Talán legjobb lesz az elején tisztázni a dolgokat. Igen, mindkét szülőm férfi, tehát két apukám van, akik melegek. szerintem a mai világban ez egy teljesen normális dolog, bár lehet, hogy csak azért gondolom így, mert én ugyebár így nőttem fel. Gondolom, most azon gondolkozol, hogy két pasasnak hogyan lehet gyermeke, nos a helyzet a következő: béranyát fogadtak. Oké, tudom, erről is sokaknak megvan a véleménye, hogy akkor most melyikük is az apám, meg mi is van az anyukámmal. Nos, az a helyzet, hogy nem tudjuk, hogy melyikük a vér szerinti apukám, de nem is fontos ez, az anyukám pedig az egyikük legjobb barátja, én is ismerem, az a nő fantasztikus! Apuék szerint tőle örökölhettem a tehetségem, mert Lily amúgy musical énekes. Szerintem ez teljesen lényegtelen, mert nem tartom őt az anyukámnak, s ő sem tart engem a gyermekének. Igaz, benne növekedtem hónapokon keresztül, s tudom, hogy ezt nehéz elhinni, de tényleg nincs köztünk semmi kötődés. ha találkoztam is vele, akkor az biztos zenei dolog miatt volt, folyamatosan tőle kérek tanácsokat.
Azt hiszem, ennyi elég is volt a családomról. Térjünk csak rá arra, ki is vagyok én, ez pedig nem is olyan egyszerű. Világéletemben New Yorkban éltem, fejből tudom a tömegközlekedés minden járatának útvonalát és azt, hogy milyen gyakran járnak. Ismerem a várost, mint a tenyeremet, minden kerületében jártam már valamilyen okból. Nem hiába mondják például, hogy az álmok városa, vagy a fények városa. Imádtam azt a helyet, a nyüzsgést, az életet, ami áradt belőle. Hat éves korom óta zongorázom, mert már akkor is érdekelt a zene. apuék szerint már kiskorom óta érezhető volt, hogy az éneklésben is elég jó leszek, s így is történt. Tizenkét évesen kezdtem el megtanulni gitározni, de azt már nem tanárral, hanem magamtól. Szerettem volna én rájönni a dolgokra, s megérteni magát a hangszert. Azt hiszem, sikerült is, mert megesik, hogy írok egy-két dalt, s ilyenkor nem mindig a zongorát, hanem inkább a gitárt hívom segítségül magam mellé. Valahogy azt jobban magaménak érzem, talán pont azért, mert önmagamtól jöttem rá a titkaira. New York továbbá szerintem bizonyos szempontból a divat fővárosa is. Tudom, hogy az Párizs, de attól még NY is lehet az, nem? Gondoljunk csak bele, mennyi rendezvény, koncert, magazin vezetői iroda van ebben a városban. Ráadásul ott vannak az óriás hirdetőmonitorok... Mindenhonnan azt sugározzák az emberbe, hogy mi az aktuális trend, legalábbis velem ez történt, s nemrégiben azt hiszem, sikerült ráéreznem a divatvilág csínjaira.
A kérdés már csak az, hogy mindazokkal, amiket az előbb felsoroltam, mit tudok elérni egy ilyen nyomi kis városban, mint Mystic Falls? Azért költöztünk ide, mert apuék szerint túlzásba vittem a bulikat, az alkoholt és a szórakozást. Pedig őszinte leszek, a jegyeim nem romlottak, még mindig jó az átlagom, szóval nem értem miért ez az egész felhajtás. Talán csináltam valamit, amire nem emlékszem? Nem konkretizálták a dolgokat, csak bejelentették a költözést. Nem találom itt a helyem, ez a város nem az én stílusom. De minden nap hallgatom otthon, hogy adnom kéne egy esélyt a helynek, s én ezt minden nap megfogadom. Eddig az egyetlen pozitívum, amit találtam, az a tiszta levegő...

Kedves Paige!
Engedd meg, hogy üdvözöljelek nálunk és rögtön megdicsérje mindazt, ami alapján egyfajta első benyomás is kialakulhat az emberben: a neved gyönyörű, ahogy te magad is, szőkeséged nagyon bájos.   Igazából amint elolvastam a történetedet rögtön az jutott eszembe, mennyire illik az életed a kinézetedhez: nagyon kedvesnek tűnsz, a tehetségedet leszámítva pedig átlagos, szimpatikus személyiség lehetsz. Az apukáid örülhetnek, hogy ilyen lányuk született, akkor is, ha jelenleg úgy gondolják, hogy túlzásokba estél a bulizást és az élet élvezetét tekintve. Van egy olyan érzésem, hogy nem volt ez az ügy olyan komoly, mint ahogy ők élték meg, de természetes, hogy aggódnak. Ezért ne hibáztasd őket. És Mystic Falls felettébb érdekes kisváros, majd meglátod, hogy minden utcasarkon új és új sokkhatások érhetnek, csak indulj el sétálni egyet.
Menj, foglalózz, aztán keress magadnak játszópartnert, ha pedig ezeken túl vagy, akkor nincs más hátra, minthogy jól érezd magad!