A cselédlány végre elszaladt segítségért. Nem tűnt túl biztatónak a helyzet. Mire ideér az orvos vagy elvérzik vagy belefullad a saját vörös nedűjébe... Jajj nem szabad erre gondolnom! A ekzem harapdálása sokat segített, bevált módszer, de nem tartós. Mély levegő Mirabelle, menni fog, kibírod. Gondolj másra, gondolj a színpadra. Igen, a színpad, a legutóbbi főszerepem. Milyen soakt fejlődtem az első óta! Vati büszke lenne rám.
Kellett két pillanat mire felfogtam, hogy hozzám szólt a rendőr bácsim.
- Jaj entschuldigung. Jól van? - Lazítottam a szorításon, de nem engedtem el, amíg elég távolra nem vitt. Ott már mindketten úgy gondoltuk, hogy földet érhetek.
- Igen, sokkal jobb. Danke schön. - leguggoltam kicsit, hogy összeszedjem magamat egy nagy sóhajjal- Olyan nehéz az önuralom...
A morgásra felnéztem. Két vadászeb csapott le a védtelen bőröndömre és rögvest széttépték az illegális behatolót, szanaszét szórva a ruháimat és az összes fehérneműmet. A fél kertben az én bugyijaim hevertek, a csipkéstől a selymen át, hagyományosig, no meg a francia! A csíkos, a pöttyös, a lila, a színes, a mintás a fehér, a fekete, mindegyiket széthordták, mint valami győzelmi trófeát. A melltartóimmal meg kötélhúzóversenyt játszottak. Na neeee!
- Hé teszitek le! Az a báli ruhámhoz való! Perversen Hunde! -felpattantam és odaszaladtam, hogy elvegyem tőlük, mielőtt teljesen szétcsócsálják - Mire vár rendőr bácsi?! Aljas szándékkal elkövetett lopás van folyamatban!

A mosónő kis hezitálás után elrohant a doktorért. Bár kevést esélyt láttam rá, hogy a nő érdemi segítséggel tér vissza, ha egyáltalán lesz mersze visszajönni. Arra meg még kevesebbet, hogyha talál is valakit, a férfi kihúzza addig. Egyre nagyobb volt a test melletti vértócsa és egyre intenzívebben lehetett érezni a friss vér szagát. Percei lehettek hátra. A nyakamban lógó kishölgy is egyre kevésbé bírt magával. Először a test felé nyúlt, majd amikor rájött, hogy ezt nem kéne, beleharapott a saját kezébe. Fura módszer, de úgy tűnt beválik. Nem lehetett nagy tapasztalata, mert elég nehezen tudott ellenállni a csábításnak. Miközben önmagával küzdött egyre erősebben ölelt, és egyre kevésbé kaptam levegőt.
-Fräuleeeein....megfojt. - suttogtam, majd a nyakamat szorító kezéhez kaptam és lazítottam az ölelésén. Közben megállapítottam, hogy van erő a kicsikében. Kapaszkodni azt tud.
-Rendben. - bólintottam a kérésére, majd lassan elindultam a fák felé. Pár métert tettünk. De ahogy távolodtunk gyengült a vérszag is.
-Jobb már? - pillantottam fel rá a vállam felett. Láthatóan szépen bekényelmesedett a hátamon. Gondoltam is, eljött az ideje, hogy újra használatba vegye a saját lábait. Megálltam, kicsit lejjebb hajoltam és finoman lefejtettem a karját a nyakam, a lábait a derekam körül.
Közben észrevettem hogy a kislány csomagját a bokrok között felejtettük. De nem érkeztünk visszalépni érte, mert a következő pillanatban hangos morgás hallatszott a bozótos mögül. Két vadászeb marakodott a lány csomagján. Lehet, hogy valami kajaszagot éreztek benne. Mindenesetre úgy húzgáltak a bőröndöt mintha egy darab gumicsont lett volna. A táska meg hamar megadta magát és a teljes tartalma szétszóródott előttünk. Csendben figyeltem, ahogy a kicsike színes fehérneműi beterítik a füvet.

