≫Születési idő, hely  ≪
1376. Január 24.-én, Egyiptomban.
≫Első átváltozás  ≪
-
≫Család  ≪
Feltetted már valaha magadnak azt a kérdést, miszerint a családi fogalom voltaképpen mit is jelent?
..S hogy, amit oly' annyira annak nevezel, nos egyenlő-e azzal?

Életed során láttad már felkelni az első napsugarakat, és talán végig nézted azt is, ahogy a napfelkeltéből jó néhány órával később, nos napnyugta lesz. Láthattad az esti órák valamelyik szakaszában ragyogni a csillagokat, és érzékelhetted eközben a Hold jelenségét is, mint afféle éjszakai uralkodó testet. S bár értenéd is, hogy miért mondom neked ezeket...
Tudod, nem egyszer tekinthetted meg a látványt, hanem százszor is akár. Olyan apró kis momentumok, pillanatok, avagy dolgok az életben, amelyek állandók, és nem változók, amelyekről tudod azt, hogy, akkor is úgy maradnak, ha már minden egyes kötél elszakadt. De, hogy miért is taglalom mindezt a számodra, mint valamely példát?
Talán, hogy megértsd azt, hogy a vérkötelék állandó, s hogy a 'család' szó maradandó, de persze a jelentésében, nem egyenlő a kettő. Tekinthetsz családnak egy barátot, egy újonnan kialakult szerelmet, melybe hamarosan beleszületik egy gyermek, avagy csak egy egyszerű embert, aki távol áll mindentől, de mégis közel akarod őt tudni magadhoz. Lehet szó vérrokonságról, és lehet szó kapcsolatokról egyaránt, hiszen a lényeg maga az, hogy számodra ki is a család. Utálhatsz egyszerű embereket, és hozzád kötötteket, de a családodat te magad választod meg! S bár megeshet, hogy nem szólhatsz bele a vér szerinti kötődésekbe, de ne feledd azt, miszerint: 'a vér, nos nem minden.'

Az eddigi életem során, nos nem igazán tudtam felfedezni a világot, és megismerni mindazt, amiben élek. Viszont abban a néhány évtizedben, amit a szüleim mellett tölthettem el, nos sikerült megismerni a vérvonalam, és fény derült olyan dolgokra, amelyeket már a következő században szült gyermekeiknek; nem adtak át.
Generációkon keresztül boszorkány, nos boszorkánnyal jött össze. Alaposan meg volt választva az, hogy kit kihez is adtak hozzá. Hiszen már a legelső ősünk arra törekedett, hogy egy tökéletes vérvonalat hozzon létre. Neves családba születtem tehát, és ahol csak jártam, nos előkelőnek számított az Andre név. Talán némi büszkeséget érezhettem is efelől, de e komoly látszat mögött csak egy romlandó félben lévő megnyilatkoztatás állt. Láttam, ahogy szépen lassan lehullt a korona, ahogy kudarcba fulladt a próbálkozás, és ahogy ötszáz évre megszakadt a vérvonal. Láttam elbukni önön magunk, ahogy szépen, sorban egy kriptába kerültünk. Többek között a szüleim hibájából, míg másrészről a kreálmányom túlszárnyalásából. Ugyanis egy egykori, tisztalelkű papot, nos kegyetlen vérengzővé változtattam át, és nemcsak, hogy megrontottam, de belevontam a családomba, ami által elvesztette a kedvesét, és a gyermekét...
Őszinte leszek, miszerint bűntudatot kellene éreznem, és mélységes fájdalmat, de ehelyett csak egy tátongó űr lappang a bensőmben. Egykoron mindent odadobtam volna esztelenül a megváltozásért, azért, hogy jobb személy legyek egy nőért, de a történtek, és az események megváltoztatták a szándékaim. Egykori énem tehát már nem él -, nem vagyok jó ember.
Egy szörny vagyok. Egy démon. Egy kegyetlen alak..


Suttogtam szavakat, megtört dolgokat, s míg sosem voltam az, kik voltatok, nos ti sem voltatok, én magam..

Anyám, és apám volt az a személy, aki megkövetelte a szigorú előírásokat a gyermekeiktől. Önmaguk képeztek minket, és neveltek erős, sőt már-már érzéstelen boszorkányokká minket. Emlékszem megadtam volna bármit, ha az esteli órákban legalább egyetlen egyszer is énekel nekem, avagy netán éjjeli puszival köszön el tőlem, mint fiától, de... nem tette. Túl kegyetlenek voltak, és túl zsarnokiak. Hatalmat akartak, és még több erőt. Egy nagyszerű vérvonalt, és egy hosszan tartó életvitelt.
Később bővült a családi kör. Még több gyermek, és még több felelősség.
Anubis, Shireya, avagy csak Sedrick... bár az utóbbi megőrült. Apánk nem igazán rajongott azért, hogy Sedrick nem kívánja használni a boszorkány erejét, s ezért bántotta a fiút, majdan pedig kitagadta, ami persze csak még rosszabb lett a számára, ugyanis belebotlott Nayareth-be. Igen, abba a Naya-ba, akit én először bábként kezeltem, s majdan egyetlen barátomként tartottam számon. Előzőleg jófiú volt, egy pap, aki mindent megtett az emberekért, de miután összetalálkozott velem, nos felforgattam az életét. Miattam lett kegyetlen gyilkos, miattam talált rá Rick-re, és miattam alázta őt tovább. A legfiatalabb testvérem pedig hamar átadta magát a sötétségnek, és hidegvérrel mészárolta le a húgunkat: Shireyát. Mindenki szeme láttára vágta el a torkát. Nayareth beleőrült a veszteségbe, a család tagjaink félni kezdtek, ám a félelmet lassan a szenvedés vette át. Egyesével levadászott mindenkit Sed, és bezárt egy New Orleans-i kriptába. Azt hittük az erőnket akarja felhasználni, de nem tette. Helyette csak szenvedésre ítéltette a sorsunkat, amit meg is értek. Én megérdemeltem, ugyanis tönkre tettem mindent - főleg őt.
Túlélőként három személy maradt csupán: Anubis, Rhiannon, és Carmen. Vagyis azt hittem. Ugyanis a feleségem eltűnt..