Külső: Hosszú, váll alá érő barna hajam van és kék szemem. Vonásaimban inkább anyámra ütöttem, apámról egyszer láttam csak egy fotót és nem találtam hasonlóságot kettőnk között. Anya mindig azt mondja, hogy a szemeim tőle örököltem. Bőröm fehér, ha barna szeretnék lenni akkor az kisebb szenvedésekkel jár. Körülbelül 165 cm magas vagyok, ami szerintem pont megfelelő. Nem szeretnék két méteresre megnőni, akkor hogy fogok találni magamnak pasit aki még magasabb nálam? Ehhez a súlyom is teljesen megfelelő. Teljesen ki vagyok békülve magammal, a testemmel. Az iskola miatt egyfolytában sportolok, ennek meg is van a hatása. Szeretem a divatot, próbálok mindig igényes lenni és határozott, még az öltözködésben is.

Belső: Határozott, kemény csaj vagyok. Ha kihoznak a sodromból -amit mondjuk nem könnyű  kivitelezni - akkor haragos leszek, de - bizonyos esetekben - végül megbékélek, hiszen tudom, hogy ezekből a dolgokból semmi jó nem származhat később. Szeretek tanulni, ez az eredményeimen is meglátszik, főként hogy olyan dolgokkal tudok foglalkozni, amit szeretek is. Elvégeztem a rendőr sulit, most pedig egyetemre iratkoztam nyomozónak. Ez az ami érdekel. Kitartó vagyok, megteszek mindent azért, hogy elérjem kitűzött céljaim. Igyekszem jó feltételt teremteni az életemnek, de azért szeretek költekezni is - mint minden nő - és nem sajnálom a pénzt olyan dolgokra, amiket megkívánok. Ha kell, akkor érzelmes és gyengéd vagyok, viszont elég nehezen nyílok meg mások előtt. Soha nem hallgatok másokra, csakis a saját utamat követem, akkor is ha végül rosszul sül el. Kicsit makacs vagyok, be kell valljam! Persze az ember a hibáiból tanul. Nem vagyok elkényeztetett gyerek, tudom, hogy tennem kell azért, hogy azt csinálhassam a későbbiekben amit szeretek, nem fogom megvárni, hogy alám tegyék. Sokat változtam a rendőrsuli ideje alatt, sokkal határozottabb, szókimondóbb és rafináltabb lettem és úgy érzem, a következő néhány év is igen nagy befolyással lesz majd az életemre.

Név » B.
Kor » 21
Multik » Nincs

1995-ben láttam meg a napvilágot Chicago -ban. Apám talán ott lehetett a születésem napján, azzal az indokkal, hogy üzleti útra kell mennie. Mivel egy titkos kapcsolat csemetéje lettem. Anyám karrierista nő, aki igazából soha nem is szeretett volna gyermeket, mégis rászánta magát a terhességre és igaz, hogy nem a férje támogatta át a 9 hónapon, de erős maradt és nagyszüleim segítségével világra hozott engem.  Mindig úgy éreztem, hogy jobban örült egy lánynak. Szerintem ha fia született volna, túlságosan emlékeztette volna apámra. Igaz, ha rám néz, biztosan csak ez a kapcsolat jut neki eszébe... na mindegy is. Úgy nőttem fel, mint más átlagos gyerekek. Nem volt semmi különös bennem azon kívül, hogy csak anyukám volt. A suliban mindig kérdezősködtek a többiek, hogy miért nincs apukám, és erre általában soha nem tudtam megfelelő választ adni. A születésem után évekkel később is láttam anyukámat egy kicsit szenvedni ez a dolog miatt és több mint valószínű, hogy ezért nem kaptam megfelelő választ a kérdéseimre.  
Így ment ez éveken keresztül. Az általános iskola végét járva, egy rendőr járt az iskolánkba hogy bemutassa a munkáját, feladatkörét. Ekkor jöttem rá, hogy nekem olyan iskolába kell mennem tovább, ahol meg tudom tanulni ezeket a dolgokat. Így hát rendőriskolába mentem tovább. Négy éven keresztül edzettek és képeztek. Imádtam az iskolát és az ottani embereket is. Soha nem akartam unalmas életet élni, és azt hiszem, nem is fogok.
Negyedik évembe lépve újra át kellett gondolnom az életem következő szakaszát. Anya egyfolytában az egyetemekkel nyaggatott, szerinte igen is tovább kellene képeznem magam. Én egy kicsit bizalmatlanul álltam a dolog elé, elég lett volna ha rendőrként elhelyeznek egy közeli állomáson. Pénzünk volt rá, mert apám támogatott minket attól, hogy soha nem találkoztunk, így végül anyának csak sikerült rávennie az egyetemre. A nyomozói szakot választottam. Idén kezdem a második évem, de több mint valószínű, hogy átjelentkezem a Whitmore-ra mivel anyám bántatában elszólta magát apám haláláról, és kíváncsi vagyok, ki küldi nekem továbbra is a pénzt és miért. Azt hiszem, magába szippantott a nyomozói lét...