Annyit tudok előre mondani, hogy nem vagyok könnyű eset, nálam sajnos sose lehet tudni, hogy mit fogok reagálni. "Szegény" beosztottjaim már kezdenek hozzászokni, hogy egyik pillanatban kedves, míg a másikban leharapom a fejüket. A nagyi mindig is mondta nekem, hogy nem lesz egyetlen nő sem, aki megmarad mellettem, de az a baj, hogy nem is keresem. Nem kell nekem senki (egyetlen lányt kivéve, aki nem lehet az enyém).
Szeretek beszélgetni, de csak olyanokkal, akiket ismerek és... nem erősségem a barátkozás, igen.. felmerül a kérdés, hogy hogyan lehetnek barátaim, hát úgy hogy addig próbálkoznak, míg végül meg nem enyhülök. Fafejű, csökönyös és ragaszkodó vagyok. Ha egyszer valaki a barátom lesz, akkor foggal-körömmel védem az illetőt. Nem szeretem elveszíteni a számomra fontos embereket. Nagyinál is így volt, két hétig alig akartam beszélgetni másokkal, de miután sikerült túltennem magam rajta, már minden a régi volt.
Valójában mindig is volt bennem egy űr, amivel egészen eddig nem foglalkoztam. Míg a nagyi életben volt, nem volt másra szükségem, nem foglalkoztatott a családom, de most így felnőtt fejjel egyre inkább érdekel, hogy honnan származok. Kitartó vagyok és semmit sem adok fel, nem most fogom elkezdeni, hiába tudom, hogy nehéz utat választottam, akkor sem adhatom fel, meg kell keresnem a családomat, ha még valaki belőle életben van. Szeretem a rejtvényeket és a megoldatlan problémákat, a családkérdés is valami ilyesmi. Nem is tudom még, hogy mit mondhatnék magamról, ennyi volnék, vagyis.. szerintem jobb ha felkeresel és megismersz, akkor minden kiderül.

Átlagos férfi vagyok, nincs bennem semmi különleges. Olyan 180 centiméter magas lehetek, ami miatt elég vékony a testalkatom. Nekem fontos az, hogy milyen a testalkatom, ezért rendszeresen járok sportolni, bár nem mondnom, hogy az éjszakai nasikról lemondtam.
Nagyon sötétbarna hajam és szemem van. A hajam nem hosszú, de általában jól be van zsellézve, tiszta és ápolt. Fontos a megjelenéshez az ápolt külső. Arcom sose szőrös, mindig borotválkozom, de az t nem mondom, hogy egy kis borosta nem fordul elő. Mindig ízlésesen és alkalomhoz megfelelően öltözködöm, bár be kell vallanom nem vagyok épp az melegítős pasi, rühellem a termo ruhákat, jobban szeretem az ingeket. Legtöbbször V-nyakú pólót vagy inget hordok, melyek általában egyszínűek. Jobban kedvelem a sötét színeket, bár nem mondom, hogy nem fordul elő világosabb szín. Nadrág terén jobban szeretem a farmert, bár azért mondjuk sportokhoz inkább melegítőt választok. De mondjuk ez teljesen felesleges elmondani, minden normális ember így gondolkodik.
Persze a kórházban az előírtaknak megfelelően öltözködöm, ott nincs helye az ékszereknek és a különböző marhaságokra, de egy dolgot elmesélhetek, amit a legtöbben nem tudnak, van nekem is egy tetkóm, melyet a sikeres diplomázás után varratottam magamra, dehogy hol van és mit.. na látod ez a kérdés, jó találgatást.

Az életem elég érdekes, nem is tudom, hogy hol kezdjem el. Annyira emlékszem, hogy Chicagoban nőttem fel és a nagymamám nevelt fel, de nem emlékszem a szüleimre és az igazat megvallva még az sem merült fel bennem, hogy lehetnek testvéreim. Nem gondolkodtam ilyeneken, meg volt a kis életem és nagyon is megelégedtem vele.
