≫Születési idő, hely ≪ 1989. 10. 03. Mystic Falls
≫Első átváltozás ≪ -
≫Család ≪ Mintha anyukám mosolya az enyém is lenne. A gesztusai átragadtak rám és sokak szerint az apám szemszínét örököltem, de mindannyian tévednek. A lehetetlennek lenne egyenértékű, ha bármiben hasonlítanánk... különcnek éreztem magam a testvéreim mellett a vörös hajammal és szeplős arcommal, sokáig nem értettem, én miért nem lehetek barna, gyönyörű, nagy szemekkel és sudár termettel rendelkező? Aztán megkaptam a választ. Örökbe fogadtam. Volt két ember, akiknek nem kellettem, akik születésemkor úgy döntöttek, másoknak adnak. Jó döntés volt, az életemre nem lehetett panaszom, de egy ideig meglehetősen nehéz volt együtt élni a tudattal, hogy felesleges voltam azoknak, akiknek szánt az ég. Mára megbékéltem vele.
Aztán egy nap rosszul lettem. Mindenem fájt, rossz érzésem támadt és ekkor döntöttem el, hogy utána járok, nem örökölhettem-e valami betegséget a biológiai szüleimtől- A varázserőmhöz már hozzászoktam, emberi dolgot kerestem, kerestettem. És a férfi, az egyik vadásztársam, aki magánnyomozói munkákból élt meg közölte, hogy van egy ikertestvérem. Csak így, egyszerűen, mintha azt mondta volna, hogy elfogyott a vaj és nem tud mit kenni a kenyérre.
A Vatikán számomra ismeretlen terület volt, egészen mostanáig. Mondhatni, hívatott a főnök. A Társaság feladatait Simon osztotta ki, ahogy a munkaköri leírásokat is, ám eljött a nap, amikor meg kellett jelennünk nekünk, kisembereknek is.
Nem voltam vallásos. Addig a pillanatig nem hittem sem Istenben, sem az angyalokban, a feltámadásban és az örök életben, míg a vadásztársaim rám nem találtak. Egyszerű lány voltam, egyszerű élettel, akit kipécézett magának egy vámpír azzal a céllal, hogy megöli. Semmi csavar, akár mindennapinak is nevezhetnénk a történetemet. Csakhogy túléltem: majdnem meghaltam, de mégsem. Akik rám találtak bevittek a kórházba és meglátogattak, amikor lábadoztam, majd arra voltak kíváncsiak, mit láttam, mit mondott a támadóm, hogyan viselkedett. Mit mondhattam volna? Hogy hosszú, hegyes fogai és vérben forgó szemei voltak? A férfiak biztosítottak arról, hogy bármit mondhatok nekik, én pedig úgy voltam vele, hogy a képzelgéseimet legfeljebb ráírják a fejsérülésem számlájára. Nem így lett és ezzel elkezdődött - akármilyen elcsépeltnek is tűnjék - az életem egyik új korszaka.
És most, tizenhárom évvel később a Sixtus-kápolnába belépve természetesnek tűnt, hová tartozom. A turistákat a mai napon nem engedték be ide, nem tudhatták, mi folyik a színfalak mögött és azért nem nézhetik meg a sokaknak kedves, Michelangelo által festett mennyezetfreskót, mert a vadászok egy titkos tanácsa ülésezik a falak között. 20 méter magasra, a festmény kellős közepére felpillantva eszembe jutott minden, ami alapvetőnek számított.
1. Uradat, Istenedet imádd és csak neki szolgálj: Mióta túléltem a vámpírtámadást és összeszedtem magam, elkezdtem hinni. Abban, hogy okkel kaptam második esélyt, tennem kell valamit, amivel segíthetem a világot és megóvhatom. Ha csak egyetlen porszem is voltam a hatalmas gépezetben, akkor is megérte minden reggel felkelni.
2. Isten nevét hiába ne vedd: Néha becsúszik. Temperamentumos vagyok, ezen kívül rendkívül makacs és ha a terveim csődöt mondanak, hajlamos vagyok az eget is lekiabálni a helyéről. Próbálok rajta változtatni, de ahogy mondják, kutyából nem lesz szalonna.
Az Úr napját szenteld meg: A vasárnap számomra szent és sérthetetlen, szükségem van rá ahhoz, hogy a lelkem és az agyam megtisztuljon. Egy héten egy nap mindenkinek kijár.
4. Apádat és anyádat tiszteld. Nélkülük sehol sem lennék. Ha ők nem lettek volna, lehet, hogy tizennyolc évet egy árvaházban húztam volna le és azóta is az utcán élnék. Szerettek, taníttattak, foglalkoztam velük, egyetlen rossz szavam sem lehet rájuk. Fontosabbak a világnál is.
5. Ne ölj. Már megtettem, nem is egyszer, sőt, túl sokszor ahhoz, hogy megszámoljam. Az ártatlanok védelme elsőbbséget élvez ennél a parancsnál, erre már azok is rájöhettek, akik szerették betartani az összes szabályt. Ölés nélkül sajnos nincs tisztítás.
6. Ne paráználkodj. Időt múlt kérés, ugye? Az önmegtartóztatás ezen módja nem az asztalom.
7. Ne lopj. Nem szokásom se a fizikai, se a szellemi tulajdon elvétele és felettébb idegesítő, ha valaki arra vetemedik, hogy másokat megfosszon attól, amiért keservesen megdolgozott.
8. Ne hazudj, mások becsületében kárt ne tégy. A kegyes hazugság hozzátartozik az életünkhöz, ezekkel tudjuk megvédeni azokat, akiket szeretünk. Csakhogy egy-egy füllentésbe túlságosan is bele lehet bonyolódni... én is jártam már így és megfogadtam, hogy soha többé. Az őszinteség fontos.
9. Felebarátod házastársát ne kívánd. Még egy parancsolat, aminek tökéletesen eleget tudtam tenni az eddigiekben. Nagy pipa.
10. Mások tulajdonát ne kívánd. Pedig néha szeretnék egy életet, ami a normális kategóriába sorolható, egyszerű állással, férjjel, gyerekekkel, kertes házzal, kutyával. Aztán rájövök, hogy az nem lenne nekem való, nem tudnám elviselni az egyszerűségét.