(Lockwood birtok)

Nem igazán siettem idáig, ha esetleg Caroline haza akart jönni legalább ne egyedül kelljen. De azt hiszem még bőven maradt elintézni valója ezért nem is vártam rá túlzottan sokat.
Szerencsére az ajtó nyitva volt nem kellett szórakoznom kulcsokkal egyszerűen besétáltam rajta egyeneset a nappaliba.

(Nappali)

(Grill)

Mivel siettem ezért elég hamar is ideértem. Kíváncsi voltam, hogy mi lehet az a fontos és halaszthatatlan dolog. Reméltem, hogy nincs baj.. Nem is akartam kopogással vesztegetni az időt. Tudtam, hogy hol van a pótkulcs ezért másodperceken belül be is jutottam a házba. A kiszűrődő hangok irányába indultam.

(Nappali)

Szemeim gyorsan végigfutottak rajta és vért láttam az ingén. Nem kellett nekem ennél több oka arra, hogy beengedjem. Már megint sikerült neki letérni a helyes útról. De megígértem neki, hogy ott leszek és visszatérítem a helyes útra. Ezt teljesen komolyan gondoltam.
- Inkább beszéljünk erről bent. - Mutattam a vérfoltra, majd karját megfogva behúztam a nappaliba becsukva mögötte az ajtót.

(Nappali)

Másodpercek kérdése volt, hogy ajtót nyisson nekem. A lépései szinte a fülemben csengtek ahogy közelített az ajtó felé.
Meglepődve nyitott nekem ajtót, de azon kívül nem nagyon tudtam leolvasni az arcáról, hogy szívesen lát-e vagy sem, bár most ez érdekelt a legkevésbé. -Tudod csak erre jártam és gondoltam, hogy benézek egy régi barátomhoz. Már ha még nem jutottak el hozzád is azok a pletykák arról, hogy mekkora egy szemét vagyok. -mondtam gúnyosan széttárt karokkal. Őszintén szólva látszott rajta is, hogy nincsen túlzottan jó bőrben, de ha beenged ez kiderül. Már ha beszámol róla. Mint ahogy régen is megtette jó párszor.

(Nappali)

Azért most kicsit körültekintőbb akartam lenni, mert a múltkori eset után semmi ilyesmire nincs szükségem. De nem is kellett nagyon néznem, mert Stefan állt az ajtóban.
Gyorsan ki is nyitottam, majd meglepődve szólaltam meg. - Stefan! Te mit keresel itt?

(Park)

Egy ideig csak bóklásztam a vakvilágba céltalanul. Nem tudtam, hogy hová mehetnék, vagy inkább azt, hogy hová kéne mennem. A düh csak napról napra egyre jobban gyűlt bennem aminek más látta meg a kárát. Hogy bűntudatom lett volna? Nem...Semmit nem éreztem. Még ha akartam volna se ment volna. Az egész életem egy nagy katasztrófa mióta Damon és Elena együtt vannak, és ami a legjobban zavar még gyerekeik is vannak. Egy nagy boldog család...-ismételtem magamban és egy fintor futott át az arcomon.
Amikor megrázva a fejemet próbáltam elhessegetni ezeket a gondolatokat akkor jöttem rá, hogy hol is vagyok. Caroline házánál.
A közös lovaglásunk óta nem láttam. Bár szerintem most még ő se kíváncsi rám. Összeszedve magamat a küszöb elé lépdeltem, hogy bizonytalanul, de bekopoghassak. Istenem mit csinálok?

(Utcák)

Már nem voltam annyira ideges, mint amikor elindultam itthonról úgyhogy már megérte ez a kis séta féleség. De megvolt az az érzésem, hogy nem utoljára láttam ezt a nőszemélyt. Ha így is van nem is érdekel. Most sem érdekelt később sem fog.
Berontottam a saját lakásomba magam sem tudom miért, de fáradtnak éreztem magam.

(Nappali)

(Lockwood birtok)

Viszonylag gyorsan jöttem egészen idáig, ezért hamar ide is értem. Próbáltam lenyugodni, reméltem, hogy jól van.....biztos voltam benne.
Amint beléptem az ajtón nem úgy vettem észre minta bárki is lenne itt, síri csend volt, de azért jobbnak láttam ha körülnézek hátha itt van.

[Nappali]

(Nappali)

Miután végeztem benn az ajtót csak behajtottam, majd a vállamra kaptam a táskát amiben jól észrevehetőleg ruhák vannak és ez még kapóra is jött. A kulcsát zsebre vágtam, majd megpróbáltam elcipelni az autóig ami sikerült is, nem hiába de ha egy vámpír a barátod ilyen téren biztos, hogy megedződsz.
Bedobtam a hátsó ülésre, majd gyorsan elhajtottam remélvén, hogy senkinek nem volt olyan feltűnő az akcióm.

