Elmosolyodom azon, ahogy visszavág, ha tagadni akarnám, sem tudnám, hogy mennyire bejön, hogy végre nem játszom meg magam, és akkor is könnyedén az ujjam köré tudok valakit csavarni. Még akkor is, ha az egy vámpír és az elejétől kezdve igen nagyképűnek tűnt. De a maga módján aranyosnak is mondható a gyermeteg vigyorral a képén, ahogy elkönyveli, hogy legyőzöm szépen lassan, ő pedig még csak nem is tesz ellene, hogy ez ne így legyen. Ez a hozzáállás igenis tetszett. Kezdtem érezni, ahogy az adrenalin kezdi elködösíteni gondolkodásom, de ez ellen sem tettem. Szimplán csak hagytam, hogy a gondolataim átszellemüljenek abba a fellegek feletti környezetbe, ahonnan nem lesz egyhamar visszaút. Nem voltam a kalandok függője, de ellenük sem szívesen tettem soha. -Szívesen elverlek én bármikor.-mondom kétértelműen, ajkaiba harapva sejtelmesen mosolyogva, de ahogy kinyújthatná kezét, én már el is tűnök a szeme elől, vállam felett még azért visszanézve rá, pont olyan csillogó tekintettel, ahogy eddig is tettem. Pontosan tudtam, hogy érzi ő is, mire akar ez a kis játék kimenni, s nem is harcolt, ahogy nyomomba szegődött az emelet hirtelen túl alacsonynak tűnt, mintha összement volna. Pedig csak heves szívverésem okozhatta az érzést, mert hirtelen az adrenalin ismét dolgozni kezdett bennem, most kifejezetten erősen. A falnak nyomódó hátam egyre inkább préselésnek van alávetve, ahogy ajkam hevesen csókolni kezdi és a levegő tüdőmben akad ugyan, de hasonló vadággal viszonozom a közeledését. Ujjaim nyakára siklanak, majd tarkójára és a szoba felé húzom, pedig nem siettem sehová, de nem éreztem szükségét további fütyülő részeg alakok jelenlétének. A táblát kiteszem, mintha az bármit is számítana egy ilyen helyen, majd egyből visszatérek hozzá és most én csapok le rá. Kicsit megszívva ajkait, mégis gyengéden csókolom, amíg el nem szakad tőlem és meg nem szólal. Ekkor egy félmosollyal arcomon állom tekintetét. -Nem is tudom. Talán annyira, mint te.-válaszolok a félhívásra, mikor lekerül rólam a kabát, ami a földön lel új otthonra, én is végigvezetem kezem mellkasán és a pulóvert keresztülhúzva fején azt is a földre dobom. Ismét közelebb hajolok hozzá, teljes testemmel hozzá simulva, alsó ajkába harapok, majd teszek egy lépést még beljebb a szoba közepe felé.
Tetszett a kétértelmű szöveg, amit elhintett. Még hogy elverni... a játékban egészen biztosan el tudott. Ebben nem vitatkozom, hiszen elég rossz játékos vagyok, és ezt sosem tagadtam. Maximum megpróbáltam elrejteni ezt az amúgy más helyzetekben egyáltalán nem fontos információt, de mivel itt tettekről volt szó, nem pedig az elméletről, hát elbuktam. Mégis úgy tűnik, hogy jutalomban részesülök... vagy ez lesz a büntetésem, és az ő jutalma? Nekem aztán mindegy, ha ilyen lenne minden büntetés, hát örömmel hódolok be mindig... tetszett. Az egész szituáció megnyert magának, és ennek valószínűleg az volt az oka, hogy az utóbbi időben nem volt részem lazítós szituációban. Múltkor belefutottam abba a vadászba,... akivel nagyon jó volt rohangálni egyet az erdőben, és majdnem kiköptem a tüdőmet a végén, mire leráztam... de szerencsére megúsztam sérülés nélkül. Nem mindenkinek van ilyen szerencséje, én viszont úgy éltem ezt az amúgy is nagyon hosszú életet, hogy mindig legyen benne valami igazán menő. És mi menőbb annál, minthogy egy ilyen szépséges nőt - aki mellesleg farkas is - a karjaim között tudjak? Rá még jó ideig fogok emlékezni, vagy így vagy úgy. Nem nézem ki belőle, hogy olyan nagy csalódást tudna nekem okozni... én pedig még soha nem okoztam csalódást senkinek. Aki ezt mondja, az egyértelműen hazudik. A börtönömbe került, ujjai a tarkómon játszottak, és már az is kész erőfeszítés volt, hogy