Hosszú, szőke hajam van, amit régen hullámosan, esetleg göndören hordtam, most már viszont hála a 21. századi technológiának egyenesen szoktam hordani a hajamat. A szőke hajszínem kiemeli a gyönyörű zöld szemeimet, amik igézően hatnak a férfiakra, igazi igézés nélkül is akár. Habár ezt általában régen vetettem be, amikor egy-egy szórakozóhelyen emberből akartam inni. Fontos volt a szórakozás, legalábbis számomra. Mindig az éppen aktuális divathoz alkalmazkodtam, kosztümök, most vissza gondolva furcsa hajviselet, a mostani jelenkornál pedig csőfarmer, testhez simuló pólók, ruhák. Nem vetem meg egyiket sem, mindegyik évtizedben jól éreztem magamat, mindenben meglátom a jót és talán ezért mondhatom azt, hogy viszonylag boldog életem volt/van eddig. Élvezem az életet, hamar ismerkedek. Szeretek megismerni új embereket, és néha-néha talán még segíteni is nekik. A háborúban megsebesült embereken segítettem a véremmel. Nem szokásom gyilkolni, ha emberből iszok akkor sosem csapolok senkit szárazra. Megtanultam uralkodni a vérszomjamon.

Név » K.
Kor » 15
Multik » Amara és a többiek

1864-ben érdekes körülmények között megismertem Stefant. Még fiatal vámpír volt, nem tudott különbséget tenni az emberek és a vámpírok között, így történt az, hogy megpróbált megcsapolni. Mondanom sem kell, hogy ez neki nem sikerült, én már elég régóta voltam vámpír, és egyből tudtam, hogy ő micsoda. Akkoriban Stefan nem nagyon tudott uralkodni a vérszomján, ha egyszer elkezdte akkor nem tudott leállni. Ismerős érzés, tudom milyen amikor magadhoz veszed az édes nedűt és egyre többet akarsz. Más sem jár a fejedben csak, hogy még-még és még kell még abból az isteni ízből. Nem akartam, hogy bántson másokat, úgy döntöttem, hogy a szárnyaim alá veszem és segítek megszokni neki ezt az új életet. Segítek neki uralkodni a vérszomján. Stefan pontosan az a fajta ember, aki ilyen szinten nem bírja elviselni az emberi vért, se vértasakból se frissen a vénából, mert ha csak egy kortyot is iszik az emberi vérből akkor csak még többet akar és nem tud leállni. Fokozatosan átszoktattam az állati vérre. Habár nem olyan finom és tápláló, mintha emberi vérrel táplálkozna, de még mindig jobb, mintha ész nélkül gyilkolászna.
1942-ben ezért is győztem meg Damont arról, hogy nem lenne túl jó döntés, ha Stefan is menne vele a frontra. Nem lenne túl okos dolog emberek közé vinni, ahol talán napi szinten halnak meg az emberek, Stefan pedig mindenhol csak vért érezne. Nem akartam, hogy vissza essen arra a szintre, ahonnan nagy nehezen sikerült felhúznom.
1977... Hmm, ez az időszak is élénken él még a fejemben. Az egész egy nagy bulizás volt, aszerint éltem, hogy jól kell érezni magunkat, élvezzük az életet. Talán ezért is mentem el együtt bulizni Damonnel, és be kell vallanom, egészen jól éreztem magamat vele. Ha megerőlteti magát akkor akár még jó társaság is lehet.
A jelen pedig... Újra az élők között vagyok, vámpírként. Mielőtt a túlvilág megsemmisült volna Bonnie-n keresztül vissza jutottam az élők közé. Néha még most sem tudom elhinni, hogy újra itt vagyok, élve, Mystic Fallsban.