a felszín alatt » Nézz rám és mondd el, mit látsz. Egy külső szemlélő úgy fogalmazna, hogy egy éjfekete hajú, ígéző, tengerkék szemszínű, sármos, izmos testalkatú rosszfiú vagyok, aki egyetlen pillantásával képes levenni a nőket a lábukról. Valljuk be, a sors nagyon kegyes volt hozzám, mikor a külsőm került felhozatalra. Tengerkék, vesébe látó tekintetem miatt nem is lenne szükséges megígéznem az áldozatomat, elég lenne csak rá néznem és máris ugyanazt a hatást érném el nála, mintha kényszerítettem volna bármire is. Sokan egy bunkó parasztnak tartanak a viselkedésem miatt, amiben igazuk is van, azonban ha akarok, tudok kedves is lenni mindazokhoz, akik fontosak nekem. Ha szükségem van valamire, előkapom az édes arcomat, majd ahogy megkaparintottam, amire vágyom, máris visszatérek az eredeti önmagamhoz. Önző lennék? Nagyképű és egoista? Áh, dehogy, csak szeretem önmagamat mások elé helyezni. Nekem is ugyanúgy vannak érzéseim, mint mindenki másnak, annyi eltéréssel, hogy én jó mélyen elrejtem őket és nem mutatom ki akárkinek. A pillanatok embere vagyok, aki mindig hirtelen hozza meg a döntéseit és kéje, kedve szerint cselekszik, nem törődve azzal, amit mások elvárnak tőle. Ha szomjas leszek, lecsapolok pár testet, ha szomorú akkor iszom, ha pedig dühös és ingerült, megölök valakit. Ilyen egyszerű a képlet. Tehát, jobban teszed ha nem kötsz belém.
user információk » Név » user neve ide Kor » user kora ide Multik » multik az oldalon ide
| életem lapjai » Egy Mystic Falls nevezetű kisvárosban láttam meg először a napvilágot 1841-ben egy meleg nyári napon. Van egy öcsém, Stefan, akivel a köztünk levő korkülönbség ellenére is zökkenőmentes volt a viszonyunk, egészen addig, míg egy pszihopata nő be nem tipegett az életünkbe. Minden problémánk a Petrova lány felbukkanásával kezdődött. Azzal, hogy titokban elcsábított mindkettőnket, majd átváltoztatta Stefant hozzá hasonló vámpírrá, aki félelmében, hogy elveszítheti a bátyját az én nyelőcsövemen is lekényszerítette az emberi nedűt, majd kitörte a nyakamat, mindezzel Katherine elérte, hogy az öcsémmel hosszú időre megutáljuk egymást. Egy évszázadon keresztül hittem abban, hogy elzárták őt mindenki elől, míg az igazság igen távol állt ettől. Megszökött anélkül, hogy valamelyikünket is értesítette volna a céljairól. Fülig szerelmes voltam belé, annyira, hogy 100 éven keresztül próbáltam rájönni arra, hogy miként tudnám kiszabadítani őt arról a helyről, ahová mint később kiderült be sem zárták. Mikor kiderült a turpissága, legszívesebben kitéptem volna a szívét, annyira dühös voltam rá. Én először nem akartam vámpír lenni. Az örök élet gondolata igazából egyáltalán nem rémített meg engem, hanem inkább azzal volt problémám, hogy tudat alatt mindig is tisztában voltam azzal, hogyha Katherine választás elé kerül, Stefant fogja választani helyettem. Azonban Stefan szépen beleköpött a levesembe azzal, hogy akaratom ellenére kényszerítette le a folyékony, emberi vért a torkomon. Tiszta szívemből utáltam őt, azért amit tett, de idővel az utálatom alábbhagyott és rájöttem, voltaképpen jót tett nekem azzal, amit tett. Nekem sokkal hamarabb sikerült megtanulnom kontrollálnom a vér iránti szomjaimat, mint Stefannak. Lehet, azért, mert én élveztem is a testek lecsapolását.. ahogyan a folyékony nedű végigfolyt a torkomon, egyszerüen fenomenális érzés volt. Semmi nem számított, csak én és az a mámorító érzés, ami felülkerekedett rajtam. Hosszú évek elteltével ismét visszatértem Mystic Falls-ba. Egyrészt Stefan piszkálása miatt, másfelől viszont kíváncsi voltam arra a lányra is, aki kiköpött mása volt az egykori szerelmemnek, Katherine-nek. Az első találkozásunkból rájöttem, hogy a külső hasonlóságokkal ellentétben a személyiségeik ennél jobban nem is különbözhetnének. Katherine egy számító ribanc, míg Elena egy ártatlan, kissé naív lány, aki látszólag a légynek sem tudna ártani. Nem állt szándékomban Elena és az öcsém közé állni, de ahogy telt az idő, az érzelmeim egyre inkább felerősödtek az irányába. Végül eljutottam addig a szintig, mikor már totálisan belehabarodtam a leányzóba. Azzal, hogy vámpírrá változott és érzéseket kezdett el táplálni irányomba, egyre kevésbé tudtam ellenállni a közelségének. Annyira vonzott magához, mint a méheket a méz közelsége. Rengeteg megpróbáltatásokon kellett keresztülmennünk, míg eljutottunk arra a szintre, hogy össze is jöjjünk. Emberkorom óta nem éreztem úgy valaki iránt, ahogyan irátna érzek most. Boldog vagyok. Természetesen az életünk azóta sem lett könnyebb, nap mint nap megpróbáltatások kerülnék az utunkba, de együtt mindennel szembe tudunk nézni. Például, tisztában vagyok azzal is, hogy ha Elena választhatna, szíve szerint ismét ember lenne. Nem élvezi annyira a vámpír életmódot, mint én. Tartok is ettől, mert nem szeretném őt elveszíteni. Ha így döntene, nem állítanám meg, mert szeretem, de onnantól minden megváltozna kettőnk között. Ő gyerekekre, karrierre és egy emberi életre vágyik, amit én nem adhatok meg neki. Bár, Delena ott van nekünk, ahogyan az orvosi karriert sem lehetetlen összehoznia, az emberi életét nem adhatom neki vissza. Ha sikerülne is, tudomis én, valahonnan előkerülne még egy gyógyír.. én hajlandó lennék lemondani minden előnyömről, amit a halhatatlan életem során megkaptam az élettől? Talán igen, talán nem. |