Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad ■ my girl on the fire
■ actually - mystic falls
■ lawyer and teacher in one
|
A poszt írója ♛ Bryan L. Foster Elküldésének ideje ♛Pént. Okt. 02, 2015 8:37 pm Ugrás egy másik oldalra ♛ | |
|
|
Elküldésének ideje ♛Szer. Aug. 12, 2015 7:11 am Ugrás egy másik oldalra ♛ |
KOR » 409 év FAJ » vámpír / vámpírboszorkány PLAY BY » rosamund pike STÁTUSZ » szabad FOGLALKOZÁS » - VÁRJA » Charles Willington KAPCSOLATUNK » //A play by-hoz nem ragaszkodom, viszont ha nem tetszik, mindenképpen egy karizmatikus, határozott kisugárzású arcot tudnék hozzá elképzelni!
Drága Maria... ó, dehogy vagy te drága, te átkozott! Félig a vérem vagy, a nővérem... apánk kalandjaiból születtem, sosem kaptam olyan bánásmódot, amelyet érdemeltem volna, de így is több jutott, mint másnak. Neked megtetszett az egykori fiatalságom, idősebb nővérem voltál... senki nem sejtette, hogy a fiatalságunk lázában milyen beteges viszonyba keveredtünk. Ha bárki tudomást szerzett volna róla, valószínűleg mindkettőnket kivégeztek volna. Egy éjjelen, huszonkét esztendősen eljöttél hozzám. Te már huszonhat éves voltál, de azért jöttél, hogy vámpírrá változtass... miután egy utad során te belekóstoltál a természetfelettibe. Örökre velem akartál lenni. De én nemet mondtam. Nem akartam halhatatlanná válni, s melletted leragadni. Időről időre visszatértél hozzám, de évek múltán, mikor a kor már nyomot hagyott rajtam, az arcomon... egyszerűen a szemembe néztél, és azt mondtad, túl öreg vagyok már. Nem érdemes az idődet fecsérelni egy öregemberre... de a legfájóbb az volt, mikor szavaidat elhagyta a félt mondat: "Nem érzek semmit irántad." Eltűntél, de bennem óriási harag gyúlt. Bosszút akartam. A fiatalságomat egyetlen nőre, a tulajdon féltestvéremre pazaroltam, rád vártam, hogy egyszer visszajössz, mellettem maradsz... de helyette csak eljöttél, és kiábrándítottál! Azóta a nyomodban vagyok, hisz nem kellett sok idő hozzá, hogy magam is belekóstoljak a vámpír életbe... évszátadokig kutattalak, de sosem találtalak meg, mindig két lépéssel mögötted jártam. És mint nemrég megtudtam, nemcsak én voltam a nyomodban... te is itt voltál a sarkamban, és figyeltettél... | |
|
|