Vigyorogva tolt el magától, amin kicsit meg is lepődtem. -Hangulatromboló. -jegyeztem meg viccelődve és a mosogató felé vettem az irányt. Nem nagyon voltam jártas a mosogatásban sem, de az már tényleg nem lehet egy nagy ördöngösség. Nagy nehezen, de rászántam magam, hogy belekezdjek a mosogatásba, majd Caroline felé pillantottam egy apróbb fintorral az arcomon. Az előző helyzetet jobban élveztem..

Egy pillanatra elvált az ajkaimtól, hogy lekapcsolja a sütőt. Hát legalább neki nem ment ki a fejéből, mert én már teljesen elfelejtettem.
Vigyorogva eltoltam magamtól és picit felkuncogtam az arcán lévő meglepődöttségtől. - Azt hiszem ott tartottunk, hogy te bevállaltad a mosogatást. - Mutattam a mosogató felé vigyorogva. Amíg ő végez addigra talán ki is hűl annyira a sütink, hogy ehessünk belőle.

-Ne aggódj! Észben tartom. -vigyorogtam, majd újra egymás ajkára tapadtunk. Kezeim bejárták egész testét de mielőtt tovább fojtattam volna egy pillanat erejéig, hogy lekapcsoljam a sütőt elváltam ajkaitól.
-Hol is tartottunk?..-léptem elé vigyorogva és újra ajkaira tapadtam.

Mikor a konyhapulthoz toltam fordított a helyzeten, majd felültetett rá. Elmosolyodtam, majd próbáltam minél közelebb húzni magamhoz.
- Azért a sütit ne felejtsük el. - Váltam el ajkaitól egy pillanatra, majd újra rátapadtam. Kár lenne a sütiért, ha már ennyit vesződtünk vele.

Válaszolni sem volt időm olyan gyorsan magához húzott és csókolni kezdett amit ugyanazzal, vagy még több szenvedéllyel viszonoztam neki. Amikor a konyhapulthoz tolt hamar fordítottam a helyzetünkön és derekánál fogva a pultra ültettem. Kezeimmel combjai simogatásába kezdtem közben egy percre sem engedve ajkait.

Nem tartott olyan sokáig a csókunk, mint szerettem volna, de így is tökéletes volt. - Hát szerintem majd lassan kivehetjük, de előtte még. - Húztam közel magamhoz és szenvedélyesen megcsókoltam és közben a konyhapulthoz toltam.
Nem tudom miért, de egyszerűen túlságosan is jól esett a csókja ahhoz, hogy egynél leálljak.

Karjait a nyakam köré fonta és úgy viszonozta csókomat. Egy örökkévalóságig így tudtam volna maradni, de ez nem volt lehetséges...sajnos.
-Meddig kell sülni hagyni?-szakadtam el nagy nehezen ajkaitól, hogy úgy nézzek szemeimbe, továbbra is a derekát cirógatva.

- Hogy te? - nevettem fel picit, majd a karomat a nyaka köré fontam és viszonoztam a csókját. Azt hiszem a süti készítés után jöhet az igazi. Az én vőlegényem. Még most sem hiszem el, hogy annak mondhatom. De ez a legjobb dolog ami valaha történt velem.
Kezének simogatását éreztem a derekamon amitől csak belemosolyodtam a csókba, majd mikor elmélyítette csókunkat nyelvemmel cirógatni kezdtem az övét.

Elkezdte bepakolni a mosogatóba az elhasznált tálakat. Odasétáltam mögé és végighúztam a derekán a kezemet. -Lazíts egy kicsit! -fordítottam hirtelen magam felé-Majd én később megcsinálom. -csókoltam meg hosszan és gyengéden. Már így is túl sokat dolgozott a mai nap folyamán... A csók közben a derekát simogattam mindkét kezemmel és egyre inkább próbáltam elmélyíteni a csókot.

Az utolsó simításokat Tyler magára vállalta amire csak elmosolyodtam. - Végre. - Sóhajtottam egyet, majd az elhasznált edényeket bepakoltam a mosogatóba és elkezdtem mosogatni.
- Egy húsz percig körülbelül benn kell hagyni, addigra én ezt be is fejezem. - Utaltam a mosogatásra amivel szerintem egész jól haladtam. Alaposan, de mégis gyorsan dolgoztam.

