Csókunk közepette mintha lett volna egy pillanat... egy pillanat, amikor mintha csökkent volna Clarissa lelkesedése, minta... nem akarná annyira ezt a csókot... de nekem ez csak akkor tűnt fel, mikor... mintha csak "ráébredt" volna, újra újult erővel csókolt engem. Én pedig csókoltam Őt, minden porcikáját imádtam, és minden lélegzetvételét magamnak akartam! Olyan tűz égett bennem, mely csak az Övé, és közben... ez a tűz olyan is volt, amit csakis és kizárólag Ő altathatna el, bár reméltem sosem teszi! Mert én vele akarok együtt égni, a szerelem tüzében!
- Kérned sem kell - nyeltem nagyot, sóhajtva simítva kezem végig nyaka oldalán, állán, majd ismét visszatérve nyakára, végigsimítva indult kezem lefelé, egész végig, mellei közt ingerlő mozdulattal áthaladva, de még mielőtt méltatlankodhatott volna, hogy direkt húzom az agyát, combjára simult kezem, és a durvulás legkisebb jele nélkül csúszott testem az Övébe, lehet hogy a vérem tűzvészért üvölt, de a mai este után erőnek erejével is ha kell, de visszafogom.

Kényeztetésemnek hamar véget is vetett, és lágyan húzott fel magához, majd figyelmesen,de hevesen a falnak lökött. Talán egy óvatlan lépés,talán csak egy tudaton kívüli pillanat, de egy másodperc erejéig a világot, mintha akvárium üvegén keresztül lassított felvételben vetítették volna, az egyensúlyom pedig reakciógyengeségében egy perc szünetért könyörgött.
De... ez sem ragadott ki a szerepemből, nem akartam, hogy kiragadjon. Bár..., hogy őszinte legyek, kicsit megijedtem. Testem rezdülései s ezt váltották ki belőlem. Mi történt? Vámpír vagyok. Nem szédülhetek csakúgy meg, mert az anyatermészet gondolt egyet. És,ha csak beképzeltem? Hosszú volt a nap... Igen, bizonyára az váltotta ki belőlem.
Utánakapva az elvesztett fonálnak, csókoltam tovább. Csókjai pletyka módjára terjedtek tovább arcomra, nyakamra, vállamra, s egyre lejjebb. Kezével egyik lábamat derekára húzta, mellyel igencsak közel kerültünk egymáshoz. Heves volt,szenvedélyes, kívánatos, vad. Egyszerűen imádom.
- Tedd meg... kérlek - adtam hangot sóvárgásomnak, miközben halkan vággyal telt hangon nyögtem fel.
Ajánlom neki,, hogy ne várasson tovább. Megőrjít, egyszerűen megőrjít.

Clarissa teste a gyönyör kertjének tűnt, egészen addig a pillanatig, amíg nem lökött a falnak, ahogy végignéztem Rajta... gyönyörű, karcsú alakján, tökéletes idomain... egyszerűen úgy éreztem, mégiscsak a jéghideg víz lett volna nyerő, mert menten elégek...! S eme igazsághoz még közelebb kerültem, miként Clarissa elém lépett, és kezeim karjára kerültek, de aztán le is csúsztak onnét, ahogyan leereszkedett, míg férfiasságom nem került szemei elé. Fél szemöldököm felvonva követtem alakját, és ha azt hittem, hogy annál már nem lehet jobb, mint ahogyan ezidáig volt velem, hát tévedtem. Mert lehet még SOKKAL jobb is! Ajkai közé kerülve egy kisebb kiáltás szakadt ki torkomból, és ujjaim a falra tapadtak. Ez a nő... Isten az atyám, szó nincs rá, micsoda angyal, és hogyan tudja csavarni a fejemet... meg minden egyéb érzelmemet is, azokat is a lehető legmagasabb fokozatokra!
Néhány perc... igen, körül-belül addig bírtam, élvezve kényeztetését, de nem, nem akartam hogy túl messzire menjen, én szeretni akarom, ŐT akarom! Így kezeim utánanyúlva, karjánál fogva finoman húzták fel magamhoz. Egy pillanatig a szemeibe néztem, de ellenkezést nem látva bennük... egy hirtelen mozdulattal nyomtam ismét én a hátát a csempének. Nem akartam neki fájdalmat okozni, de hevességemet feltüzelte, így gyöngéd sem tudtam lenni. Igaz, mikor utoljára pár órája "durvultam", annak veszekedés lett a vége, de most nem durvultam úgy. Még hevességemen át is figyeltem rá, hogy véletlenül se tehessek olyasmit, amivel fájdalmat okozok neki! Nem élném túl tőle újra azt a pillantást, melyet a bálon kaptam...
De feltüzelte a véremet, ami perzselte ereimet, és vágytam Rá... de még hogy! Miután kezeim vállánál fogva a falnak taszították, éhes szemeim végigsiklottak testén, aztán szemeibe kémlelve, nyomtam testem az Övéhez. Ajkaihoz hajoltam, és megcsókoltam. Gyorsan, tüzesen csókolva édes száját, de nem maradtam. Arcára vándoroltak csókjaim, végig az állán, a nyakára. Csókoltam, szívtam finom bőrét, fél kezem a hajába túrt, a másik pedig egyik lábát újra a derekamra húzta. Ám most nem ölelni akartam, hanem megkapni! Kell nekem! Akarom! Most rögtön!

