Hogy ki vagyok, milyen vagyok valójában? Én lennék a második, de már magam sem tudom. Elvesztem három élet érzései, álmai és vágyai között. Lehetek kedves, bájos, tisztaszívű, szinte már angyali, mint Rara, de lehetek démonian gonosz, kegyetlen, számító és bosszúszomjas, akár Abigail. Boszorkányos ügyességel vagyok képes elhitetni bármit, amit csak akarok. Azt az oldalamat mutatom, amit a környezetem látni akar, vagy amelyikkel leghamarabb célt érek. A harag, a bosszú vezérli az életem. Ez az érzés határoz meg, és kísér utamon, mégis ott lapul bennem a vágy egy normális életre. Vajon megtalálom valaha ömagam?  

» Abigail Rhonan, a szajha boszorkány.
A történetem jóval a születésem előtt kezdődött Dániában, Roskilde városában az anyám szépanyjával, Abigail Rhonannel.  Abigail az első Rhonan lány, aki szakított a képmutatással, és nyíltan használta boszorkányerejét az emberek között.
Abi a 15. század végén született. Csodaszép nő volt, de nem született hatalmas boszorkánynak, mégis a leghírhedtebb lett mind közül. A titka annyi volt, hogy a képességlopás adományával bírt. Ellopta mások mágiáját és minden alkalommal növelte a saját erejét. Ám az adományának volt egy aprócska hátránya is. Kizárólag a Rhonan vérvonal boszorkányainál működött. Ám hiába a korlát, más boszorkánycsaládok sem voltak tőle biztonságban. Mindazokat, akiket az ellenségeinek tartott, vagy keresztezhették a terveit, kíméletlenül eltakarította az útból. Még a saját családjával sem volt kíméletes. Nem mindig volt ez így. Kezdetben nemes célok vezérelték. Arra vágyott, hogy bújkálás és rettegés nélkül boszorkányként élhessen azokkal, akiket szeret. Egész életében meg kellett játszania magát. Titkolózott, nehogy valaki megvádolja és perbe fogják. Ám azon a sorsfordító napon, amikor a húgát máglyára vetették boszorkányság vádjával ártatlanul, megfogadta, hogy elég volt. Véget vet ennek a képmutató életnek. Ahhoz, hogy a céljait elérhesse magasra kellett jutnia, hatalmat kellett szereznie, meg kellett változnia. Ennek érdekében feladta önmagát, szakított a tabukkal és a sötét mágia felé fordult. Egyesek szerint még a lelkét is eladta az ördögnek. A családja nem támogatta őt, de ez sem térítette el. Az elején még ravasz fondorlatossággal vetette be a képességeit, de ahogy egyre magasabbra jutott, úgy vált egyre óvatlanabbá. A fejébe szállt a dicsőség és úgy érezte bármit megtehet. Dróton rángathatja az embereket kénye kedve szerint és már nem kell titkolóznia. Többé már nem. Abigailt megszédített a hatalom. Gátlástalanul elvette mindazt, amire vágyott. Lelkifurdalás nélkül csábította el mások férjét, jegyesét, szerelmét. A 16. század elejére nyílt titok volt, hogy Abigail Rhonan egy boszorkány. Rossz hírneve megelőzte, bármerre ment összesúgtak a háta mögött. Mindenki tudta róla, hogy micsoda. Abigailt ez nem zavarta, élvezte az őt körülvevő figyelmet. A boszorkány túlságosan messzire ment, és nem csak az egyház figyelmét keltette fel, de kivívta a Rhonan és más boszorkánycsaládok haragját is. Abigail Rhonan maga volt a nagybetűs VESZEDELEM. A Rhonan család öregjei, akik egyben a vérvonal legerősebb boszorkánymesterei voltak vállalták, hogy megszabadulnak a bajkeverő rokontól. Számos legenda keringett a lány haláláról, de az igazságot csak az a négy Rhonan tudta, aki átsegítette őt a másvilágra. Halála után még jó ideig emlegették a rémtetteit, de az idő múlásával lassan a neve is feledésbe merült..

