- Úgy gondolod? - léptem közelebb hozzá, amikor Tylert említette. Tyler... nos, ő is egy befejezetlen dolog, de ő már réges-régen továbblépett rajtam. - Nem, nem Tyler a legfontosabb dolgom. Az anyám... Nos, nem mehettem el, mert nem rendeztem a vele való kapcsolatomat. És most már nem is fogok, mert nem tehetem meg. Anya fel fog támasztani, Emilyvel - magyaráztam, és egy örömteli mosoly jelent meg az arcomon. Vámpírként sokkal több dolgot tehetek majd meg, min szellemként.

-Igen, azt hiszem. -mondtam kissé bizonytalanul, hisz ez elég meglepően hangozhatott az én számból. -Én is sajnálom..-mondtam színtelenül. Még szép, hogy sajnáltam, nem így kellett volna lennie. -Igazából fogalmam sincs, hogy miért látlak. -néztem rá értetlenül. Hát igen, furcsa volt, hogy látom mivel általában senki nem szokta látni a szellemeket. -Befejezetlen dolog alatt Tyler-t érted...-jelentettem ki csak úgy, lehet, hogy bunkón hatott de sosem értettem miért pont ő kellett neki.

- Hiányoztam? - néztem rá egy kissé elkerekedett szemekkel. Azt hittem, utál, amiért észre sem vettem. - Jaj, Jeremy! Sajnálom. Mármint azt, hogy meghaltam - tettem gyorsan hozzá, mielőtt valamit félreértene, bár így meg eléggé értelmetlen mondat kerekedett ki a dologból. - Miután meghaltam, nem találtam nyugovást. Túl sok dolgot hagytam befejezetlenül, amit aztán be akartam végezni. Szóval érted... Most itt vagyok, és fogalmad sincs, mennyire örülök annak, hogy te látsz engem! Anyám sajnos nem látott - jelent meg szomorú kifejezés az arcomon.

-Ez hihetetlen..-néztem rá kikerekedett szemekkel- De miért vagy itt? Mármint nem mintha nem örülnék neked, csak ez hirtelen jött és váratlanul.-néztem rá továbbra is, de már egy halvány mosolyt vetve rá. -Hát ha már itt vagy nem tusolással tölteném az időt. Meg úgy nem megy ha közbe néznek.-nevettem el magam én is- Hiányoztál..-böktem ki nagy nehezen a szót. Furcsa, hogy a vámpíroktól nem félek, de egy szellemtől meglepődök. Talán csak azért mert Anna az első akivel ilyen formában találkoztam.

- Nem Jeremy, én egy mumus vagyok - tettem csípőre a kezemet, majd elnevettem magam. - Hát persze, hogy Anna vagyok, csak.... nem egészen én. Egy szellem vagyok - magyaráztam. - Azt ott levehetnéd - mutattam rá az alsógatyájára, miközben próbáltam beleharapni a fantomajkaimba. - Na jó, nem szükséges. Tudom, hogy szégyellős vagy - kacsintottam rá, majd közelebb léptem hozzá. Tulajdonképpen nem tudom, honnan jött az a kacérság, amivel most felé állok, de az, hogy lát engem, határozottan elégedettséggel tölt el. Végre valaki!

Mikor már az alsómtól is meg akartam szabadulni akkor meghallottam egy ismerős hangot. Anna....-Anna?!-fordultam a hang irányába, és megláttam egy ismerős alakot -Megőrültem volna?-kérdeztem csak úgy..Lehet, hogy csak képzelődök és ez egész csak a fejemben van. De ha mégis igaz akkor, hogy láthatom?? -Tényleg te vagy az? -lépdeltem hozzá közelebb és meg akartam érinteni, de a kezem átsiklott halovány alakján.

Vetkőzni kezdett, de megállt ott, hogy az alsógatyáját nem vette le, ehelyett becsukta az ablakot. Hm... hát így sem rossz a látvány, az egyszer biztos. Sőt! Ha látna, azt is látná, hogy a szám tátva maradt tőle.
- Hé, Jeremy! - szóltam neki végül, remélve, hogy észrevesz.

Ahogy eloszlottak a fejemből azok a gondolatok erőt véve magamon felálltam a kádszélétől. Most csak egy frissítő zuhanyra volt szükségem, attól hátha teljesen kiürül a fejem. Levettem a pólómat, majd a farmert. Furcsa érzésem volt mintha valaki figyelne, ezért nem is vetkőztem tovább. A fürdőszobaablakhoz sétáltam és becsuktam, majd a függönyt is behúztam. Még egyszer körbenéztem, de senki és semmi.

/Pearl háza/
Valahogy a Gilbert-házba vezetett az utam. Fogalmam sincs, miért érdekelt Jeremy Gilbert. Tudom, odavolt értem, de előtte soha nem vettem túl komolyan, meg nem is vehettem, hiszen... kettőnk közül Tyler volt a kicsapongóbb. Valami mégis megváltozott... Látni akartam, még ha ő valószínűleg nem is lát majd engem. Jeremy a kád előtt ült, és szemmel láthatóan nagyon töprengett valamin, amit nem tudtam hová tenni. Csak némán figyeltem, és vártam.... fogalmam sincs, hogy mire. Talán hogy meztelenre vetkőzzön, és bemásszon a kádba? Hm... érdekes lenne, ha fürdés közben megerőszakolná egy szellem.

(Szoba)

Kellőképpen felzaklattak az emlékek, ezért amint beértem a fürdőbe a mosdókagylóhoz mentem és megnyitottam a csapot. Először csak bámultam ahogy a víz lefolyik a lefolyón, majd jó alaposan megmostam az arcomat.
Legszívesebben nem éreznék, de az lehetetlen..Sajnos.
Próbáltam semmissé tenni ezeket a képeket amik a szemem előtt lebegtek Anna-ról. Leültem a kád elé és csak gondolkoztam a nagy semmin.

Fürdőszoba