Élveztem, ahogy kezei testemen túráztak, de... De nekem most ez kevés volt. Többre vágytam, és semmi lacafacázásra. Imádom, ha gyengéd, de most... minden egyes porcikabébim is érte epekedett. Ledobva lábaimat a talajra, pillanatok alatt fordítottam a felálláson, és immáron én taszítottam a törtfehér kabin oldalának. Fejemet kicsit hátrabiccentve engedtem, hogy a víz arcomra zúduljon, és onnan egészen testemen keresztül a lefolyóig csurogjon. Majd, mint aki jól végezte dolgot, léptem kicsit közelebb John-hoz, és leereszkedve előtte fogadtam ajkaimba férfiasságát, hogy gyengéd mozdulatokkal izgathassam. Imádok kapni, de adni mindennél jobban.
Legszívesebben in medias res-tel indítottam volna az egészet, puff bele a közepébe,de minél jobban vágyok rá, s minél jobban éleződik ki a helyzet, annál nagyobb lesz az élvezet, mikor magaménak tudhatom. Pedig én most másra sem vágyok. Remélem vette a célzást, hogy ha a kedvemben szeretne járni, akkor a lágyságot ma hanyagolja. ha pedig nem vette volna... na majd teszek róla, hogy egyhamar felnyíljon a szeme.

- Nálam biztosan nem jobban.. - nyögtem ajkaira, és egy vággyal teli nyögés szakadt ki belőlem. A víz csobogása azonban bőven elnyomta azt, csak mi hallhattuk, s csak a falak lehettek tanúi szerelmünknek. Clarissa hátát most is a zuhanyfülke falának támasztottam, mert kezeim nem elégedtek meg egyetlen ponttal a Mennyországból, ők az egészet akarták bebarangolni, úgy indultak felfedezőútra Clarissa testén, mintha még sosem "látták" volna. És így még nem is látták... "itthon" még nem. Valahogy nekünk minden napunk egy-egy bizonyos mérföldkő volt. Első látás, első csók, első alkalom, első éjjel a közös otthonban... ez... mind egyszerűen varázzsal átitatott volt, és nem azért, mert egy angyali boszorka a párom. Hanem épp azért mert egy csoda! Ő egy csoda! A legszebb, akihez valaha szerencsém volt, és aki örökké kell nekem! Azt kívánom, bár Ő lett volna életem első gondolata, és azt, bár Ő lenne majd az utolsó, amit életemben látok, ha eljön a vég. Mert Őt látva, bármikor is jöjjön el, boldogan halok meg, mert... mert megtörtént velem a csoda... hogy ez a mesés lény szeret engem. Én pedig nem tudtam betelni vele. A tündérmesék kifogyhatatlan varázstára sem múlja felül Őt, aki a gravitáció lett, amint belém ütközött... Nem a Föld vonzása az, mely itt tart... most már csak Ő... csakis és kizárólag Ő!

A ruhák jobb partinak vélték a padlót, így már semmi sem gátolt abban, hogy csupasz teste szorosan érintkezzen ruhátlan, tapintására éhes testemhez.
- Tudom - borzongtam bele csókjába, majd apró sóhaj szakadt fel torkomból, mikor derekára ültetett. Nem tétlenkedett. Vad volt és céltudatos. A kedvencem. Kezei ügyesen találták meg a csapot, hogy eltekerve azt, megindítsa a meleg vízáradatot. A hűvös csempének támasztotta hátam, melyre testem megfeszülve reagált.
- Akarlak - lihegtem ajkaira. Légzésem meglepően egyenletlen ütemet produkált, de a feltüzelt égető helyzetben nincs is ezen mit csodálkozni. Nagyon... vágyok rá.