Hamar végeztünk a kenegetéssel, ő pedig félbevagdosta a palacsintákat és a tepsibe rakosgatta.
-Csak lelkesedés kellett. Bár...mondjuk az eddig is megvolt. -vontam vállat vigyorogva.
-Szerintem is. -vettem ki a kezéből a krémet és ráöntöttem a palacsintákra.
Úgy tűnt, hogy már a sütő is felmelegedett ezért levéve ezt a maradék terhet is a válláról és beraktam a sütőbe a tepsit. -Kész is vagyunk.-dörzsöltem meg a tenyeremet.

Elmosolyodtam a lelkesedésén, majd gyorsan én is odaálltam mellé és tovább kenegettem a palacsintákat a meglévőket, pedig félbevágtam és behelyeztem a tepsibe.
Nem tartott sokáig, mire kész voltunk az összessel. - Na ezt gyorsan megoldottuk. - Mosolyogtam rá, majd beállítottam a sütőt, hogy majd mikor felmelegszik be is rakhassuk. - Azt hiszem a maradék krémet rá önthetnénk. Mit gondolsz?

-Akkor igyekezzünk!-sétáltam vissza a konyhapulthoz és tovább folytattam a palacsintakenést, közben próbáltam igyekezni, hogy ne ezzel menjen el az egész nap, na meg persze kíváncsi voltam az ízére is.
Egész jól kezdtem belejönni a dologba és már a harmadik palacsintánál tartottam.

- Nem hiszem. - Mondtam miközben megráztam a fejemet továbbra is mosolyogva, majd közelebb lépett hozzám és a számra kente. Ez valahogy ezerszer jobb, mintha az arcomra. Megcsókolt és ezalatt lenyalta a számról az oda kent krémet.
- Örülök, ha ízlik akkor már fél siker. Viszont most.. Folytassuk szerintem mert sosem végzünk. - Néztem a két darab kész palacsintára.

-Akkor itt maradsz. -vágtam rá határozottan és mosolyogva. Ahelyett, hogy a palacsintára kente volna a krémet, az arcomon landolt és hátrálni kezdett.
-Neked is jól állna. -mondtam vigyorogva és belemártottam az ujjamat a krémbe. Közelebb mentem hozzá és bekentem vele ajkait, majd egy csókot nyomtam rá.
-Hmm...Isteni lett. -vigyorogtam elszakadva ajkaitól.

- Várd ki a végét. Hát, hogy nem zavarsz el. Valószínűleg itt leszek igen. - Mondtam nevetve, majd a második palacsintát is és ahelyett hogy arra kentem volna inkább Tyler arcára kentem fel egy picit, majd gyorsan hátráltam egyet nehogy én is kapjak egy csíkot az arcomra.
- Jól áll neked a krém. - Mondtam az alsó ajkamba harapva.

-Rendben.-bólintottam és amint előszedett két kést és az egyiket felém nyújtotta, el is vettem tőle és elkezdtem kenni az egyik palacsintát.
-Legalább a palacsintamegkenést nem lehet elrontani. -vigyorogtam és áttértem a következő palacsintára. -És, hogy tervezed ma is itt maradsz nálam?-kérdeztem mosolyogva.

Amíg ő a megfelelő tepsit keresgélte én addig jól összekevertem a tölteléket, majd amíg nem figyelt oda az ujjammal gyorsan belenyaltam, hogy megkóstoljam milyen is. Nekem már így is ízlett, de majd meglátjuk ő mit szól hozzá.
- Akkor szerintem el is kezdhetjük megkenni a palacsintákat. - Előkerestem két kenő kést és az egyiket a kezébe nyomtam. - Majd félbe vágjuk őket és úgy rakjuk bele a tepsibe. - Mondtam mosolyogva, majd kezembe is vettem az első palacsintát, hogy megkenjem.

-Enni jobb mint csinálni. -jegyeztem meg nevetve és szemmel követtem ahogy csinálja a további dolgokat.
-Máris viszem..-kaptam fel a tálat amibe a palacsinták voltak és odatettem elé, majd a konyhaszekrény felé indultam meg, hogy keressek valamit amibe meg lehet sütni. Egy darabig elidőztem a keresgéléssel mire végre megtaláltam a megfelelő tepsit amit szintén az asztalra raktam a palacsinták mellé, hogy Caroline csinálhassa tovább amit kell.

