Mivel Lily eltűnt, Julian pedig hiába próbálta megkeseríteni az életem, nem foglalkoztam vele, s Stefannal való találkozásom is emlékeztetett, hogy a múltamból jobb lesz, ha kilépek, a nappaliban ücsörögve próbáltam kitalálni, hogy merre van az előre. Mary és Nora megvoltak a maguk kis játékaival, én inkább visszahúzódtam a saját életembe, és próbáltam a helyzetet megszokni, míg a külvilág felé megtartottam a látszatot, hogy már pedig én nem leszek senkinek a kis kedvence és alkalmazkodni sem vagyok hajlandó mindenhez és mindenkihez. A nappaliban mégsem lehet teljes nyugalmam, talán a saját szobám vagy a házon kívül eső területeken kellene próbálkoznom nyugalom után, mikor meghallom a lépteket, felsóhajtva rejtem el az ölemben lévő naplót, amibe elkezdtem feljegyezni az emlékeim, mivel terveim szerint hamarosan már nem az én emlékeim lesznek ezek, csupán egy lányé, aki régebben én voltam. A nappali egyszerű berendezése, a kissé áporodott levegő csak eszköz arra, hogy az emlékeim előhívni segítsem, de belül üvöltök a jövőm felé, hogy kétségbeesetten nem tudom merre kellene indulnom. Persze ezekről nem beszélek senkinek, ezekről senki sem tud. Csupán én vagyok a család fekete báránya, aki nincs benne a szórakozásba, aki nem élvezi, hogy ismét él. Túl sok minden emlékeztetett ebben a városban arra, hogy mi mindent vesztettem el egy éjszaka alatt, s mennyi titkot őrzök magamban, elzárva mindenitől, még a családomtól is. Lily egyre furcsább volt és az anyáskodó viselkedésével az őrületbe kergetett, mert nem volt rá szükségem. Csak a saját utam akartam járni, de ez túl nagy kérés volt a jelek szerint. -Jobb lenne, ha a várost életben hagynátok, mielőtt feltűnést keltetek!-láttam már pár hullát és kételkedtem benne, hogy nem a testvéreim voltak az okozói, így Nora felé intézett szavaim talán még kicsit anyáskodóra is sikerülnek, na nem, mintha ezzel bármit is elérhetnék nála.-Bár igaz, ki vagyok én, hogy beleszóljak a kis játékaitokba!-volt pár rossz húzásom nekem is, nem voltam szent, és nem érdekelt a vér hevében, hogy kit hagyok hátra, csakhogy változni emberi dolog. És sajnos, ellentétben Juliannal, nekem okom is van rá, hogy legalább egy kicsit emlékezzek rá, hogy ki is vagyok. De azt hiszem, hogy Lily próbálkozásai mellett, hogy a maga kis családját bevonja köreinkbe, én még mindig hatásosabban járom a magam útját, mint azt ő vagy bárki más a "családból" elhiheti.