- Jaaa, tényleg..! - kaptam a szón, ahogyan a villanykörtéket is megemlítette. Nah, kész is lassan egy nagy bevásárlás nekünk, ha így folytatjuk. De én viszont nem folytathattam, mert kedvesem ujja kötött ki a számon, így hallgattatva el. Finom mosollyal fogtam be a szám, és figyeltem igéző pillantását. Egészen addig, amíg nem akadtak az ajkai az ujja helyére, és tapasztották be azok az én számat is, mikor megcsókoltuk egymást. Ezáltal én persze egy csöppet sem bántam hogy nem beszélgetünk momentán.
Éreztem amint ügyes kis keze vándorútra indul lefelé, és az övemet bontogatta máris. Fürgén mozgó ujjai hamar megszabadítottak tőle, és egyben egész maradék ruhámról is, mely amint a bokámig ért, le is rúgtam magamról. Belemosolyogva csókunkba, ölelték kezeim szenvedéllyel és nem tétovázva keresték meg hátán a melltartója kapcsát. Sietősen csatoltam ki, gyakorlott mozdulattal, majd húztam is le róla, és engedtem a földre kerülni, az én cuccom mellé. Azután az utolsónak rajta maradt bugyi is épp így végezte, ugyancsak a padlón, közben nem tétovázva egy percig sem, tovább öleltem az én drágaságomat.
- Észbontó... vagy... - nyögtem bele csókunkba, ahogy éreztem meztelen testét az enyémhez simulni. Az égre... ennél csodálatosabb érzésben még soha nem volt részem! Kivéve... de, volt! Akkor amikor először volt velem.
Gondoltam egyet, és kezeim lesimultak a hátáról, egész le a combjaiig, hogy aztán egy hirtelen mozdulattal kapjam fel a karomba, és kulcsoljam a lábait a derekamra, és ujjaim elsimuljanak egész a fenekéig. Hátát egy pillanatra a közeli falhoz döntöttem, nem hagyva abba közben csókolását, és míg hátát a fal támasztotta, fél kezem eleresztette Őt, és a zuhany csapjait megnyitva oda csak fél kezemmel figyelve állítottam be pár pillanat alatt a vizet, mert agyam még beazonosította a gondolatot, hogy nem kéne sem leforrázni, sem jegesre hűteni magunkat. Mikor kellemes hőmérsékletű víz jött a kezemre, akkor tértek vissza tékozló ujjaim is Clarissa testére, és ölelve Őt magamhoz, léptem be vele a vízsugár alá.

- És két villanykörte-kacsintottam rá,majd mutatóujjamat ajkaira biggyesztettem. -Css!-adtam ki ezt a sokatmondó hangot,mielőtt édes ajkai után kaptam. Egyik keze derakamon pihent,a másik hajamban állapodott meg,és szenvedélyes mozdulattal vetette be magát a hajzuhatagba. Az én kezeim sem tétlenkedtek,elkapva nadrágszíját kapkodva bontottam le róla a szükségtelen darabokat. A magamon viselt fehérneműket viszont hagytam,hogy az ő prédái legyenek. Már a folytonosan egyre inkább előtörő vágy uralkodott rajtam. Akarom. Őt itt és most. Testileg,lelkileg,mindenhogy. A lakásában. A lakásunkban.

Elvigyorogtam magam, ahogy az ing úgy hullott le rólam darabokban, ahogy az én kedves asszonykám volt szíves megsemmisíteni.
- Hmm.... - csúszott a kezem a derekára, és öleltem magamhoz szorosan. - Na akkor hogy is van ez? Ez már... három ing, és egy kabát, jól emlékszem? - vetettem lefelé pillantásom, az én csupasz mellkasomra nézve, mely hozzásimulva az Ő kebleihez, kifejezetten jobban festett. - Lassan elvész a ruhatáram, Kedvese. Mi lesz velem nélküle? - vigyorogtam Rá, majd hozzá hajolva csókoltam meg ajkait, miközben egyik kezem hátán simított végig, míg a másik a hajába túrt.

Elena szobája

A fürdőbe jutáshoz hála égnek nem volt szükség labirintusra, úgyhogy könnyedén odataláltam. Fülemet kihegyezve hallgattam a közelgő lépteket, de halál nyugodtságot árasztva sétálgattam a hűvös csempén. Szépen kivártam, hogy ő is beérkezzen. Elém lépett és gombjait kezdte kibogarászni.
- Fogalmam sincs, hogy miről beszélsz - vontam vállat és határozott gyors mozdulattal téptem szét a fehér anyagot. Szabály? Hupsz, ezt átléptem!