Miközben én a csoki olvasztásával vacakoltam el egy darabig ő igazán belejött a munkába és mire én ezzel végeztem ő addigra a sütögetéssel.
- Rendben van. Akkor mindjárt összeöntöm ezt az egészet és bele is kezdhetjük kenni a palacsintába utána pedig, berakjuk a sütőbe és voálá, kész is. - Mosolyodtam el, majd óvatosan megfogtam a már felolvadt csokit és elkezdtem beleönteni a már felvert tojáshabba és még hozzáadtam a tojás sárgáját és elkezdtem kevergetni.
- Hozd ide a palacsintákat, mert keres valamit amibe tehetjük. - Kértem mosolyogva.

Sejtettem, hogy észrevette ezt a kis malőrt ami miatt hangos nevetésben tört ki. -Szerintem sem volt a legjobb ötlet. -vigyorodtam el zavaromban.
-Igen...Azt valószínűleg mellőzni fogom. -mondtam és gyorsan viszonoztam is a csókját, majd tovább fojtattam a sütést közben félretekintgettem, hogy ő mit csinál. -Úgy ahogy.-tekintettem rá egy pillanatra egy mosoly keretéig, majd kisebb nagyobb bénázásokkal, de folytattam a munkát.
Egy jó párat megcsináltam már amikor megkönnyebbülve tapasztaltam, hogy elfogyott a többi palacsintatészta. -Végeztem.-jelentettem ki diadalittasan és egy elégedett vigyorral az arcomon.

Amikor leejtette a palacsintát a földre kitört belőlem a hangos nevetés. - Azt hiszem még sem volt olyan jó ötlet ezt rád bízni. - Léptem oda hozzá mosolyogva félre téve a tojáshabot egy időre. De biztatásképpen azért a két kezem közé vettem az arcát és rámosolyogtam. - Az első viszont sikerült, szóval zsonglőrködés nélkül tökéletesen menni fog. - Csókoltam meg gyorsan, hogy mind kettőnk folytathassa a dolgokat, mert a végén soha nem leszünk készen.
Mikor a habot már megfelelőnek találtam a csoki olvasztására ugrottam át. Felraktam egy edényt vízzel, majd ráraktam azt amibe a csokit törtem össze és már csak meg kellett várnom míg picit felmelegszik, hogy olvadni kezdjen a csoki. - Lassan alakulunk.

-Máris.-mondtam és az edényért indultam, hogy belevághassak a sütésbe. Bizonytalanul, de elkezdtem beleönteni a palacsintasütőbe egy kis tésztát, fogalmam sem volt, hogy így kell-e csinálni, de nem is lényeg az eredmény ugyan az, legalábbis azt hiszem.
Az elsőt sikerült anélkül megcsinálnom, hogy bármit is felrobbantottam volna, ami már haladásnak számított. Megjött az önbizalmam is és a következőnél megpróbálkoztam azzal, hogy a levegőbe forgatom meg a palacsintát, ami azzal végződött, ahelyett, hogy a tálba esett volna a palacsinta a földön landolt. -A francba!-mérgelődtem és összekapartam a földről a még szinte nyers palacsintát. Reméltem, hogy Caroline ezt nem látta, de nem volt olyan szerencsém.

- Akkor hozd ide és teljesen tied a pálya. - Mondtam mosolyogva, majd elővettem egy tányért amire rakhatja majd a palacsintákat.
Én pedig visszasétáltam a szakácskönyvhöz, hogy megnézzem mit is kell összeszednem hozzá. Elsőnek a tojásokat választottam szét két edénybe, majd a fehérjéhez hozzá is adtam a cukrokat, majd elkezdtem habosra verni közben azt figyeltem, hogy Tyler hogyan boldogul a palacsinta sütéssel és olykor-olykor jót nevettem rajta.

-Meglehet.-vontam vállat vigyorogva és tovább kevergettem a palacsintatésztát, csak akkor hagytam abba egy pillanatra amikor ajkaiba harapva rám csapott, amitől csak egy még szélesebb vigyor húzódott a számra.
-Megpróbálkozom vele.-mondtam elszántsággal a hangomban és a tűzhelyhez sétáltam. Fogalmam sem volt, hogy menni fog-e vagy sem, de egy próbát megért. Tévében már láttam, de gyakorlatban teljesen más azt hiszem.