kibírjam azt a pár másodpercet, míg kilógatja azt a kis táblát... amúgy meg kit érdekel? Egy szó, és kitöröm mindnek a nyakát, aki itt áll és úgy les, mintha befizetett volna egy élőadásos... khm... dokumentumfilmre. A kabátja a múltté, ahogyan az én felsőm is. Áldottam az eget, hogy nem tépte le rólam, bár ha még lesz közünk egymáshoz, annyi szent, hogy legközelebb magamhoz hívom meg, és akkor ép ruhadarabja nem marad. Ami sajnos-nem sajnos azt fogja jelenteni, hogy tartósan a vendégem maradhat. A hajába túrtam, miközben másik kezem a csípőjére markolt, gyengéden tolva őt beljebb. Feltüzelt, ahogyan a bőrünk egymáshoz ért, ajkainak puhasága pedig egyenesen... óóóó. Be vagyok zsongva. Mikor a lábunk az ágy szélének ütközött, belevigyorogtam a csókba, és átfogva a derekát, a pihe-puha párnák között landoltunk, de előtte még odanyúltam az egyik karommal, hogy kitámasztva ne hirtelen essünk egymásra, hanem lassan, fokozatosan... közben egy percre sem váltam el a szájától. - Csak szólj, és... kinyírok mindenkit - leheltem a nyaka bőrére, mikor lentebb haladtam, és fél füllel meghallottam a kintről jövő zajokat. - Irigyek... - súgtam még halkabban, mint az előbb. Nem is tudtam, mit vált ki belőlem úgy igazán... de hogy teljesen megőrjít, az már biztos, és ennek minden jelét produkáltam már a testemre nézve is.
Amikor betértem ide, a legkevésbé sem volt célom ilyesmi, viszont a jelek szerint a kémiával nem volt gondunk. Én éppúgy szórakoztam vele, kóstolgattam, ahogy ő engem, ide-oda dobtuk a labdákat, célozgattunk. Aztán, ahogy közelebb került hozzám, úgy kezdtem még jobban kívánni közelségét, és elgondolkodtam, hogy mi a megfelelő pillanat, hogy változtassak ezen. Nem voltam egy éjszakás kalandok híve, viszont túl nyugodt volt mostanában az életem, kellett valami, ami ad nekem egy kis löketet, és mi lehetne ennél jobb, mint egy kis kaland. Egy kaland, mellékesen egy vámpírral, aki ahogy magához húz, már olyan követelőző, mint egy gyerek, aki nem kapja meg a játékot, amit akar. A folyosó, mely a bár feletti szobák között húzódott, csábítóan hívogatott, és ahogy megindulok az emeletre, várom, hogy kövessen. Kisebb nézőközönség alakul ki a folyosón, ahogy a falnak nyomva, szinte tépni kezdi ajkaim, én pedig testének simulva viszonozom a közeledését. Eszemben sem volt leállni, többet akartam, és az sem érdekelt, hogy ki bámul, s ki nem. Mikor megunom a leskelődő tekinteteteket, lenyomom a kilincset és magammal húzom, végül kiakasztom a táblát, hogy ne zavarjanak, aztán visszatérek hozzá. Eltűnik rólam a kabát, mire válaszul lehúzom róla a pólót, és úgy simulok testének. Enyém farkas lényemnek köszönhetően forró, de érintése nyomán már-már perzselő lesz, és úgy csókolom tovább, hogy szinte levegőhöz is alig jutok. Összeforrt testtel haladunk az ágy felé, egy percre sem elhúzódva a másiktól, s mikor vádlim az ágy szélének ütközik, egyszerre mosolygunk bele a csókba. Szorosan nyakába kapaszkodom, míg az ágyra dönt, fejem a párnák között süllyed el, és ujjaim végigszántják hátát, majd hajába túrok. -Amíg nem hívod meg őket, hogy csatlakozzanak, élhetnek a pohár aljának.-majd ajkamba harapva feljebb tornázom magam az ágyon, úgy, hogy le tudjam venni felsőm, hogy a csipkét, mely testem takarja felfedhessem előtte.-Van mire irigykedniük?-vonom fel szemöldököm, fejem kicsit oldalra döntöm, szőke hajam így részben vállam elé omlik, míg közelebb húzom magamhoz ismét.-Vagy talán ez még nem elég, hogy bárki is irigy legyen?-ujjaim oldaláról ágyéka felé kalandoznak el, nadrágon keresztül simítok rajta végig, érezhetően elkezdett vágyni rám, akárcsak én rá, közelebb hajolva hozzá ismét alsó ajkába mélyesztem fogaim, szemem akaratosan a tekintetét keresi.