Kiskoromban a nagyi nagyon sokat mesélt nekem a farkasokról, hogy vannak olyan emberek, kik teliholdkor farkasokká alakulnak. Természetesen addig ezt nem tudtam elképzelni nagyon, míg meg nem néztem a Twilight c. filmet (hozzáteszem elég borzalmas) filmet, szóval a nagyi vagy egy kibaszott jó médium volt vagy csak ő adta az írónak az alapötletet. Persze ettől még csak mese marad, hisz nem léteznek ilyen különleges lények, még a fogtündérben sem hiszek, mióta kilestem hogy a nagyi csempészi be a pénzt a párnám alá.. Pedig higgyétek el számomra az sokkal inkább hihető volt, mint a farkasok valódisága. Ráhagytam a nagyira a dolgot, hisz elég idős volt, nem akart összetörni azzal, hogy kinevetem és azt mondom neki, hogy buta mert hisz ezekben a badarságokban.
Aztán kezdtem cseperedni és felnőttem, átlagos életem volt és nem voltunk gazdagok, de nekem teljes mértékben megfelelt. Kiemelkedő voltam biológiából és kémiából, emellett elsősegélynyújtóként kezdtem önkénteskedni. Rengeteg emberen segítettem és akkor döntöttem el, hogy orvos leszek, mikor tizennyolcadik életévemet betöltve egy nőt kellett újraélesztenem a plázában, ami sikeres is volt. Ennyi volt nagyjából minden, meg talán annyi, hogy én voltam a gimiben a fociban a csapatkapitány és igen.. a pompomlányok kapitányával jártam, ez olyan megszokás volt.
Majd eljöttek az egyetemista évek és orvosnak tanultam. Én szerettem tanulni és szerettem azt, amit eddig csináltam, mindig is csak olyanba kezdtem bele, amit szívesen is csinálnék. Elég sikeresen végeztem az iskolában, én voltam az osztályelső és az én államvizsgám lett a legjobb, pont ezért is kaptam egyből munkalehetőséget a helyi kórházban. Majd teltek az évek, míg végül egy nagy döntést hoztam.
Egy valamit még nem meséltem el.. egy elég bizar és érdekes dolgot, hogy olykor-olykor látomásaim vannak, két lányt látok mindig. Láttam őket felnőni, olyan volt mintha ismerném őket, sőt. Mintha valamiféle kapcsolat lenne köztünk, de butaság az egész, nem vagyok én semmilyen képességgel megáldva, csak egy egyszerű orvos vagyok, aki elég jól végzi a munkáját, azonban az egyik látomásomban valami táblát láttam, egy városnév volt rajta.. New Orleans. A barna hajú lány hajtott el mellette kocsival, mi van ha.. nem! Teljesen örültségnek hittem, hogy ott lehet ez a lány, így inkább elvetettem ezt a gondolatot..
Majd végül a nagyi meghalt, de halálakor olyan furcsa dolgokat mondott, hogy boszorkány vagyok és van varázserőm, mindaddig míg meg nem hal valaki a kezem között. Még egy levelet is adott, hogy.. igazából nem értettem egy mukkot sem, mert valami szertartásról hadovált, ha megölök valakit, akkor egyik barátnője elvégzi, aki már 150 éves. Szegénynek agylágyulása volt, nem hibáztathatom azért, mert ilyeneket hadovált össze. De a lelkemre kötötte, hogy utazzak el ebbe a városba, amit a látomásomban láttam, mert itt élnek számomra fontos személyek.. Én sem értem, szóval ne aggódj, összehadovált mindent, de.. én ennek ellenére tiszta szívemből szerettem.
Majd egy hónap múlva felmondtam és elindultam a városba.. abba a városba, amely valamiféle mágnes lett a nagyi halála óta, valami vonz oda és ki akarom deríteni, hogy mi.