Legfőbb jellemzőm talán a kitartás, bár ezen kívül lehet rám még különböző jelzőket aggatni, mint a maximalista vagy a családcentrikus.. Ezek mind igazak is... Többnyire. Alapjában véve nyugodt, csendes a természetem, ugyanakkor vannak pillanatok, mikor egy rossz szóra is robbanok. Nehezen viselem az új helyzeteket, szeretek előre tervezni, így aztán a meglepetésekkel csak óvatosan. Persze mindenkinek van jó és rossz oldala is.. Szeretem meghallgatni az embereket, tanácsot adni, segíteni... Nem hiába tanultam az egyetemen pszichológiát is. Kevés olyan embert találni, akivel nem jövök ki elsőre, de nem lehetetlen küldetés, minden esetre a statisztika azt mutatja, nem bennem van a hiba.

Testmagasságom átlagos és minden szempontból jók a testi adottságaim. Nem önteltség, csupán tisztában vagyok vele, hogy mim van. Nem mintha egy percig is kihasználtam volna... Hosszú hajam színét magam is nehezen állapítom meg, mind a mai napig, egyszer egészen sötét barnának hat, másszor csupán nagyon sötétszőkének. A Nap játéka is befolyásolja, de így szeretem. Szemeim barnák, némi, nagyon kevés zöldes árnyalattal, ez teszi olyan különlegessé, és emiatt alkot furcsa kontrasztot kreol színű bőrömmel.

A mindennapokban szeretek sportosan öltözködni, inkább a praktika, mint a giccs híve vagyok. Faye mellett viszont megtanultam, hogy hangsúlyozzam ki a nőiességemet is.

