Whatever anyone does or says,
i must be emerald and keep my color

Megosztás
Liana D. Foster

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Júl. 26, 2015 5:09 pm
Ugrás egy másik oldalra
Liana Diane Foster


személyes információk

becenév » Lia, de ha lehet, inkább ne becézgess...
születési idő » 1981. november 05.
születési hely » Brüsszel, Belgium
kor » 33 év
play by » Natalie Portman
foglalkozás » Egyelőre életművész vagyok, aztán ahogyan alakul...

faj » Ember vagyok, jobban mondva vadász-tanonc.
család » Nincsen családom. Egykor volt, de a bátyám már akkor megszűnt számomra létezni, amikor a rács mögé juttatott. Egyébként a Bryan L. Foster névre hallgat.

a felszín alatt » Egy pillanatra hunyd le a szemed. Lazítsd el magad, ne aggódj, nem foglak bántani, nem kell félned. Most az a lényeg, hogy teljes mértékben ellazulj. Figyeld a légzésed, ahogyan a mellkasod emelkedik, majd süllyed, érezd, ahogyan az ereidben lüktet a vér. Most pedig képzelj magad mellé egy olyan személyt, akiben megbízol. Akit szeretsz. Lehet ő a barátod, a testvéred, valamelyik szülőd, nem számít, csak az a lényeg, hogy fontos legyen számodra. Ha ez sikerült, akkor pedig próbálj arra gondolni, milyen érzés lenne, ha elárulna. Ha elvenne tőled mindent, ami számít, ami fontos neked. Tudom, hogy nehéz ilyesmit képzelni egy általad szeretett személyről, de próbálkozz csak. Megfoszt a leendő férjedtől. Darabokra szaggatja a frissen kapott diplomádat. Porrá zúzza az álmaid. Megfoszt az életedtől...
Sikerült elképzelni? Ugye, milyen hihetetlen? Pedig csak egy kicsit kell jobban belegondolni és rájössz, hogy ez nagyon is lehetséges. A szeretetted fordul ellened és teszi tönkre az életed. Hogyan reagálsz? Mit csinálnál vele? Egyből a torkának esnél? Teljesen megérteném a reakciódat. De css, egy picit még figyelj rám! Inkább kezdj el apró dolgokban gondolkodni. Nem kell, hogy egyből visszafizess neki mindent. Higgye azt, hogy megbocsátottál, játszd el, hogy fátylat borítasz a múltra. Érd el, hogy bízzon benned, hogy szeressen, hogy fontossá válj számára. És akkor, de csakis akkor, amikor ez a pillanat elérkezik, csapj le rá. Keresd meg a gyenge pontját és ragadd meg. Zúzd porrá az életét, ahogyan ő is tette ezt a tiéddel...

Azzal, hogy elárult, minden megváltozott. Nem csak az életem, de én magam is. Empátia? Jószívűség? Kedvesség? Figyelmesség? Önzetlenség? A tizenkét évvel ezelőtti énemnek még ezek voltak a fontosak, mára azonban nem maradt semmi belőlük, csupán építő anyag egy olyan burokhoz, egy olyan maszkhoz, melyet minden egyes nap felhúzok megcsonkolt, összetiport, ezernyi sebből vérző csúf valóm elé. Mert Ő ezt tette velem. Az árulása, a börtönben töltött évek formáltak azzá, aki ma vagyok. Báránybőrbe bújt farkas.
Leszek kedves, leszek bájos, ott leszek minden egyes nap, hogy arra emlékeztesselek, miként döftél hátba. Leszek a támaszod, odanyújtom a vállam, mikor bánatod van, hogy aztán a képedbe röhöghessek, amikor mindent elveszítesz.
Hallom a kacajt az elmémben, megnyalom az alsó ajkam, kiroppantom a nyakamat. Bosszú. Fűt, éltet, mozgat, cselekvésre késztet.
Ez vagyok én.

user információk »
Egyelőre maradjon titok, talán egyszer mindenre fény derül...
életem lapjai » 12 év. El tudod képzelni, mennyi mindenre elegendő 12 év? 12 év alatt tökéletesen elhelyezkedhetsz a nagyvilágban, feljebb és feljebb törhetsz a ranglétrán, vagy megszilárdíthatod magad azon a pozíción, amire mindig is vágytál. 12 év elég ahhoz, hogy megalapítsd a családodat, hogy letelepedj. Hogy elkezd élni az életed. Hogy elkezd teljesíteni az álmaidat. És vajon mi történik akkor, ha a nagybetűs életbe való kilépésed követően kitépik belőled ezt a 12 évet? Ne akard megtudni.. Én átéltem mindezt...