» Reira Marice Rhonan, a boszorkánynővér
Az Abigaillel történetek után a család átgondolta a boszorkánysághoz fűződő viszonyát. A többség meglátta a mágiában rejtőző veszélyeket, ezért szakított a hagyományokkal. A varázsolni tudók többé nem használták az ősi erőt. Gyermekeik erejét még születésükkor megkötötték.
Dánia. Roskilde. 1822.
Mélyen hívő vallásos családba születtem, a szüleim keresztény szellemben neveltek. Még születésemkor megkötötték a boszierőmet és soha senki nem beszélt az őseinkről. Mindent megtettek, hogy a múlt és az igazság titokban maradjon. Ám mind tudjuk, hogy a tikok nem maradnak örökké titkok. Akár teljes tudatlanságban leélhettem volna az életemet. Egyszerű életet élhettem volna, mint bármelyik halandó nő. Ám nem így történt. Minden az álmaimmal kezdődött. Álmodtam egy nőről, aki kezében tartotta a tüzet, parancsolt a szélnek és a gondolata erejével emelte magasba a sziklákat. Abigail Rhonan. A nő, aki álmaim főhőse volt álomról álomra, lassacskán felfedte családom féltve őrzött titkait. A bennem lévő erő - amit születésemkor egy igézettel lefogtak, most éledezni kezdett. Bámulatba ejtett mindaz, amire képes voltam és mindaz, amire még képes lehettem. Abigail hatása alá kerültem, miközben nem is sejtettem, hogy csak felhasznál. Én jelentettem szabadulásának kulcsát. Vissza akart térni az életbe, és ott folytatni az életét, ahol abbaszakadt. Már csak akkor vettem észre, hogy csapdába estem, amikor késő volt. A boszorkány egy mágikus tükörbe volt zárva egy elhagyott erdő közepén, amit körbe ölelt a mocsár és a vadon. Elmentem hozzá, azon a teliholdas éjjelen és felszabadítottam, de ezzel még nem ért véget a szerepem. A testem is kellett neki, hát elvette az életemmel együtt. Engem a tudata egy apró szegletébe zárt, ahonnan nem volt szabadulás. Az erdőből hazatérve átvette a helyemet. Gyűlöltem őt ezért, meg akartam szabadulni tőle, de még nem tudtam, hogy hogyan tehetném. Mialatt a rab voltam a saját testemben, újabb titokra derült fény. Abigail emlékképeiből már ismerős volt az arca. Ez a férfi egy boszorkány volt, aki az erejével észrevétlenül küzdötte fel magát az egyházi hierarchián. Ő volt az a Rhonan, aki leginkább ellenezte a mágia használatát. Ő volt az, aki máglyahalálba küldte a saját családját is, csak hogy elkötelezettségét bizonyítsa az egyház felé. Abigail eldöntötte, hogy leleplezi a hazug rokonát. Eleinte senki nem vette észre a változást, de hamarosan a zárdában mindenkinek szemet szúrt különös viselkedésem. Azt terjesztették, hogy megszállt engem az ördög. A vezetőnk elrendelte, hogy végezzenek rajtam ördögűzést. Nem voltak kíméletesek, minden ismert módszert kipróbáltak, hogy megtisztítsák a lelkemet és száműzzék belőlem a sátánt. A pokoli szenvedésen túl elérték, hogy Abigail hatalma gyengüljön felettem. Most már szembeszállhattam vele a testemért vívott küzdelembe. S bár nem volt egyszerű, de legyőztem őt. A lelke semmivé foszlott, de a tudása, az emlékei, az érzései nyomott hagytak bennem. A démonűzők úgy hitték, hogy sikerrel jártak, de Rhonan atya tudta, hogy veszélyt jelentek rá. Még azon az éjjelen gondoskodott róla, hogy elhagyjam a földi világot.

» Ryttha Neena Rhonan, a vérfarkasboszorkány
Dánia. Roskilde. 1990.
