Vannak azok a tipikus rosszfiúk, akikért rajonganak a lányok. Én mindezek ellenkezője voltam már óvodás korom óta. Ha egy lány elesett, ugrottam, s felsegítettem. Ha elhagyták egy könyvüket, nem voltam rest átsétálni hozzájuk, becsengetni s átadni nekik az elhagyott darabot. Más velem egyneműek mindig irigykedtek rám, amiért értem a nők nyelvét, habár nevettek és gúnyolódtak velem, amiért ezt nem használtam ki. A szüleim úgy neveltek, hogy csak olyat tegyek, amire büszke leszek, s életemben csak három valamit jelentő nő legyen, de barátkozni is szerettem velük. Egy igazi férfi haverom akadt, vele a mai napig is kapcsolatot tartok, lévén, hogy nagyon ragaszkodom azokhoz, akik kötődnek hozzám. Romantikus vagyok, ami közhelyesnek tűnik az elmúlt idők után, de nem esek könnyen szerelembe. Az én első szerelmem is gimiben történt, de a lány csak nevetve fordult el tőlem, azóta valamivel nehezebben közlöm az érzéseimet. A szüleim már nem nyaggatnak, hisz nagy hatással voltak az életemre egészen hosszú ideig. Amy változtatott meg mindent, közlékenyebbé tett a jelenlétével. Könnyedebbé vált az élet mellette. CSak a főiskola első éve óta tart, de már tudom, hogy rá tényleg bármikor számíthatok. S fogok is.
Külsőm alapján nem vagyok túl átlagos. Ez egy irigylésre méltó tulajdonságom, könnyen megakad rajtam bárki szeme. Ezért is néztek rám furcsa szemmel, miért nem hazsnálom ki a természet adta lehetőségeimet. Mintha nő lennék s két mellről beszélgetnénk. Az egész egy eléggé vicces történet. A hajamat hol hosszúra hagyom, hol teljesen rövidre vágom. Attól függ, hogy mihez van kedvem éppen akkor. A fürtjeim általában hullámosak.
Egyre több időt töltök az edzőteremben tanulás után, a magasságom jóval az átlag felett van.