Szombat reggel az ébresztő óra jótékony hallgatása ellenére is kipattannak a szemeim. Egy nedves orr ér az arcomhoz, bökdösni kezd, és tudom, hogy most sincs henyélés. A hétköznapi sietséget laza öltözködésre cserélem, a kezembe pedig kávésbögre helyett a póráz kerül. Zeus már indulásra készen, látványosan fészkelődik a bejárati ajtóban. Minden reggel eljátssza, de a munkahelyemre nem vihetem magammal. Helyette a hétvégékkel kárpótolom őt azért, amiért sokat hagyom egyedül. De persze rám is rám fér olykor egy kis kikapcsolódás. Kár, hogy még ha lazításnak is indul, folyamatos agyalás lesz a vége.
Túl a harmincon azért az ember elkezdi mérlegelni az eddigi életét. Számba veszi a sikereit, a csalódásait, listára vési a hibáit, amiket soha többet nem fog elkövetni. Aztán ismét beleesik. Ilyenkor kellene elkezdeni jógázni, vagy kevesebb édességet enni, mert a felszaladó plusz kilókat nehezebb lesz lekínlódni. Időt szakítani azokra, akiknek igazán fontos vagyok, és elkerülni azokat, akikhez addig könnyelműen kötődtem érzelmi vagy más okokból. Sőt, neki kellene állni a családtervezésnek is. Én rajta voltam az ügyön. És ilyenkor kellene belátnom, hogy hiába vagyok éleslátó, hiába vagyok jó tanácsadó, mégis van, aki nálam jobban átlátja a saját helyzetemet. Nem baj, ha néha én is kérek tanácsot. Ezt a leckét megtanultam.
Túl sok mindenen mentem keresztül rendkívül rövid idő alatt. Nem álltam rá készen, hogy megtudjam az igazat magamról, és a múltamról. A lepel lerántása egyenlő volt azzal, mintha alapjaiban rengették volna meg a világomat. Egyrészt nehezteltem a szüleimre, amiért titokban tartották annyi éven keresztül előttem, hogy voltaképp én nem a szerelmük gyümölcse vagyok, sokkal inkább egy erőszakos cselekmény mellékterméke. Ezen azóta sem sikerült túljutnom, hisz bármikor előállhattak volna a hírrel. Sokkal humánusabb megoldás lett volna, ha tőlük tudom meg. Amúgy is, mégis meddig akarták titkolni előlem? Vagy azt tervezték, hogy a sírba is magukkal viszik az igazságot? Biztosan anyám volt az értelmi szerző, szóval a kérdéseimre már aligha kaphatok választ. Kivéve persze, ha lenne elég bátorságom és erőm megidézni a szellemét. Bár azt hiszem, hogy ebben inkább utóbbi hiánya akadályoz meg. A válaszoktól kevésbé tartok, mint a kudarctól, elvégre sosem merészkedtem a mágia legmélyebb bugyraiba. Egyetlen segítségem pedig ebben talán csak a húgom lenne, aki azóta haragszik rám, mióta felelőtlenül férjhez mentem. Ő aztán mindent megtett annak érdekében, hogy felnyissa a szemeimet és meglássam, hogy Anthony nem hozzám való, ráadásul a legpocsékabb férj-alapanyag, akit csak a hátán hordott a Föld. Későn jöttem rá, hogy én voltam az ostoba és mindenki másnak igaza volt. Még Faye sem talált szavakat, mikor elújságoltam neki, hogy férjhez mentem. A sokk és a sértődöttség kettősségét olvastam le az arcáról akkor. Sosem felejtem el azt a nézést. Ebbe még őt sem avattam be, pedig az életem legapróbb, legjelentéktelenebb velejáróiról is tudomása volt. Talán társult mellé némi irigység is, nem tudhatom, de abban biztos vagyok, hogy egy életre mély sebet hagytam benne. El lehet persze kendőzni, felül lehet rajta kerekedni úgy, ahogy én is teszem, de a kérdés az, hogy mikor botlok még egyszer ebbe a hibába.
Botlani ugyanis megbotlok. Méghozzá a járda szegélyében. Csak egy halk sziszegéssel nyugtázom, hogy olyannyira sikerült elméláznom kocogás közben, hogy arra sem eszméltem fel, hogy a kacskaringós utcákon sikeresen megtettük a szokásos körünket. Lassacskán visszakanyarodtunk a mi utcánkba, ahol gyerekkoromban is éltem, és ahová a válást követően végleg vissza is költözöm. Üresen árválkodott a ház, az emlékek miatt nem volt szívünk eladni, Maddisont viszont a munkája és apa is gúzsba köti. A Wayne-ház lakatlansága számomra kapóra is jött, hisz ha a fene fenét eszik, akkor se maradtam volna Tonyval egy lakásban. Előbb költöztem volna Faye küszöbére. Mostanában ugyanis ki tudja merre járkál.. De abban biztos vagyok, hogy ha nem maradt volna más út, számíthattam volna rá. Hatványozottan, tekintve, hogy ha az exem valami úton-módon szóba került, ő aztán tudott rá kígyót-békát kiabálni. Ha ő birtokolja az én erőmet, valószínűleg nem csak elméleti síkon lett volna elátkozva.
Én viszont mást átkoznék meg. Még a nevét sem tudom, de a képe előttem van, ahogy sörrel a kezében önfeledt vigyorral ajtót nyit előttem. Nem számított rám, sem arra, hogy minden feszültséget, ami az utóbbi időben a vállamat nyomta rajta fogok levezetni. Az indok egyszerű, mocskosul elegem van abból, hogy nem tisztel meg a szomszédi jogok és kötelezettségek betartásával. Fogalmam sincs, milyen életet él, de későn jön és korán indul, bulit tart a hátsó kertben, másszor meg egy mukkot sem hallani felőle. Az biztos, hogy gyerekkoromban még nem vele közösködtem a sövényen.
.. és csak rá kell gondolnom, már meg is jelenik. Érdeklődve pillant felénk, én Zeusra kapom a szemem, aki kilógó nyelvvel fut mellettem, és amint meglátja a házat hirtelen egy nagy energialökettel elstartol. A szomszéd vigyorogva int egyet, mintha jól szórakozna, én viszont válaszra se méltatom. A legutóbb minden mondanivalómat kiadtam magamból.