(Elena szobája)

Ahogy Clarissa kibújt a ruhájából, s anélkül lépett tovább a fürdőszoba felé, majd be az ajtón, én körül-belül egy tized pillanatig lemerevedve bámultam utána, aztán zakómat levéve és az ágyra dobva, utánasiettem. Már út közben elkezdtem meglazítani a nyakkendőm, és mire utolértem kedvesemet, azt már le is hajítottam a szennyes kosár tetejére.
- Legyek olyan kedves, hogy hagyom hogy széttépd az ingem, vagy kivárod míg leveszem? - kérdeztem egy kaján vigyorral, miközben Clarissa elé állva kezdtem el gombolni a gombokat.

Egyik gondolatom után a másik furakodott a fejemben. Nem hiszem, hogy képes lennék most egy kapcsolatra. Túlságosan is össze vagyok zavarodva. Azt sem értem, hogy az előzőeket miért csináltam. Talán azért, hogy őt jobb kedvre derítsem? De nem ebben benne volt a saját vágyam is. Törődésre volt szükségem. Megkaptam és most eldobjam? De a legjobb lesz ha tiszta lapokkal játszom.
Elzártam a zuhanyt, majd egy törölközőt tekertem a derekam köré. Még mielőtt visszamentem volna a szobába egy nagyot sóhajtottam. De jobb ezen előbb túlesni, mint elhúzni napokig.

/Szoba/

/Szoba/

Megnyitottam a zuhanyt majd beálltam alá és egy ideig csak álltam és bambultam magam elé. Valami megváltást vártam, hogy beugrik a fejembe egy válasszerűség méghozzá arra a kérdésre, hogy most mit akarok Apriltől? Kitől akarok egyáltalán valamit? Fejemet a csempének döntöttem és így próbáltam gondolkozni.

Anna hirtelen eltűnt mintha a köd nyelte volna el. Nem tudtam, hogy ezt most, hogy vegyem. Talán nem kellett volna ekkora hülyeséggel előállnom? Azt hiszem máskor át kell gondolnom, hogy mit mondok, de már késő bánat.
Magamra kaptam a tiszta ruháimat és úgy döntöttem, hogy itt az alkalom egy kis kiruccanásra a Grillben.

[folyt.ott]

Látszott rajta, hogy meglepte a dolog és nem is nagyon tudtam eldönteni, hogy mit gondol jelen pillanatban. Lehet nem is akartam inkább tudni...
Majd amikor ahelyett, hogy hátrált volna előrelépett kettőt.
-Nem is lényeg.. Ebből nem lehetne semmi. Te Tylert szereted én meg...én meg nem bírnám elviselni ha viszonzatlanul szeretnék..-dadogtam össze vissza, majd magam sem tudom miért, de odaléptem hozzá és megpróbáltam megfogni a kezét.. Ami akkor történt azt valahogy el sem akartam hinni először. Éreztem őt..Mintha élne..

Amikor azt mondta, te is jól nézel ki, hirtelen nem tudtam, miképpen érezzek. Sírjak? Esetleg nevessek a poénján? Hát.. sajnos szellemként nem vagyok képes a sírásra, szóval maradt a röhögés... Egészen addig, amíg azt nem mondta, talán túl sok érzelmi szál fűzi hozzám. Egy szempillantás alatt elkomorodtam, és automatikusan hátraléptem egy csöppet. Ha jobban megnézzük, egész este mást sem csináltam, csak flörtöltem vele... És nagyon is tetszett a dolog, és persze tudtam, hogy szerelmes volt belém, én meg nem viszonoztam, most meg azt hittem, csak haverok vagyunk... Fenébe is, kit akarok áltatni?
- Szóval túl sok érzelmi szál? - kérdeztem érdeklődve, és talán egy kicsit csillogó szemekkel is, miközben az egy lépés hátra helyett kettőt léptem előre.

-Nem akartalak megváratni.-vigyorodtam el és közelebb léptem hozzá.
-Hát az már biztos, hogy nem vagyok az a drogos hülye gyerek mint aki régen voltam..Sok dologban megváltoztam. -jegyeztem meg, bár ha úgy vesszük ma is kipróbáltam egy cuccot, de azt csak is Mila miatt és soha többé még csak hozzá sem nyúlok semmilyen anyaghoz.
-Egyébként te is jól nézel ki.. -kaptam aztán a fejemhez mivel ez valószínűleg elég hülyén hangzott, még csak látnom sem kéne őt.
-Én sem értem.-vontam egyet a vállamon-Talán túl sok érzelmi szál fűz hozzád...-suttogtam már szinte egészen halkan, de talán ezt magamban kellett volna tartanom.