Az új biztonsági magaslatomat meglepte a menekülő akcióm, de stabilan megtartott még a lendületes karcsapásaim ellenére is. Valamint nem dobott le a dobhártyaszaggató előadásom miatt sem. Kincs ez a pasi.
- Igen. Színésznő vagyok, kérem szépen, nem besurranó tolvaj – feleltem a kérdésre.
A mosónő bömbölése még az én kiabálásomnál is rosszabb volt. Emlékeztetett Hildére. Folyton megpróbálkozott az énekes szerepekkel, de mindent olyan hamisan énekelt, hogy azzal embert lehet kínozni. Viszont kiváló táncos. Ilyen a sors, nem teremt mindenkit musical főszerepekre.
A rendőr bácsim odament velem a hátán a sebesülthöz megnézni él-e még, és mivel még nem lehelte ki a lelkét elküldte a sorozatgyilkosunkat orvosért. Legalább megelőztük a fejfájásomat, így viszont már semmi sem terelte el a figyelmemet a vérszagról. Dőlt a fickóból a vörös nedű és olyan finom illata volt. Nagyon finom… Túlságosan csábító… Már nyúltam volna a vér felé, de visszahúztam a kezemet és ráharaptam. Nem szabad, nem szabad, már így is haldoklik. Még szorosabban öleltem a lábaimmal a rendőr bácsimat, nem törődve vele kap-e levegőt, és a nyaka körül is szorosabban öleltem fél kézzel.
- El kell mennünk innen… Megígértem, hogy nem csinálom, míg nem találkozunk…

Nem sok hiányzott, hogy a kislány csinos kis fejébe landoljon a golyó. Csak centiken múlott. A kis szőke nagyon el lehetett gondolkodva, mert már csak akkor érzékelte a veszélyt, amikor elhaladt a füle mellett a lövedék. Megijedt és sikítva, teljesen váratlanul a hátamra ugrott. Nem először történt velem ilyen, hogy valaki fogta magát és ijedtében felcsimaszkodott a vállamra, csak mert nem érezte magát biztonságban két lábbal a földön. De most nem láttam se kígyót, se pókot, sem olyasmit, ami indokolta volna.
-Mi a .... - morogtam. A kicsike a karjait a nyakamnál, a lábait a derekam körül fonta át. Amikor stabilan megkapaszkodott, a magasból mérgesen a mosólányra mutatott és olyan lendülettel hadonászott, hogy csoda hogy közben nem vágott képen. Nem csak a vigyora, de ezek a lendületes gesztusai is emlékeztettek valakire.
-Hullócsillag? - fordítottam felé a fejem, majd a szennyeshordó lányra pillantottam, aki megsemmisülten indult meg a bokrok irányába. Valószínűleg  egyetlen szót sem hallott meg abból, amit a szőke a fülembe kiabált. A rózsákhoz érve rémült arccal hajtotta szét a leveleket, és mászott át a susnáson a földön fekvőhöz. A leterített kertész látványa a kis szőkébe is belefagyasztotta a szót. Feljebb emeltem a fejem, hogy lássam, mi történik a bokor mögött és tettem néhány lépést is közelebb. Látatlanul is tudtam, hogy a golyó betalált, mert éreztem a vérszagot a levegőben. A mosónő szemei bepárásodtak, legörbült a szája és tudtam, hogy most mi következik. Rázendített. Egyetlen szavát sem lehetett érteni, de annyi átjött, hogy nem akarta kinyírni a férfit.
-Még él, lélegzik. - állapítottam meg, látva, hogy a mellkasa lassan, de fel-le mozog.
-Menjen, hívjon orvost. - küldtem el a síró lányt segítségért, aki azonnal fel is pattant. Megtörölte az arcát és gyors léptekkel indult el a ház irányába. Eközben hátamon a kis majommal a férfi mellé léptem.
-Elég rossz állapotban van. Nem sokáig húzza. - jegyeztem meg.