Egy fiatal nő hozza világra gyermekét. Egy kislányt, akit Rytthának nevez el. Nem sokáig foghatja a karjaiba az újszülött csecsemőt. Egy nővér szakítja ki a kezei közül. Nem tarthatja meg. A picit a lány szüleinek gondozásába adják. A fiatal anyának pedig mennie kell, amint megerősödött. Szégyent hozott a családjára, nem maradhat. Másfél évvel később a nő visszatér a gyermekéért. Sírva, térden állva könyörög, de nem kapja vissza őt. Kedves szavak helyett csak fenyegetés jut neki. - Takarodj, ne térj vissza. Ha visszatérsz, megölünk.
Ryttha, akit mindenki csak Rarának hívott szépen növekszik és különleges ereje már korán megmutatkozik. Tehetséges boszorkány válik majd belőle. Ryttha viszont más, mint a többiek. Van benne valami plusz, valami állatias erő. A vérfarkas vére, amit apjától örökölt. Ez az erő még nyugszik benne, és hosszú évekig rejtve is marad. Hiába kérdez, a szüleiről nem tud meg semmit, a nagyszülei mélyen hallgatnak. A haláluk után Rara magára marad és a temetés után nyakába veszi a világot. Hónapokig csak bolyong városról városra. Fázik, gyötri az éhség, kínozza a magány, míg Helsingörbe nem ér. Ott találkozik egy nővel, a Madame-mal, aki ételt ad neki és befogadja. A következő öt évben utcai tolvajként dolgozik neki, több ezer embert foszt ki, miközben Madame egyik legügyeskezűbb tolvaja lesz. Rara élete újabb fordulatot vesz, amikor a társaival egy gazdag ember otthonába tör be. Sima rablásnak indul, csak bemennek és elhozzák, ami kell. A tervük abban a percben füstbe megy, amikor a ház ura órákkal hamarabb hazatér és lelepleződnek. Hatalmas zűrzavar támad, megpróbálják elhagyni a házat, de hiába próbál elmenekülni üldözője elől, egy erős kéz megragadja és foglyul ejti. A lány küzd az életéért, és a dulakodás közben átzuhannak a korláton. Minden sötét, minden hangtalan, aztán lassan kitisztul a kép. Rara kinyitja a szemeit, az udvaron fekszik a törmelékek között nem messze a góliát testétől, amit egy kés döf át. A férfi halott, üveges szemekkel mereng a csillagos égboltra. Rara kezei véresek, ezen az estén életében először embert ölt...
A gyötrő bűntudaton túl más büntetést is kap, elveszti boszorkányerejét és feléled benne a vérfarkaserő. Nem maradhat tovább. Még azon az éjjelen elhagyja a Madame házát. Újra egyedül van, magányosan járja a világot. Mígnem találkozik egy férfival, akiről kiderül, hogy nem más, mint a nagybátyja. A férfi befogadja őt és magával viszi a tengereken túlra, egy Mystic Falls nevű városkába, ahol új életet kezd. Rara nehezen boldogul új farka-erejével, ezért a bácsikája elviszi egy boszorkányhoz, aki segíthet rajta. Egy veszélyes és fájdalmas rituálén esik át, és farkasboszorkány lesz belőle. Még hosszú út áll előtte, amíg magabiztosan uralhatja a képességeit, de szorgalmasan gyakorol. Néhány hónappal ezután az élete ismét fordulatot vesz. Rosszkor, rossz helyen. Rarát egy száguldó autó sodorja el. A lány súlyosan megsérül, de nem halálosan. Napokat tölt a kórházi ágyon, míg magához nem tér. Eljött a várva várt pillanat, hogy visszatérjek és beteljesítsem legfőbb vágyamat: bosszút álljak Elgar Rhonan atyán és mindazokon, akik megöltek.  Ám a visszatérés nem olyan egyszerű, mint ahogy elsőre gondoltam. Rara erős jellem, igazi harcos, aki nem adja könnyen magát, de közel már a perc, hogy átvegyem felette az irányítást.