Feszülten támasztottam meg a homlokom, az asztalomon heverő egyik papírhalmazra könyököltem. Volt belőlük bőven, csak győzzem kiválogatni, hogy melyik ügy hová volt való. A rendszerezés eddig azt hittem, hogy az erősségeim közé tartozott, de ma reggel rádöbbentem, hogy a tízes számú asszisztens összekeverte azokat az iratokat, amelyeket már sikerült párosítanom. Pusztán jóindulatból tehette, mi másért? Mert az elmondása szerint egy utolsó szemétláda, egy szívtelen kígyó vagyok, aki semmibe nézi az embereket és biztosan rokoni kapcsolatban áll Luciferrel? Gyűlölöm az ilyen hisztis libákat, örültem annak, hogy felmondott: így legalább nem kell végkielégítést fizetnie az államnak. A hozzá hasonló kislányoknak annyi haszna van, amennyit az evolúció kíván meg tőlük, több nem igen. Csak hát az államügyészi hivatal élére nem papírtologatással fogok felkerülni.
9:45, elvileg nemsokára megjelenik a problémámra való orvosság. Nem hittem volna, hogy eljutok majd addig a pontig, amin már azért imádkozom, hogy végre egy épkézláb, legalább 60-as IQ-val megáldott személy lépje át az ajtó küszöbét. És még kérdezik, miért nem állok szóba velük? Az a dolguk, hogy elintézzék, amit rájuk bízok, az enyém pedig az, hogy a sajátjaimmal foglalkozzak. Nem a bájcsevegés miatt voltunk itt, hanem azért, hogy haladjunk. Ebbe nem fér bele az, hogy megkérdezzem a beosztottaimtól, milyen volt a hétvégéjük.
Megcsörrent a telefonom, indulnom kellett. Előrébb hozták a tárgyalást, amit délutánra vártam, úgyhogy fogtam egy papírt, amire a "Még ma intézze el!" szavakat írtam és kifelé menet ráragasztottam az újonc íróasztalára. A "Mire visszaérek, legyen kész!" túl szigorúnak tűnt, ezek után mondja valaki, hogy nem kap tőlem elég törődést. A nő nevét is megjegyeztem? Nagyjából. W-vel kezdődik. Vagy E-vel?

---

Meglazítottam a nyakkendőm csomóját, amikor visszaértem az irodába. Egész nap távol voltam és nem is errefelé akartam venni az irányt, aztán mégis itt kötöttem ki. Este negyed kilenckor rajtam kívül már csak a gondnok volt az épületben, de nagyobb baj volt az, hogy a kupac, amit délelőtt itt hagytam, egyáltalán nem lett kisebb. Tisztán látszott, hogy jártak a helyiségben, ám a kiadott munkát elfelejtették elvégezni. Nekem sem volt többre szükségem, előkerestem annak a nőnek a telefonszámát, akinek ma jelenése lett volna és tárcsáztam. Éppen ellenséges bunkóvá terveztem válni, csak hogy klasszikust idézzek, vagyis a volt nejemet. Egyébként sem voltam egy kenyérre kenhető, csupaszív lélek, de ha felidegesítettek, még a saját viszonylatomban is igazán gyűlöletes tudtam lenni.
- Ms. Palmer? - Meg sem vártam, míg válaszol, a hangom olyan hidegen csengett, mint az acél. - Itt Garrett Turner. A főnöke. Azonnal fáradjon be az irodába. - Ezzel bontottam a vonalat. Ha nem jön, akkor holnap sem lesz hová bejönnie, ennyire egyszerű.

Kedves Garrett!
Ne haragudj, hogy csak most érkeztem meg hozzád... pedig mkor reggel olvastam a lapodat, először az jutott eszembe, hogy ha fene fenét is eszik, még gyorsan elbírállak. De nem szerettem volna összecsapni.
Mivel is kezdjem? Hát igen. Azt hiszem, ezt az arcot senkinek sem kell bemutatni; személy szerint örökös kedvencem volt, és lesz is, amíg ööö... élek? Úgyhogy azzal, hogy ez az arc lett párosítva a karakterhez, már azért is kárpótolna, ha a karakter maga nem lenne éppen pozitív...
Csak hát itt erről sincsen szó! Magam sem tudom, hogy miért, a férfiak terén mindig is az ilyen típusú karakterek voltak a gyengéim. Az erős, határozott, domináns, de belül érző lelkek. Na jó, rólad azért annyira még nem derült ki az utóbbi. De ami késik, az nem múlik!
Menj, és foglalj le minden szükségeset, aztán... már várnak rád! Remélem, hogy hamarosan a játéktéren is olvashatlak. Azt meg pláne, hogy sokáig!
Jó szórakozást!