- Szerintem az ágyban levő tehetséged nem hasonlíthatod össze a főzéssel. - Vigyorodtam el, majd viszonoztam a csókját, miközben egyik karommal átkaroltam a nyakát.
- Kevergesd még egy darabig. - Alsó ajkamba haraptam és a fenekére csaptam, majd használatra előkészítettem a palacsintasütőt. - A palacsinta sütését rád bízhatom, vagy inkább a bele való krémet?

Hamarosan beleöntötte a tejet és az olajat is amit nagy lelkesen kevergettem továbbra is.
-Végül is...Egy próbát megér. Egyszer talán csinálok neked, de addig is meg kell tanulnom főzni...ehetően. -röhögtem el magam.
-De addig is az ágyban lehet jobb dolgokat is csinálni. -célozgattam vigyorogva és egy csók erejéig abbahagytam a tészta keverését.

Miközben ő kavargatta én kimértem a tejet meg az olajat és nem sokkal később bele is öntöttem a tejet, majd amíg továbbra is kevergette odamentem mellé kezemben a kimért olajjal és átkaroltam.
- Legközelebb te csinálod egyedül és az ágyba hozod. - Mondtam nevetve, majd beleöntöttem az olajat is.

Figyelmesen néztem, ahogy belerakja a tálba mindenből a megfelelő mennyiséget, hátha rám ragad valami, bár kétlem.
-Igen is!-mondtam viccelődve és elkezdtem kavargatni a tálban lévő tészta féleséget, miközben ő a palacsintasütőt keresgélte, majd a tűzhelyre rakta.

Nem kellett sokáig keresgélnem meg is találtam azt ami pont megfelelt a célnak. - Ügyes vagy. - Kacsintottam rá. Majd mikor minden megvolt az asztalon elkezdtem a megadott mennyiséget, mindenből a tálba adagolni.
- Az olajat és a tejet, majd aközben rakom bele miközben kavargatod. - Toltam elé mosolyogva és reménykedtem, hogy nem lesz annyira megterhelő feladat.
Amíg ő valamilyen módon neki állt kevergetni én keresni kezdtem a palacsinta sütőt. Amit egyenlőre csak rátettem a tűzhelyre minden nélkül. Majd ha már minden benne lesz a tésztában előkészítem.

-Rendben. Minél több annál jobb. -vigyorogtam és amint megkaptam az utasítást, hogy miket hozzak azonnal belekezdtem a keresésbe, több kevesebb sikerrel. -Feladtad nekem a leckét az már biztos.-mondtam miközben a hűtőben kotorásztam a három tojást keresve amit meg is találtam és az asztalra tettem. A cukrot a lisztet és a sót is hamar megtaláltam és azt is a többi mellé pakoltam. A vaníliás cukorral viszont meggyűlt a bajom, mivel jó ideig kerestem mire megtaláltam és a többi cucc mellé dobtam.
-Akkor minden megvan... Azt hiszem. -mondtam megkönnyebbülve és a konyhapultra támaszkodtam.

- Akkor először kezdjünk a palacsintának a tésztájával. Négy főre csináljuk, hogy legyen későbbre is. - Jegyeztem meg, majd elkezdtem felolvasni, hogy mire is van szükségünk. - Kell három tojás, cukor, liszt, vaniliás cukor, só, olaj és tej. Az utolsó kettőt én a másikakat pedig te keresed. - Nyomtam egy puszit az arcára, hogy ne érezze azt, hogy főnökösödöm felette. Nem is tétlenkedtem tovább elkezdtem keresgélni és hamarabb megtaláltam a dolgokat, mint gondoltam volna. Leraktam az asztalra, majd egy edény után kezdtem kutatni amíg ő még nagyban keresgélt.

-Az édességet még akkor is megtudom enni amikor nem vagyok éhes. -vigyorodtam el.
-De annál finomabbnak. -egészítettem ki a mondatát és egy csókot nyomtam az arcára-Akkor kezdjünk neki. -sétáltam oda a konyhapulthoz, bár fogalmam sem volt, hogy mit hogyan kell, még valószínűleg recepttel sem tudnám megcsinálni, ezért is inkább Caroline-ra hagyom az ilyen feladatokat, én pedig inkább a háttérben maradok.

Csak elmosolyodtam amikor rámutatott az egyik képre.

- Ki gondolta volna, hogy valami ilyesmire fogsz rámutatni? De akkor álljunk is neki szerintem. - Kezdtem el olvasgatni a csokis palacsintafelfújt receptjét. Látszott a könyvön, hogy alig van használva, de hát ez engem annyira nem is érdekelt. Én sem vagyok egy konyha tündér. - Nem tűnik olyan nehéznek. - Néztem fel belőle.

-Rendben.-bólintottam. Kezei csók közben a mellkasomra csúsztak, de hamar hátrébb is lépett szakácskönyvet keresni, amit hamarosan meg is talált és az asztalra téve lapozgatni kezdte.
-Ez egész jól néz ki. -böktem rá az egyik számomra tetszőleges ételre. Őszintén szólva nem hittem, hogy egyetlen szakácskönyvet is fog találni mert anyám nem használ én meg főleg nem, nem sokszor fordulok meg a konyhában.

- Akkor kezdetnek kerítsünk egy szakácskönyvet amiből kiválaszthatod, hogy mit szeretnél.. Rendben? - Kérdeztem mosolyogva.
- Én is szeretlek. - Viszonoztam gyengéd csókját, miközben kezeim a mellkasára csúsztak. Majd nagy nehezen hátraléptem és keresgélni kezdtem aztán az egyik fiókban meg is találtam amit kerestem, majd az asztalra tettem. - Mit szeretnél? - Kezdtem el lapozgatni.

Egy ideig gondolkoztam mit ehetnénk, de nem jutott eszembe semmi.
-Legyen valami egyszerű. -vontam egyet a vállamon, majd amikor hozzám simult teljesen belemélyedtem gyönyörű szemeimbe.
-Szeretlek. -simogattam meg az arcát és közelebb húzva magamhoz gyengéden megcsókoltam. Nem győztem elégszer hangsúlyozni, hogy mennyire szeretem, főleg most.

Nyakába kapaszkodtam lefelé jövet és halkan kacagtam, mert imádtam ha ilyen módon elkényeztet, bár most én próbálom majd elkényeztetni az ízlelőbimbóit. Legalábbis megpróbálom.
- Rendben van. Viszont akkor neked kell eldöntened, hogy mit szeretnél enni. - Simultam hozzá közel a testemmel és tekintetem elmélyítettem az övében.

/Szoba/

Sietősen haladtam vele lefelé a lépcsőn egészen a konyháig ahol egy csók keretében raktam le a földre.
-Mi lenne ha te főznél én meg adogatom ami kell? -kérdeztem még mindig vonakodva, de ugyanakkor vigyorogva. Hát igen...valahogy nem az én stílusom volt a főzés, jobban mondva még nem is nagyon próbálkoztam vele nehogy leégessem az egész házat.