Ahogyan mondani szokták, ha valamit jól akarsz csinálni, akkor csináld te magad, de adtam egy esélyt valakinek. Talán ostobaság volt, de egy hónapot kap azért, hogy felvirágoztassa ezt a helyet, vagy a következő lendülettel repülni fog a hiénák elé és akár felőlem szét is téphetik. Ha nőként ennyire untat a show, akkor vajon a férfiakat mennyire? Szemmel láthatóan eléggé, mert alig akad itt valaki. Egy-két szóra el kapom az egyik pincért, hogy vigyen el egy hírt, s remélhetőleg egy óra múlva már kicsit jobb lesz a hely, s végre a lányok se csak vonaglani fognak, hanem teszik azt, amiért fizetni kell. Még, hogy egy nő ne tudna helyre rakni egy ilyen helyet. Kész röhej, hogy valaki ezt gondolja. Pont, hogy a férfiak cseszik el, ahogyan a példa is mutatja.
Könnyedén szólítok le egy idegent, még az se érdekel, hogy a rothadó vámpír szaga taszítja a bennem lakozó bestiát, ahogyan az is feltűnik, hogy vélhetően meglepődött azon, hogy egy nő szólította meg. A ruhámat kicsit megigazítom, miközben helyet foglalok és úgy mérem végig a férfit, majd amikor megszólal, akkor könnyedén pillantok hátra.
- Talán sikerül összekapniuk magukat és elnyerik idővel a tetszését. – mosolyodtam el sejtelmesen, mert nagyon remélem, vagy különben repülni fog az egész banda egy hónapon belül és szerezhetek be másokat. Biztosan akadnak olyan, aki szívesen táncolnának itt, vagy járnának éppen a kedvükben az uraknak.
- Min gondolkozik ennyire? – kérdeztem meg kíváncsian, majd kortyoltam egyet az italomból. Egész jól kiszúrtam azt, ha valaki nagyon töri a fejét valamin. – Egyébként Cassiopée vagyok, s még engem se tudnának megnyerni a lányok, de régebben sokkal jobb volt ez a hely. Ha jól hallottam, akkor most más vezeti, talán amiatt süllyedt el kicsit. – próbáltam kicsit rávenni a beszélgetésre, hiszen nagyon is érdekelt a véleménye, hogy ő milyen shownak örülne, talán hamarosan meg is kaphatja. Szerettem elvegyülni a tömegben, ahogyan a lányok között is olykor-olykor, hogy annyira könnyedén ne lehessen kiszúrni, hogy valójában az én kezemben van a bár, még ha most nem is én irányítom a műsort teljesen. Másrészt meg sokan hamarabb néztek volna olyannak, aki a lányokat, mint a tulajnak, de ez roppantmód sose zavart, inkább mulattatott a sok ostoba feltételezéssel együtt.

Nem egészen tudtam, hogy New Orleansban ilyen szegényes a felhozatal. Ha mások ezt a helyet dicsérik, akkor az ízlésvilágunkon nagyon is meglátszik milyen különbözőek vagyunk. Ennek ellenére adok neki egy esélyt, hátha tud meglepetést okozni nekem. Azok soha nincsenek ellenemre.
A második kört kérem ki, de csakhamar meg kell állapítanom, hogy teljesen mindegy mennyit iszom, én maximum részeg leszek, de a show nem lesz jobb. Hiába cserélődnek a lányok a színpadon és hiába nem zavar meg senki a csendes magányomban. Meg merem kockáztatni, hogy nem csak az én véleményem ez, hisz a látogatók száma nem túl sok, és még így is egyre fogy. Ha sokáig nézegetem a borostyánszín alkoholon keresztül a pohár fenekét, még a végén én leszek itt az egyetlen vendég. Ez egy rossz választás volt.
- Csak tessék.. - válaszolok elrévült tekintettel, de hamar összekapom magam, mikor a vártnál egy jóval vékonyabb hang éri a fülem. Alaposan szemügyre véve egy igen csinos nő telepszik mellén a kezében itallal. Nem tudom mi lep meg jobban, hogy nő vagy hogy nem tűnik alkalmazottnak.
- Bár a műsor hagy némi kívánni valót maga után, hiába találtam meg a legjobb helyet.. - dőlök hátra nagyot sóhajtva. Találhatnának fantáziadúsabb táncosokat és olyan nőket, akik inkább a férfiak kedvére vannak. Persze én mindig is válogatós voltam, nem feltétlenül kell rám hallgatni. Az viszont eddig eszembe sem jutott, hogy nőként talán nem a rúd körül vonagló nők érdeklik. Talán ide jár pasizni? Vagy a kuncsaftjait összeszedni?

