A vámpírrá válásom története nem nagy kunszt, ezért nem is tartom fontosnak, hogy beavassalak, mert csak lefárasztanálak kedves olvasó! Viszont vannak az életemnek roppant fontos és izgalmas pontjai is. Ezek közül emelnék ki párat.

Életem egyik legfontosabb személye Stefan Salvatore!
Sok embernek ismerős lehet ez a név, vagy legalább is a Salvatore.
Stefant még 1864-ben, Mystic Falls-ban ismertem meg amikor éppen inni akart a véremből. Sebesültek voltak mindenhol, mindenkinek kiszívta a vérét, és nem tudott az emberek, és a vámpírok között különbséget tenni, ezért próbált engem is megtámadni. Természetesen nem sikerült neki. Láttam rajta, hogy nem jó úton jár, hisz nem gyilkolhat egész életében ezért úgy döntöttem, hogy segítek neki és a jó útra terelem. Örömmel láttam, hogy Stefan jó úton halad most már, és állati vérrel táplálkozik és nem árt az embereknek. Innentől kezdve lett a legjobb barátom, és természetesen minden születésnapján vele voltam és kibuliztuk magunkat.
162 születésnapja volt Stefannak mikor újra visszatértem Mystic Falls-ba meglátogatni. Este volt, kicsit ilyeszgettem őt, hogy ne tudja kivagyok aztán egyszer csak lenyomtam a földre és fölötte voltam. Igen, mindig is szerettem a hatásos belépőket, ami sikerült is.
Másnap reggel persze Damon mellett ébredtem - senki se gondoljon semmi rosszra - természetesen elég felgmán közöltem vele, hogy ha elrontja a mai napomat kinyírom. Hisz ez Stefan napja, és én itt akarok lenni vele, hisz nem mindennap van az embernek 162. születésnapja.
Stefanal lezuhanyoztam és mentem le ajtót nyitni mert kopogott valaki. Katherine... Merült fel először bennem, de aztán rájöttem, hogy ez nem más mint Elena Gilbert, Katherine hasonmása. Ilyesztő a kettejük közötti hasonlóság, nincs könnyű dolga Stefannak. Elena nem is kicsit lepődött meg mikor meglátott.
- Törölközős lány. - hát igen, volt már rosszabb jelzőm is. Persze a Grill-ben elmeséltem Stefannak a reggeli dolgokat, hogy ne legyen kavarodás.
Jól is telt ez a nap, aztán Damon leszúrt egy karóval. Megölt.

Sokáig éltem szellemként amikor egyszer csak a Bennett boszorkány varázslata rosszul sült el és visszatértem. Stefan ekkor éppen rippah volt, és Elena nem bírt vele ezért kérte az én segítségemet, hisz nekem egyszer már sikerült jó útra térítenem.
Stefant bezártuk a cellába, és megmutattam a lánynak, hogy miket kell csinálnia, illetve, hogy hogyan hasson rá és legnagyobb örömömre sikerült Elenának Stefant "rendbe hoznia" Közben viszont el kellett mennem, itt kellett őket hagynom, de a Gilbert lány megígérte nekem, hogy vigyáz a legjobb barátomra.

Aztán volt még egy eset mikor visszatértem a szellemvilágból. Bonnie Bennett kinyitotta a kaput így a holtak visszatértek. Az én utam egyből a Salvatore birtokhoz vezetett, hisz izgatott, hogy annyi idő után Stefan Salvatore-val mi van, hogy van?!
Buliztunk egy jó nagy adagot, hisz mind a ketten tudtuk, hogy csak egy napot vannak itt a földön a holtak, beleértve engem is. Damonra még mindig dühös voltam amiért megölt, ezért meg is tudtam fojtani, de fontosabb volt az, hogy ezt az egy napot a legjobb barátommal tölthessem.
Ezen a napon sok dolognak voltam a részese, illetve szemtanúja. Itt van például az, hogy Elena és Damon hivatalosan is együtt voltak, és, hogy Elena megmondta Stefannak azt, hogy ő Damont szereti, és Stefan neki csak egy nagyon jó barát. És oda adta neki a gyógyírt. De mint ismerjük Stefant nem fogadta el, hisz neki az volt a legfontosabb, hogy szívszerelme gyógyuljon ki a vámpírságból.
Elena Damont választotta, ami azt jelentette, hogy Stefan elhagyja a várost. Én is vele mentem és arról beszélgettünk, hogy hova lenne jó elmenni... Aztán egyszer csak "eltűntem." Ami azt jelentette, hogy a két világ közötti kapu bezárult.

Most pedig, hogy vissza tértem alig várom, hogy újra találkozzak Stefannal, illetve megnézem mennyit változott Mystic Falls.