18+ Nők terén nem voltam válogatós. Jó, ahogy én adtam magamra, úgy elvártam, hogy a választottjaim is legalább ennyivel kitűnjenek... de ennek a nőszemélynek aztán semmi efféle problémája nem akadt. Nem gyakran vallottam be azt, hogy vannak nálamnál jobb szinten lévők, akik a megszokottból kilendítve ragyogják be a mindannapjaimat... ő kivételes volt. Talán abban, hogy vérfarkas, és mégis itt fekszik alattam, tenyere a hátamat kutatta és simította végig, én pedig nagyjából arra is képtelen voltam, hogy elszakadjak azoktól az édes ajkaktól. De nemcsak ez volt az egyedüli... ki a francot érdekelt az, hogy ő egy teliholdhoz láncolt lény? Én meg egy normáls esetekben naptól elzárt teremtmény lennék, valószínűleg azért voltak előítéleteim, mert így tartotta a szokás... utáljunk mindenkit, aki más. De ezt a nőt nem tudtam utálni, ebben a szent percben meg főleg nem. Egészen más céljaim voltak vele... - A baj csak az, hogy... én önző és telhetetlen vagyok - súgtam halkan, a bámészkodó és részletekre éhes aljanép kapcsán. - Nem tudom elviselni a a gondolatot, hogy egyetlen fedetlen porcikát is lássanak ezen a testen - fűztem tovább a gondolataimat, szavaim mellett pedig tenyeremmel gyengéden végigsiklottam a már csak a csipkével fedett testen. A felsője úgy tűnt el az imént, hogy alig fogtam fel. Szerettem irányítani, és felfedeztem benne azt, hogy ő sem volt rest kezébe fogni a gyeplőt... mit is kezdhetnék én ezzel a nővel? Túl sok ötlet volt a fejemben, egyszerre akartam mindet, de az éjszaka túl rövid, én pedig túlontúl vágyom rá... nem tudtam felidézni, nő mikor csiholt bennem ekkora vágyat. Ezt pedig érezhette ő maga is, mikor a nadrágom elejéhez tévedt a keze. Egy csepp vér szökkent ki ajkamból, mikor belémharapott, ám nem fogtam fel tragédiának, éppen ellenkezőleg... ravasz vigyor kíséretében nyaltam le onnét a saját vöröslő véremet, majd miután szétgomboltam a feszítő nadrágom, ismét hajába túrtam, így rántva magamhoz, hogy újabb csókban forrjak össze vele. Talán túl mohó voltam, a hevességhez már hozzászoktam, általában vámpírok voltak az alkalmi partnereim. Ők nem jelentettek sokat, de Ronnie egészen más benyomást keltett. Nem szívesen okoztam volna fájdalmat neki azzal, hogy túlzottan húzom a haját, vagy hogy vehemensen csókolom... elengedtem a hajtincseket, majd benyúltam kettőnk közé, hogy a nadrág is eltűnjön róla, lassan, fokozatosan... nem is lepődtem meg, hogy ezalatt is csak egy adag csipke fogadott. Bár jobban érdekelt az, ami alatta van.
Mindig is a kalandokat kerestem, de mindig is jó voltam abban is, hogy a józan gondolkodásom előtérbe helyezzem. Jelenleg, nem csak a piának köszönhetően, de ezt a képességemet is elvesztettem és nem zavart. Testem minden porcikája égett a perzselő vágytól, ami hajtott, s egyre csak erősödött, ahogy csókjai nyakam, dekoltázsom és ajkaim érintették, amihez keze csak további bizsergéseket adhatott, mik végigszántották testem. Nem érdekelt, hogy vámpír, ahogy a jelek szerint őt sem, hogy farkas vagyok, és tekintettel erre ezt a kérdést már akkor lerendeztem magamban, mikor a falhoz préselt. Nem préda voltam, ahogy ő se nekem, mégis valami furcsa, de tökéletes módon kiegészítettük a másik falánkságát, amivel űzni kezdtük a másikat. Teste enyémnek feszül és szavai hallatán elnevetem magam, fejem a párnába fúrva, hátam ívbe feszítve, amíg ujjai ismét végigszántják testem. -Ebben csak az a szép, hogy még te sem láttad minden fedetlen porcikám.-suttogom negédes hangon, forró testem egyre magasabb hőmérséklettől fűtött, bőröm szinte perzselő, és ha így folytatja, hamarosan a köztünk lévő levegő is egy trópusi ország páratartalmának és hőmérséklethez hasonló valami lesz, ami elválaszt még minket a másiktól. Figyelem, ahogy harapásom nyomán apró vércsepp serken ki ajkából, és féloldalas, gonosz mosollyal mutatom ki még jobban, hogy nem érzem magam rosszabb helyzetben csak azért, mert ő irányít, s kifejezetten tudtára akarom ezzel adni, hogy ha akarok, én is tudok irányítani. Viszont jelenleg csókjai és érintése bőven elég indok ahhoz, hogy a hátamon feküdve tökéletesen érezzem magam. Ujjaim újra és újra bejárják testét, míg végül célt nem találnak és a ködös tekintet elárulja, hogy nagyon is j helyen tapogatóztam. Ujjai hasamon siklanak végig, majd gyakorlott mozdulattal szabadítja meg csípőm a szorító nadrág érzésétől, ahogy lassan elkezdi felfedezni ezen területeket is, de egy percre sem szakad el ajka enyémtől. Kissé megemelve csípőm segítem, hogy könnyebben megszabadítson a feleslegessé vált ruhadarabtól, minek következtében a nem sokkal ezelőtt említett fedetlen testem már csak a fekete csipkétől nevezhető fedettnek. Megannyi zavaros gondolat fordul meg fejemben arról, hogy ki mit szólhatna ehhez, de a természet törvényei bizonyos dolgokban nem ismernek határokat. A nyilvánvaló vonzalom, ahogy testünk összeforr a másikéval, nem szorul magyarázkodásra, sőt. Érthetően kimutatja, hogy felülemelkedve határainkon bármire képesek vagyunk.
