mi a francot csináljak, ha egyszerűen nincs olyanom, hogy nyomós indok? – Emberbarát vagyok, könnyen megtalálom a hangot másokkal, nem lenne gond a többiekkel és a vendégekkel sem. Jól bírom az alkoholt, értek is hozzá… - Miamiban nőttem fel és éltem jó darabig, muszáj volt, hogy hozzászokjak. Igen ütős piákat tudtak összedobni a helyi bárakban. … jól bírom a terhelést is, szóval nem lenne gondom, ha többet kéne melózni. Rugalmas vagyok, csak most jöttem a városba, szóval nem igazán van még magánéletem, így az nem zavarna be. – biztos van valami munkarend, hogy mikor kéne dolgoznom és mikor nem. Ha éppen semmi dolgom egyik nap sem, azért az előny, nem? Remélem, semmi jobb nem jut az eszembe.
Elküldésének ideje ♛Szomb. Május 21, 2016 11:22 am
Ugrás egy másik oldalra ♛
Chad & Heidi
Sok mindenen mentem keresztül azért, hogy ez a hely megállja a helyét a város szívében és nem állt szándékomban feladni holmi ostoba csitrik miatt, akik még arra sem képesek, hogy sört csapoljanak. Pedig azt hiszem az igazán nem nehéz feladat, és ha jobban belegondolok, akkor a mai társadalomban ennél csak nagyobb elvárások elé állítják őket. Én viszont nem vagyok szívbajos, már az első este elküldöm a reménytelen jelölteket. Nekem egy olyan csapat kell, akik hamar összeszoknak, és aztán bírják az iramot. A hétköznapok se semmik, de a hétvégék az igazán húzósak. Nyápicokat nem foglalkoztatok. - Tessék.. - szólok réveteg hangon, mikor kopogtatnak az ajtómon, de nem nézek fel azonnal. Még a múlt havi bevételeket és kiadásokat hasonlítom össze, de egyelőre nem túl jelentős a különbség a kettő között. Minden kezdet nehéz - szoktál volt mondani. Én viszont ehhez nem igazán vagyok hozzászokva, hát nincs is túlságosan ínyemre. - Heidi.. - bólintok bemutatkozás gyanánt. Nem vagyok híve a magázódásnak, a tiszteletet nem így kívánom kivívni magamnak, elég hozzá a puszta jellemem is. Persze ezt ő még nem tudhatja. - A pultba jelentkezel? - nézek végig rajta. Nincs túl erős fizikuma, alkatra nem mondanám azt róla, hogy alkalmas lenne biztonsági főnöknek. Más alternatívát pedig egyelőre nem tudok biztosítani. Ha valaki kiesik, beállhat a helyére. Mindenki egyenlő esélyekkel indul. - Van tapasztalatod? Kompetenciák? Bármi? - dőlök aztán hátra. Mégsem indíthatom útnak egyből a pultba, hogy meglássuk beválik-e. Pedig legszívesebben azt tenném, kevésbé rabolná az időmet, de a hely gyanítom, hogy kész romhalmazzá változna azzal a lendülettel. Ahhoz pedig túlságosan szeretem, hogy ártsak neki.
Hibrid •• halálosabb vagyok bármely vérfarkasnál vagy vámpírnál
Ideje volt váltani. Lássuk be,kicsit lehangoló, hogy pizzafutár vagyok. Szeretek motorozni, ráadásul így úgymond legaláisan száguldozhattam, de… kicsit égő abba a röhejes egyenpólóban beállítani mindenhova, ahová csak pizzát viszek. Főleg, ha egy jó csaj nyit ajtót. Vagy jó csajok. Ha egy házas fickó, vagy nő, akkor mindegy, elvégre tudják milyen az, ha az embernek nincs magánélete. Nem mintha a házasság ellen lennék, de … kicsit mégis. Szerintem az megöl mindent. Persze, nem az én dolgom, eddig sem mentem csak úgy oda segíteni másoknak. Nem ismerem őket, nem vagyok én hős, sem betegesen segítőkész. Csak boldogulni akarok a magam módján. Egy eldugottabb helyen parkoltam le a robogót, amivel eddig járnom kellett a pizzák miatt. Nem igazán akarom, hogy ezzel lássanak. Állásinterjúra jöttem, vagy mi, szóval nem a legjobb indítás azt hiszem az, ha máris elkönyvelnek lúzernek. Márpedig, az én szememben ez a robogó már nem is lehetne rosszabb. Egy dolog az, hogy ocsmány színe van, de annyi reklám van rajta, hogy jól lakna vele egy éhező kenyai család is. Szóval jobb, ha nem látja senki. Átöltözni azért átöltöztem, kidobtam a kukába azt a hülye pólót, a szememet is bántja. A legrosszabb pedig az, hogy még a nevem is rajta volt. Rám néztek, és látták, hogy ott virít a nevem. Chad, a pizzafutár. Elég szánalmasan hangzik. Az is. A pultnál útba igazítást kell kérnem az iroda felé, de végül sikerül megtalálnom. Nem kopogok egyből, előbb még megigazítom az ingemet és utoljára végigmérem magamat. Az kéne még, hogy rajtam maradjon valamelyik hülye egyencucc. Még zoknikat is akartak csinálni. Mi a francnak egyenzokni egy pizzafutárnak? Végül kopogtam. Nem nyitottam be egyből, megvártam míg kiszóltak, és csak aztán nyúltam a kilincs felé.– Öhm… üdv. Chad Galey vagyok, az állás miatt jöttem. Láttam, hogy keresnek… majdnem mindent.– itt elhallgattam és kivártam, hogy helyeseljen. Ilyen rövid idő alatt mondjuk amúgy sem valószínű, hogy olyan villámgyorsan beteltek azok a helyek, igaz?
Kezdőlap