Valami volt a levegőben, ami már csak azért is volt vicces, mert nem érzem a szagokat sem. Annyira, de annyira el akartam mesélni, hogy most, amikor itt vagyok, a fantomtestem érez valamit, de nem tettem. Valami más azt súgta, nem kéne.
- Gyors voltál - jegyeztem meg. - És szexi vagy csuromvizesen, törülközőben - tettem még hozzá. Úgy is gondoltam. Mintha izmosodott is volna, meg bátrabbnak tűnik. - Nem értem, miért látsz - böktem ki végül.

Fürdés közben is csak Annán járt az eszem. Hihetetlen volt, hogy itt van...legalábbis részben.
-Már kész is vagyok.-tekertem magam köré egy törölközőt és elzárva a vizet kikászálódtam a kádból. Úgy elmondtam volna neki, hogy mit érzek, de valami miatt nem tudtam, vagy legalábbis nem mertem. Lehet pont az az oka, hogy mást szeret.

Valahogy... mosolyogni támadt kedvem, minden egyes tettén, minden egyes mozdulatán. Sőt, látni akartam őt, és hallani a szavait. Azt hiszem, elkezdett érdekelni, de ez azért mégis csak lehetetlen! Elvégre tudja, hogy tylert szerettem, és hogy kikosaraztam, tehát nem hiszem, hogy érdeklem még úgy.
- Ha már nem kukkolhatok, legalább igyekezz - kuncogtam tovább, amikor elhúzta a zuhanyfüggönyt. Úgy tűnik, azért egy kicsit mégiscsak szégyellős...

-Még jó, hogy nem vagyok annyira szégyenlős. Na meg bízok benne, hogy a kezedet a szemed előtt tartod. -kacsintottam rá, majd következő mondatára akarva akaratlanul is elröhögtem magam.
Már csak Mila miatt is el kéne kezdenem fürdeni, mivel a végén még azt hinné, hogy csak le akartam koptatni.
Levettem a maradék ruhadarabot is és megengedtem a meleg vizet, majd a zuhany alá álltam . Inkább elhúztam a zuhanyfüggönyt mert így eléggé feszélyezve éreztem magamat.

- Jó, hát akkor örömmel közlöm veled, hogy itt maradok, miközben fürdesz. Ne aggódj, elfordulok, és a szememet is eltakarom - kacsintottam rá, majd az ígéretem "jeléül" a szemem elé vontam a kezeimet. Haha... csak a pillanatra fogok várni. - Remélem nem vagy szégyellős, bár egy szellem nem sok embernek mesélheti el, hogy látta a fütykösödet - nyújtottam ki a nyelvemet, miközben visszatettem a fantomtestem mellé a kezemet.

Szavaira csak egy széles vigyor kúszott az arcomra. Mit sem változott azóta mióta nem láttam.
-Örülök, hogy én vagyok az a szerencsés "régi jó barát"...-hangsúlyoztam ki az utolsó szavakat-...akit meglátogattál. -vigyorogtam továbbra is.
-Engem aztán nem zavarsz..-vontam vállat-Addig maradsz ameddig akarsz. Ha nem akad jobb dolgod. -mosolyogtam rá önfeledten. Nem zavart, hogy itt van sőt örültem is neki, nagyon..

- Szeretem kukkolni az embereket - bólintottam, figyelmen kívül hagyva azokat a mondatait, amik az örömét hivatottak kifejezni. Nem szóltam, de észrevettem, hogy örült annak, hogy nem csak Tyler miatt maradtam, és hogy mennyire örül annak, hogy ismét élő leszek. - Szerintem jó móka. Meg... gondoltam beugrok egy régi jó barátomhoz - kacsintottam rá. - De ha akarod, eltűnhetek, amíg megfürdesz - céloztam, és remélem nem veszi annyira a lapot, hogy ez azt jelenti, hogy bár nem fog látni, igyekszem itt maradni. Tényleg élveztem volna egy kis kukkolósdit.

-Azt hiszem. -bólintottam bizonytalanabbul amikor közelebb lépett hozzám. Amikor kijelentette, hogy nem csak Tyler az a befejezetlen dolog akkor megkönnyebbültem, bár magam sem tudom, hogy miért.
A következő mondatára felkaptam a fejemet. Felfogják támasztani..
-Felfognak támasztani?!-kérdeztem rá, boldogan mosolyogva. -És amúgy mit keresel itt? Vagy csak azért jöttél, hogy kukkolj? -kérdeztem rá vigyorogva, mondjuk ezt már az elején megakartam kérdezni, de teljesen kiment a fejemből.