Nem tudnám pár mondatban elmondani, hogy milyen is vagyok én. Talán azért, mert engem kiismerni sem könnyű... Sokszor hideg vagyok, távolságtartó, de mondhatjuk úgy is, hogy ez inkább óvatosság, s nem ridegség. Bár kinek a pap, kinek pedig a paplan. Néha tudok lenni közvetlen, barátságos, de azt hiszem, ez is csak a látszat. A bizalom nem éppen fő erény nálam. Nehezen tartom be a szabályokat, mondhatni, nem a barátaim, és nehezen viselem, ha bárki elutasít, vagy megmondja, mit tegyek. Ez nem volt midnig így, hiszen emberként sokkalta közvetlenebb, és normálisabb voltam. A vérfarkasságom váltotta ki belőlem, hogy megpróbálok mindenkit eltaszítani, aki számomra fontos lenne, de nem akarom őket bántani. Így hát.. megbántom őket egyszer, hogy utána többé ne lehessen rá lehetőségem.  
Gyakran az ellenkezőjét tettem már fiastal koromban is, mint amit vártak tőlem. A legtöbb esetben komolytalan voltam, nemtörődöm, félvállról vettem mindent, míg be nem kerültem a jogi egyetemre. Elvégeztem, ezzel együtt tettem szert a határozottságra, dominanciára és komolyságra.
Gyakran csinálok viccet másokból szabadidőmben, ha nem a vállalat fő székében ülök, akár mások szenvedéséből, sőt néha magamból is. Ha viszont komolyan veszek valamit, akkor azt véresen komolyan veszem. Tudok nagyon udvarias lenni, és ha a nőkről van szó, a romantika sem áll távol tőlem, bár ez nagyon függ a hangulatomtól.
A külsőm? Szerintem egészen átlagos. Legalábbis ha a saját véleményemet kérdezed, amúgy gyakorta mondják, hogy cseppet sem vagyok hétköznapi. Nem is szeretek kitűnni a tömegből, mégis gyakorta sikerül. Elég jól értek az utcai küzdő sportokhoz, de azt sem csináltam soha versenyszerűen, kivéve ha szomszéd gyerekkel történő baráti meccseink nem számítanak annak. Adok az eleganciára, bár ez is inkább alkalomtól, és persze a helyzettől függ. A munkám megköveteli tőlem az elegáns öltözéket. A ruhatáram választéka a méregdrága elegáns holmiktól a sportosan lezserig terjed, bár ha nincs szükség a kiöltözésre, megelégszem egy trikóval meg egy farmerral. A hajamat általában rövidre vágatom.

Név » user neve ide
Kor » user kora ide
Multik » multik az oldalon ide

Pár órával telihold előtt;;

- Jaj, hagyd már a hülyeségeidet, Tony! Senkit nem érdekel, hogy mit és hol hagytál el. Itt az áru, leszállítottad? Nem. Szóval nincs mivel kereskedni. Bevételtől esek el. Gondolkozz már, az ég áldjon meg, te kretén! - bukott ki belőlem ez a tőlem még visszafogott stílusú zsörtölődés, majd beletúrtam hajamba, s mélyet szívtam a levegőből. Felcseszett. Arra kifejezés sincsen a szótáramban, hogy mennyire, ráadásul tudhatná, hogy számomra ez kurvára fontos. - Van mág magyarázatod, vagy aláírhatom a felmondóleveledet? - vetettem még oda de csak háttal, mert már készültem is elhagyni a helyszínt. Hülye alak. Gondolkozna már néha, mielőtt másnak kárt okoz.
Bevágtam magam mögött az irodám vaskos üvegajtaját. Szinte tajtégzottam. Én felügyelek mindent, de ritkán kell ilyen szinten közbeavatkoznom, ez a majom pedig áthúzott minden számítást. Ütném, ahol érem, amiért kihozott a sodromból, de azzal megint hová jutnék? Rács mögé, hosszú időre, ha nem jutok a pénzemmel előrrébb, és magamat ismerve, nyolc napon túl gyógyulna. A kis kretén.
Belerúgtam az asztalba, rögtön fel is jajdultam, mert a lábujjaim bánták ezt az érzelmi kitörést. Voltam már börtönben, vagyis inkább... elzáráson még fiatal koromban, de az nem volt húzós ügy, könnyen kiderült, hogy nem én vagyok a sáros. Vagyis én voltam, de nekik arról nem kellett tudni. Apa elintézte, hogy ne legyen bajom belőle... akkor váltottam ki az átkomat. Gyilkosságot pedig nehéz elsikálni.
Beletúrtam a hajamba, ahogy leültem a székre, majd próbáltam nagy levegőket venni a legnyugvás érdekében, meglazítva pár gombot a nyakamnál. Nem állt jól a szénám... egyáltalán. Meredve magam elé, közelebbről szemügyre vettem a családi fotót, amin még teljes volt a családom. Apa, anya, Blaine és én. Milyen régen is volt. Pár másodpercre sikerült elmerülnöm abban a világban... majd felemelve a telefonkagylót, nagyot sóhajtottam.
- Natasha, mondja le a tárgyalásaimat a következő három hétre. Elutazom. - Ideje meglátogatnom az öcsémet. Még ha... nehezemre is esik belegondolni, milyen életet él.