(Régi börtönök)

Nem kellett sokáig erőlködnöm hamar összeesett a földön, amitől megint csak egy büszke mosoly kúszott az arcomra. Tudtam, hogy nem fog ez sokáig tartani ezért beadtam neki vénásan egy kis verbénát, hogy még egy darabig ki legyen ütve. Majd az ujján felfigyeltem egy gyémánt gyűrűre. Csak nem?! Nem is gondolkodtam tovább lehúztam az ujjáról, majd a házba rohantam, hogy egy gyors üzenetet írjak a gyűrű mellé.

(Nappali)

Amikor a fejemben érezni kezdtem azt a lüktető fájdalmat rá akartam vetni magam. Legalábbis az ösztöneim ezt diktálták. De nem tudtam.. Egyszerűen túl erős volt. Csak a fejemhez volt időm nyúlni még mielőtt erőtlenül összeestem volna a földön.

Nem is kellett olyan sokáig várnom arra, hogy kijöjjön viszont azért még sem olyan szeleburdi, hogy ne vegyen észre nem hezitáltam minden erőmet beleadva indítottam meg azt a bizonyos fájdalmat a fejében. Nem tudom milyen érzés lehet, de remélem, hogy nekem azt soha nem kell éreznem. Másoknak jobb fájdalmat okozni.

(Szoba)

A lépteim kifelé jövet, már kicsit gyorsabbak voltak, hiszen azért én is vágyom már Tyler társaságára és meg is van az oka a dolognak.
Már épp bezártam volna az ajtót amikor valakinek a légzésére figyeltem fel az ajtó mellől.

(Violet háza)

Kocsival jöttem idáig, de a szomszéd ház előtt parkoltam le, hogy ne legyen feltűnő ha esetleg később érne haza. Viszont először meg kellett győződnöm arról, hogy itthon van-e vagy sem.
Az ablak alá érve mocorgást hallottam belülről ezért úgy döntöttem, hogy megtámaszkodom az ajtó mellett és próbálok a lehető leghalkabban lenni. Bár kitudja mennyire figyel oda az ilyesmire. Más nem volt hátra, csak várni. Összeesik és jó barát módjára kórházba viszem.. Vagy nem éppen.

(Lockwood birtok - Konyha)

Nem tartott sokáig ideérnem. Vagyis azt hiszem. Egész úton a gyűrűt nézegettem és próbáltam hozzászokni a gondolathoz, hogy Tyler jegyese vagyok.
Kulcsomat rögtön meg is találtam és beléptem az ajtón és gondolataim már akörül cikáztak, hogy mit is vigyek magammal.

(Szoba)

[Park]

Fejemet lehajtva jöttem hazáig. Valahogy furcsának találtam Sophie viselkedését. Mint aki minden bűntudat nélkül megölte volna azt a srácot és végig nézte volna ahogy én azt a másikat.. Nem értem. Megráztam a fejemet, majd beléptem a házba és egyenest a szobámba indultam.

[Caroline szobája]

(Grill)

Régóta nem voltam már itt, és reméltem, hogy nem költözött el, vagy nem néztem be a házszámot.
Leparkoltam a ház előtt és táskámat a vállamra kapva elindultam a bejárati ajtó felé. Nem kopogtam, mivel az ajtó nem volt kulcsra zárva..Meglepetés szerűen akartam betoppanni, már ha egyáltalán itthon van.

(folyt. Nappali)

(Alexia lakása)

Szépen lassan hazaballagtam közben az ég is kitisztult, mintha nem is lett volna eső. Egy darabig még elidőztem kinn a ház előtt jól esett a friss levegő. Hiába nem látszott az az eső illat még nem tűnt el. És ezt egyszerűen imádtam.
Úgy körülbelül fél óra telhetett el aztán végül is előkotortam a táskámból a kulcsot és bementem.

(Folyt. Caroline szobája)

(Vízesés)

Fogalmam sem volt, hogy otthon van-e Caroline, csak reménykedni tudtam. Elcsodálkozva néztem a háza előtt álló ismeretlen kocsit....Csak nem?-tettem fel a kérdést magamnak de aztán el is vetettem. Nem tenne ilyet. Lassan megindultam a bejárati ajtó felé és észrevettem, hogy nyitva van. Hogy a meglepetés erejével éljek be is mentem rajta és a nappali felől szűrődő hangok irányába mentem.

[folyt. Nappali]

Nem nagyon szóltam hozzá az idevezető út alatt. Láttam nagyon koncentrál arra, hogy megtalálja merre is kell menni. De végül sikeresen hazajutottunk. - Igen, ez az. - Mondtam mosolyogva majd kiszálltam az autóból és előkotorásztam a kulcsot a zsebemből, majd bevárva őt kinyitottam az ajtót és bementünk a házba.

(Nappali)

(Grill)

Kissé bizonytalanul indítottam be a motort, és miközben vakon mentem próbáltam felidézni, hogy merre van a házukhoz vezető út. Viszonylag hamar oda is találtam.-Ez az, ugye?-kérdeztem rá a biztonság kedvéért, elvégre évek óta nem voltam itt.

A ház