Milyen egy ír vérfarkas? Nos, pontosan olyan, hogy leiszlak téged a sunyiba az asztal alá, miközben üvöltök, mint a fába szorult féreg. Öregnek érzem magam sok mindenhez, de meglepően még nem estem pofára nagyon durván a technológiai dolgok miatt. A kölykök talpon tartanak azt illetően. Dr. Jekyll és Mr. Hyde játékot játszom 24/7-ben, mert otthon nem vagyok dühös. Senkit sem akarnék a rosszabbik oldalamra állítani, de démonok laknak a farkasokban... Még a törpörtyűkből is kibukik néha az állat. Tehát mit tudunk rólam? Ír vagyok, rövid gyutaccsal, az agyvizem ha felforr, akkor cseszd meg, fuss az életedért, mert seggbe haraplak. Főleg ha vámpír vagy. Mert abban az esetben pont úgy nézel ki, mint a következő rágókám.
Az asszony is vadász, így legalább munka közben is egymás agyára mehettünk... Hajh. 585 éve kötöttem a banyához az életem, úgyhogy ha valamivel tudok szolgálni normális pillanatomban, az a szerelmi tanácsok. Könyvet is írhatnék arról, hogy mi a házasság titka. Meg a taplóságé.

Név » the lagomorph
Kor » 24
Multik » megesik, hogy a csiga elesik

A vállamon is tányér van kábé, annyira vagyok túlterhelve csak. Ez az egyedülálló apukásdi baromira nem az én szerepem.
- Da, úgy nézel ki, mint majom a köszörűkeréken. - nevet halkan valaki az ebédlőasztalnál, de nem látom a porcelántól. Viszont a fülem jó és a gyerekeim hangját mindennél jobban ismerem.
- Fogd be, Fergus, mert nem kapsz enni, karácsony ide vagy oda. - morranok, majd figyelmeztetően pillantok a legidősebb lányomra Eithne-re, aki a szemét forgatva segít nekem lepakolni az ételt, majd helyet foglalok az asztalfőn. A mellettem jobbra árválkodó üres székre nézek. Ez az Ő helye... Néma csend telepedik az asztalra és tapintani lehetne a tekinteteket, amik a székre szegeződnek most. A legkisebb fiam halkan nyüsszen egyet. Alig kilenc éves. Ha nem szedi össze magát hitvesem, a fia nélküle fog felnőni. Miért... érzek valami szúró érzést a szememben?
- Na jól van, Ahearne család, asztali áldás és ehetünk. - igyekszem erős maradni. Tizenhárom okom van rá, hogy az legyek, egy hatalmas asztalnál. Lehet, hogy a nagyobbak már a saját életüket élik, de a legnagyobb részük már a családjával jön. Ezért tartottuk meg a hatalmas farmunkat itt Mississippi államban, Houston közelében. A vacsora után a csapat egy része a tévé elé telepedik és karácsonyi mesét néz. Holnap úgyis egész nap foci fog menni, úgyhogy a belső gyereket még most kell etetni. Én megigazítom a fehér ingem és egy pohár whiskyvel az ablak elé lépek, a távolba meredve. A legifjabb ivadékom, Séamus szinte remegve bújik, szintén a horizontot kémlelve. Lerakom a poharat és megölelem őt.
- Ne félj. Előkerül anya. - szusszanok, már szinte magamba is hitet öntve, hogy hazajöhet még. Istentelenül összevesztem vele két éve. Aznap kisétált az ajtón és nem láttuk azóta sem. Persze próbáltuk megtalálni, varázslattal is, de a drágám ravasz, köddé vált.

Ciarán Laoghaire Ahearne vagyok, ír farkascsalád gyermeke. Hiába vagyunk másmilyenek, mi Ahearne-ék istenfélő, katolikus emberek vagyunk. Ennél fogva el lehet képzelni, hogy milyen amikor gyónni megyünk. Az élet úgy hozta, hogy beleszerettem An Spidéal varázslójának a lányába. Azzal az egy feltétellel engedte, hogy elvegyem a szeme fényét, ha az esküvő előtt kiváltom az átkom és megtapasztalom milyen is a telihold, ha éppen engem gyötör. Szerencsémre vagy balszerencsémre, egy héttel később megpróbáltak betörni a házunkba és én még ébren voltam. Kardot élezve. Gondolom nem kell túlzottan vizuális típusnak lenni, hogy elképzelje bárki, hogy mi követte ezt.
Két hónap múlva már Mairéad férje voltam, egy évvel később pedig apa. A teliholdakkal is megbékéltem. A családunk egyike volt az első amerikai telepeseknek, aminek én örültem a legjobban. El tudod hinni? Farkasok! A telihold nem volt többé teher a számomra. A nejem és a gyerekeim is megbékéltek azzal amik vagyunk. Egészen addig, amíg fel nem bukkantak a horizont felett a rühes vámpírok. Sok okom van, hogy miért álltam vadásznak. Az egyik az, hogy megvédjem a környezetem az átokfajzatoktól. A másik, hogy nem egyszer, nem kétszer próbálták meg bántani a családom. Persze Mairéad sem volt hajlandó kimaradni ebből, volt olyan, hogy abban a pillanatban végeztünk egy vérszívóval, mikor elfolyt a magzatvize. Amióta fehér ember van a kontinensen, azóta mocorgunk mi is itt.
Büszkén, bátran, felszegett fejjel és figyelmesen fülelve. Ha pedig valamelyik testvére be tudja ideiglenesen fogadni Séamust; amit ajánlok nekik, mert kiverem a balhét, akkor pedig elindulok Mairéad nyomába.
És bocsánatot kérek. Mert lehet, hogy egy igazi vérfarok vagyok, de szeretem, akármennyire is próbálom magamnak is tagadni.