Kuncogtam lopakodásom fess meghiúsítójának válaszán. Én sem gondoltam komolyan, de jó vicc volt. Elfogadtam a kezét és mivel én elég könnyű vagyok ő pedig sokkal erősebb, mint vártam, szinte felröppentem a földről. Mókás érzés volt felpattanni. Pedig nem becsültem gyengének, így is látom a szépen kidolgozott bicepszeket és alkarizmokat az ingen keresztül is... Főleg mikor megfeszíti őket hmmm...
- Megint egy tolvaj!
A kiáltás kirángatott az ábrándozásaimból pedig már fejben kezdtem volna vetkőztetni a rendőr bácsimat, hogy megcsodáljam a kockás hasát. Helyette megcsodálhattam, amint a mosólány előkap egy sörétest. Mégis mióta szerves része a szennyesnek a puska?! Ennyire értékes apám alsógatyája?? Már meg is jelent lelki szemeim előtt egy csomó rajongó lány és fiú, amint arcukon idült boldogsággal fekszenek az ágyukban és teljesen betépve szagolgatják Vati különféle alsóit...
Talán nem kellene ennyit ábrándoznom, mert csak hajszál híja volt, hogy nem lett ementáli a csinos kis buksimból. Ijedtemben felsikítottam és felugrottam lefülelőm hátára, kézzel-lábbal kapaszkodva csüngtem rajta. Majd egyik kezemmel a rózsabokrokban matató lányra mutogattam heves fel-le csapkodásokkal.
- Te eszement harci maca majdnem hullócsillagot csináltál belőlem, pedig még nem is értem a csúcsra! Ezért még...
A következő megállapításából bennem rekedt a szó. Ez komolyan kinyírta a kertészt?
- Bele se merek gondolni milyen gyorsan hullhat a személyzet, ha minden betörőnél kilyuggat egy alkalmazottat ez a két ballábas alsógatya testőr... - gondolkodtam hangosan még mindig a rendőr bácsimon csimpaszkodva, mint egy kis majom.

Cigizés közben észrevettem egy gyanús alakot, aki a rózsabokrok mentén osont befelé. Bár ügyesen lopakodott, de ahhoz nem eléggé, hogy elkerülje a figyelmemet. Valami táskát is szorongatott. Elsőre tolvajnak néztem. Bár meglepett, hogy valaki fényes nappal képes belógni valahová, hogy kipakolja a házat. Végülis nem lett volna olyan kirívó eset. A mai tolvajok elég merészek. És itt volt bőven kirámolnivaló.
Amikor elé léptem elállva az útját, akkor láttam, hogy aki a gróf kertjében settenkedik az egy fiatal lány és, ami a kezében volt sokkal inkább valami utazótáskára emlékezetett, mint tolvajfelszerelésre. Végignéztem rajta. Talán egy eltévedt túrista? Én láttam őt, de ő nem vett észre időben, azért egyenesen beleütközött a térdembe, majd lepattant róla és fenékkel a földön kötött ki.
Feltettem neki egy kérdést, és ő kérdéssel válaszolt, miközben pimaszul rám vigyorgott. Hirtelen olyan ismerősnek tűnt az a mosoly.
-Úgy hiszem, nem. - feleltem, majd felé nyújtottam a kezem, hogy felsegítsem a földről. Megvártam, míg belémkapaszkodik, majd egy mozdulattal két lábra állítottam. Észre sem vettem, de közben visszatért a szennyeshordó nő.
-Megint egy tolvaj! - kiáltott fel a mosólány mérgesen, kezében egy sörétessel, amit egyenesen a szőke lányra irányított.
-A héten már a negyedik. - morogta közelebb lépve. Annyira koncentrált a behatolóra, hogy nem vette észre, hogy a szőkeség táskája az útjában van. Ezért a következő lépésnél szabályosan átbukott rajta és arccal a földnek vágódott. Mivel az ujja a ravaszon volt, hát zuhanás közben valahogy elsült a fegyver. A golyó a kis pimasz feje mellett suhant el, majd elnyelte a susnás.
-Auuu. - hallatszott egy nyögő hang a rózsabokor mögül. A mosólány ijedten pattant fel, az sem érdekelte hogy több sebből vérzett. Odarohant a bokorhoz és széthúzta az ágakat. A földön egy ember feküdt, egy kisebb lyukkal a hátában.
-Mein Gott. Lelőttem az új kertészt. - csapott a homlokához.

Óvatosan, körültekintően osontam előre a rózsakertben, ügyelve rá, hogy a kabátomat se szaggassák el a tüskék. Szinte hallottam a fejemben a lopakodó zenét, kedvem lett volna dúdolni, de most nem lehetett. Majd ha apuci elfogad lányának akkor annyit énekelhetek és dudorászhatok az egész birtokon amennyit csak akarok. De most csak csendben, csak halkan, hogy senki meg ne hallja... vagy lássa! Hopp egy cselédlány! Lelapultam gyorsan és megvártam, hogy elmenjen. Aztán újra osonni kezdtem. Most már sajnáltam, hogy nem gurulós bőröndöt hoztam. Be is akadt valamibe, de szerencsére könnyen kiszabadítottam. Újra előre néztem, hogy tovább settenkedjek és azzal a lendülettel be is vertem az orromat egy kemény térdbe, majd fenékre huppantam.
-Tudja, hogy most éppen birtokháborítást követ el? - kérdezte egy férfi hang. Felpillantottam rá és az orromat megtapogatva feleltem.
- Tudja, hogy most éppen bevertem az orromat és a fenekemet maga miatt? Ez nem számít könnyű testi sértésnek kiskorú ellen? - vigyorogtam rá pimaszul. Alaposabban megnézve egészen fess fickó volt, a szövege alapján pedig zsaru. Hm vajon van nála bilincs is? Szexi rendőr bácsi bilinccsel? Biztos nem olyan könnyű kiszabadulni belőle, mint a színházi kellékből.