18+ Valami nem volt rendjén... bár nem vele, inkább velem. Sosem éreztem még ekkora birtoklási vágyat valakivel kapcsolatban, márpedig ő olyasmit hozott ki belőlem, amelynek a létezéséről sem tudtam. A gyomromban fészkelődött valami bestia, amely robbanni is képes lett volna, ha most nem teljesülnek be a vágyai. Vonzott - a maga megnevezhetetlen módján. Mint valami mágnes. A farkasokat általában elkerültem, és habár sosem fejeztem ki ellenszenvemet, ha velük futottam össze, de nem tartoztak a kedvenc társasági körömbe. ELszórakoztam én a boszorkányokkal, egyszerű vámpírokkal, vagy azokkal, akiket én tettem azzá, és naiv módon azt gondolták, hogy az átváltozásuk után velük fogom leélni a hátralévő éveimet. Milyen kis ostobák. Mint úgy általában a nők egy jelentős része. Éppen ezért könnyű őket kihasználni, madzagon rángatni... a furcsa az volt, hogy az alattam fekvő nőt sem kihasználni, sem bántani nem akartam. Kivételt képezett minden eddigi ismeretem alól. És ettől a hideg rázott. Vagyis, rázott volna, de a szituáció olyan forró és tüzes volt, hogy a libabőr inkább az érintésétől ütközött ki a bőrömön, semmint olcsó aggályok miatt. Mennyi a valószínűsége, hogy látom még? Igencsak csekély. És ezt jelenleg nem is bánom. Nem tudnám elviselni hosszútávon... olyasmit vált ki belőlem, amit nem ismerek. És élve a közhellyel, én rettegek az ismeretlentől, még ha ezt nem is szoktam bevallani. - Ez igaz - helyeseltem halkan, majd szélesen elvigyorodtam. - De ez mindjárt megváltozik - utaltam arra, hogy már igencsak kevés ruhadarab takarta el az eddig tökéletesnek tűnő testét. Bár kétlem, hogy tudna bármi olyat mutatni magán, amivel elégedetlen lennék. Sosem értettem ezt a női hisztériát, mintha bárkit is érdekelne, hogy egy centivel vastagabb a csípőjük... Teste minden porcikáján szeretettel időzött a tekintetem, majd az ujjaim vették birtokba. Magam sem döntöttem még el, hogy mindez a testi vonzalom kiteljesedése, vagy van benne más indíttatás-e. Nem is szoktam ezen gondolkodni. Túl felszínes voltam világ életemben ha ilyesmiről volt szó. Amikor pedig ő tapogatózott egyre lentebb és lentebb, halk, morajló sóhaj tört elő belőlem. Csak elvigyorodtam, és miután megszabadítottam az utolsó akadályozó ruhadarabjától is, tetszéssel csókoltam végig domborulatait. Nyakamon megfeszültek az erek, majd megfogva csípőjét, emeltem saját magam fölé. Egy ravasz vigyor jelent meg ajkaimon, s hajába túrva húztam magamhoz egy csókra, közben másik kezemmel végigsimítva combján. Úgy éreztem, ennek az estének sosem lesz vége... de ami ennél is ijesztőbb volt: féltem, hogy örökre megpecsételtem a sorsomat ezzel a farkassal...
köszönöm a játékot! - nemsokára érkezik a beígért kezdő! -
Kezdőlap
• 
-