KOR » 26 év
FAJ » boszorkány (esetleg vámpírboszorkány)
PLAY BY » Rachel McAdams
STÁTUSZ » Szabad
FOGLALKOZÁS » -
VÁRJA » Bátyus.
KAPCSOLATUNK » Emlékszel még, drága húgom? Gyermekként mindketten fogadalmat tettünk, hogy egymás mellett leszünk jóban és rosszban. Hát, a tapasztalataim alapján, többször vagyunk egymás mellett a rosszban. Ez fakadhat abból, hogy apánk kilengéseit te sem nézted jó szemmel, sosem fektetted a bizalmadat más férfiba rajtam kívül.
Problémás kamasz voltál, bármi áron el akartad érni, hogy te légy a család figyelmének középpontjában, ne pedig apánk egy újabb hűtlenkedése legyen a téma. Támogattalak, ameddig csak tudtalak, magammal vittelek mindenhová, amerre az utam sodort, főleg miután anyánk és apánk is meghalt. A boszorkány képességeid eleinte majdnem felemésztettek, nem egyszer kerültél olyan szituációba, melyből nekem kellett kirángatnom, különben megölted volna magad - akár saját akaratodon kívül is. Akkora erő lappang benned, amely felett nekem sosem volt hatalmam, pedig én is boszorkány vagyok. Sosem tudtalak igazán visszafogni, miután megtanultad használni. Elvesztetted azt, aki régen voltál, és életedet egy egészen más cél kezdte hajtani, mint az enyémet. Te nem vagy jó... még csak meg sem közelíted a jóság legalsó lépcsőfokát, hiába reméltem, hogy egyszer még előbukkanhat belőled az az ártatlan kislány, aki azelőtt voltál, hogy felemésztett volna a kegyetlenség és hitványság. De tudom, hogy lesz még rám szükséged... hiszen ismét bajban vagy!