Fräulein von Drachel


A néném nagyon várta a találkozást a gróffal. Ha nem ismerném még azt hinném, hogy belecsapódott a vigyoriba. Tudtam, hogy kedveli, mert mindig jókat mondott a férfiról. Jobban meggondolva a bárónő furán viselkedett. Szokatlanul széles mosoly volt az arcán és az átlagnál többet kacarászott. Úgy döntöttem magukra hagyom őket. Gondoltam kilépek pár percre, teszek egy kört és elszívok egy szál cigit. Reggel óta úgysem volt alkalmam füstölögni. Alig, hogy letettem a csomagjaimat, már jöttünk is ide. Ráadásul a néném ki nem állja a szagát, így idefelé a kocsiban sem tűrte meg.
A kert felé vettem az irányt, közben rágyújtottam és mélyet szívtam a bagóból. Kimondhatatlanul jól esett. Majd gyorsan kiszúrtam magamnak egy közeli padot, ami a kerti tóra nézett. Épp le akartam ülni, amikor egy lila kabátos alakot láttam görnyedni a rózsásban. Buzgón mászott a levelek között, és mindent megtett, hogy észrevétlen maradjon. Azt rögtön láttam, hogy ez nem a kertész. A kezében lógó bőrönd és az öltözete azonnal elárulta. Úgy osont ott, mint egy tolvaj. Egyszer csak megállt. Jól meglapult, amikor az egyik szobalány elsétált mellette egy kosár szennyessel. Szerencséjére a nő nem vette észre. A lány úgy meg volt pakolva és annyira koncentrált arra, hogy orra ne bukjon, hogy nem nézett oldalra. Még egy slukkot szívtam a cigimből, majd lazán elnyomtam az egyik rózsafa oldalán. Halkan a bokorban lapulóhoz sétáltam, majd megálltam előtte egy lépésnyire, tudatva vele, hogy csúnyán lebukott. Nem szóltam, csak elgondolkodva néztem őt.
-Tudja, hogy most éppen birtokháborítást követ el?- kérdeztem némi hallgatás után.

Renn Kramer

Vidáman és izgatottan ballagtam az úton kúria felé a lila kis bőröndömmel, közben számtalan verziót lejátszottam magamban hogyan fogok találkozni rég vágyott apámmal. Vajon mennyi változott? Emlékszik még anyára? Vajon örülni fog nekem? Büszke lesz rám? Ki tudja... Én büszke vagyok rá, leszámítva a magunkra hagyós részt. De ezt leszámítva remek színész és remek szerető. Legalábbis anya vágyakozó sóhajaiból ítélve.
Egyszer csak egy kocsi hangjára lettem figyelmes. Csak a kúrián akartam találkozni vele, ahol elég messze vagyunk a várostól és ha nem is kellek neki, akkor sem küldhet el csak úgy. Gyorsan elbújtam hát a fák közé, hogy ne vegyenek észre. De nem ő volt, egy nő szállt, ki hogy elhessegessen egy tehenet, mintha csak egy kismadár állná el az útjukat. Nagyon vicces látvány volt, főleg mikor még a lepénybe is belelépett. Nem szívesen utaztam volna együtt vele.
Mikor már elég messze voltak előbújtam és folytattam az utamat. Jó hosszú út volt, de végül kezdett kirajzolódni a meseszép intarziás kapu. Bár kezdtem fáradni a látványától új erőre kaptam és szinte szaladtam felé. A kapuhoz érve megálltam kicsit, hogy kiszuszogjam magam, majd beléptem rajta. Hatalmas, gyönyörűen gondozott kert vette körül a méretes, impozáns épületet. Már bőven bent sétáltam, mikor eszembe villant, hogy mi lesz ha valaki elkap a személyzetből. Nem biztos, hogy elhiszik ki vagyok és lehet, hogy kidobnak. Inkább lopakodva, közeledtem a ház felé. Tisztára mintha kommandós lennék. Trancy ügynök, egyenesen előre! Fedezzük!