©

Legtöbb esetben ezt a báromat másra bízom. Nem tudok egyszerre két helyen lenni, pedig néha igazán jó lenne, de akkor se megy. Így inkább csak a felvételeket szoktam átnézni, mert teljesen megbíztam abban az idiótában. Kár, hogy már nem lehet itt, mert alulról szagolja az ibolyát. Nem szeretem azt, ha meglopnak, se azt, ha rossz emberekkel húz újat az egyik emberem. Nem én tettem el láb alól, mert ennyire azért őrült némber se vagyok. Én inkább megfélemlíteni szeretek másokat, de semmi több. Kellett neki összerúgnia a port az egyik maffia vezérrel. Én nem szólok bele, mert szeretném, ha még a nyakam a helyén maradna, de most pontosan emiatt kellett ebbe a városba utaznom. Nem örültem neki, hiszen a többi találkámat le kellett mondanom, vagy éppen átszervezni a dolgokat.
Az üzlet a szívfalak mögött zajlik és nekem is jelen kell lennem, hogy az új vezető ne kövesse el újra ugyanazt a hibát. Egyáltalán nem tetszik az, amit magáról képzel Tim. A szemeim összeszűkülnek, majd morgok egyet hangosan. – Hord el a klubomból magad és nem foglak megenni vacsorára! – mondom neki csöppet se kedvesen, de ne az én báromba akarjon drogot terjeszteni. Az már nélkül is megy. Jó ideig farkas szemet nézünk, de én eléggé jó vagyok ebben, lévén, hogy farkas lakozik bennem. Végül feláll. – Még látjuk egymást! – szólal meg dühösen, mire csak sóhajtok. – Már előre várom a találkozást! – hangom negédesen csendül, majd az ajtót utánuk bevágom. A tekintetem újra a képernyőre siklik, majd idegesen az asztalra csapok. – Mi ez a förtelem? Az emberek szinte unatkoznak! Hozd helyre ezt a klubot, vagy hamarosan új állást kell keresned! – nem ölök meg én csak úgy valakit. Akkor inkább elbocsájtom és keresek mást a helyére. Végül sietve hagyom el az irodát, kiosonok a színfalak mögül és egyenesen a pulthoz sétálok, hogy valami erősítőt magamhoz vegyek és lecsillapodjak, mielőtt még kárt teszek ebben a helyben. Lehet, hogy az enyém, de szinte halovány mása a másiknak. Mi a bajuk az ittenieknek. Kíváncsian pillantok körbe az ittlévőkön, majd felkapom az egyik vodkát és odasétálok az egyikükhöz. – Esetleg szabad? – persze, én akkor ülhetek le és oda, ahova akarok, de most semmi kedvem megmutatni azt, hogy enyém a hely. Jelenleg ezt inkább porig kellene égetnem.

Az este úgy kezdődik, hogy a legkevésbé sem barátai társaságommal leülök egy kis kártyára. Jobb esetben nyerek, rosszabban nem, ám ez ritkán fordul elő. Ha mégis, hát képes vagyok úgy felfújni a dolgot, hogy őrjöngve vonulok el a helyszínről és jobbára török zúzok, míg meg nem találom a nekem kellő elfoglaltságot. Arra már rájöttem, hogy ha ilyenkor autóba pattanok és csak rátapadok a pedálra, akkor abból előbb-utóbb vérengzés lesz és egyelőre nem szándékozom túl nagy dobra verni, hogy Harlowe betoppant a városba. Tizedannyi lelkesedés sem maradna bennem, ha rögtön az első adandó alkalommal a nem túl kedves ellenségeimbe ütköznék, elvégre New Orleans a bajkeverők melegágya. Egyszóval ide valami nem megszokott kikapcsolódási forma kell, ami eléggé leterhel ahhoz, hogy még most ne nyírassam ki magam, vagy én ne tizedeljem meg a népet.
S ha már itt tartunk, a kellemest a hasznossal elv lép életbe, hátha nem unom el magam. A pia és a nők mindig jó párosítás, főleg olyankor, ha valakinek figyelemelterelésre van szüksége. A hely meg híres arról, hogy minőségi teljesítések kötik ide a törzsvevőket. Persze nem a megszokott ki útikatalógusban olvastam erről részletesen. Na és ki az aki nálam jobban fogadja, ha épp a kedvében akarnak járni néhány zöldhasú lobogtatására?
A hely csak úgy ontja magából a szenvedélyt és az erotikát, nekem pedig rögtön felcsillannak a szemeim. A beugrót egy összegben dobom az asztalra, mivel hogy a vereség nem jelenti azt, hogy legatyásodtam, sokkal inkább az egómnak tett be. Meg a verhetetlen jelzőnek, amivel engem szokás illetni, ha egy jó pókerparty szóba kerül.
A kikért dupla whiskey-mmel együtt telepedek le egy kényelmes fotelba, ahonnan kitűnő rálátásom van a színpadra, meg a bejáratra is, ha esetleg úgy adódik, hogy ebben a kellemes elfoglaltságomban szeretnének megzavarni. Nem ajánlanám. Egész korán érkezhettem. Vagy már későn? Fogalmam sincs, hogy megy ez az ilyen helyeken, nem sűrűn fordulok meg Stripper klubokban, de eddig nem is gondolom úgy, hogy lenne okom visszajárni. A műsor láttán is csak a homlokomat ráncolom. Az egészben az egyetlen értékelhető a minőségi ital, amivel a torkomat öblögetem.

©