- Bűnös! - koppan a kalapács, elhangzik az a bizonyos 12 év, a bíró hangja ott dübörög a fülemben. Bűnös vagyok. Pedig nem tettem semmit. Önszántamból nem tettem semmit. Hiszen én nem akartam! De egyszerűen.. képtelen voltam ellenállni neki. A szemembe nézett és megmondta, mit kell tennem, én pedig megtettem. Fogalmam sincsen, hogyan csinálta, de borzalmas volt. Még mindig érzem a meleg vérüket a kezemen, a sós cseppeket, amint végigszántják az arcomat. Kíméletlenül gyilkoltam le annyi ártatlant, miközben egyetlen szót voltam csak képes ismételgetni; sajnálom.
Egyértelműek voltak a felvételek, a tanúk vallomásai, gyorsan lezavarták a pert. Hiába állítottam, hogy ártatlan vagyok, senki nem hitt nekem. A tulajdon bátyám sem. Talán minden közül ez fájt a legjobban. Hogy az, akiben bíztam, akit szerettem, aki fontos volt a számomra, hátat fordított nekem. Nem hitt abban, amit mondok. Akkor dobott el magától, amikor a leginkább szükségem lett volna rá. Kést döfött a hátamba. Tudom, hogy nem csak ő a hibás, de ilyen helyzetekben, amikor a jövőm dől romba egy családtagom által, nehéz arra gondolni, hogy más is ludas volt a történetben. Hiszen szerettük egymást. Emlékszem, ahogyan kézenfogva fogócskáztunk a házban, édesanyánk legnagyobb örömére. Ahogyan megvigasztalt, amikor sírtam. Amikor visszahozta az elveszett plüssmackót. Amikor csak egymás mellett heverésztünk a fűben, a csillagokat lesve és az élet nagy dolgairól cseverészve. Amikor igazi testvérek voltunk. És most... Nem maradt belőle számomra más, csak a hatalmas csalódás. Elvett tőlem mindent.
El voltam jegyezve. Ethan szeretett. Én is őt. A friss diplomámat tartottam a kezemben, már kinéztük azt a kis épületet, ahol a közös cukrászdánkat megnyitottuk volna. Már megvettük az első babaruhákat, amiket a közös gyermekünknek szántunk volna...
Kezem az alig dudorodó pocakomra siklik, betudható kis elhízásnak a látvány, még a bátyám sem tud róla, hogy gyermekkel a szívem alatt küldött a pokol bugyraiba.

***

Alig akartam hinni a fülemnek, amikor közölte velem. Bölcs, idős asszonyság volt, eszméletlen tudással, éppen ezért nem lett volna okom kételkedni benne, ő mégis olyan dolgot állított, amit képtele voltam felfogni. Nem lehet, hogy ez a valóság legyen.
De elég volt csak arra gondolnom, hogy mégis hogyan történt meg az a bizonyos eset, hogyan mészároltam le azokat az ártatlan embereket és máris elég kézenfekvő volt a magyarázata. Ő segített nekem. Azután is, hogy elvették tőlem a kislányomat. Borzalmas volt átvészelnem azt az időszakot, a hiánya mindennél elviselhetetlenebb volt. Ekkor jött Martha, olyan volt számomra, mint a régen elveszített édesanyám. Ő megértett, ő tudta, hogyan kezelje a dühkitöréseimet, a rohamaimat, a végeláthatatlan sírásaimat. Ő végig mellettem volt, pedig nem is tudott rólam semmit.
Aztán elkezdett mesélni. Egy különös világról, melynek létezését eddig még csak álmaimban sem mertem elképzelni. A mesékből aztán tanítás lett és ha csak elméletben, de akkor is részévé váltam ennek a különös, groteszk világnak, melyben vámpírok és vérfarkasok rohangálnak az utcáinkon.

***

12 év hosszú idő. Kellemes közegben bizonyára gyorsan elszalad, azonban egy női börtön falai között már kevésbé tűnik annyira vágtázónak az óramutató. Minden egyes nap kínszenvedés volt azután, hogy Martha is elhagyott. Nem tudom, mi történt vele, sokféle pletykát hallottam róla. Egyesek szerint szabadon engedték, mások szerint a szíve mondta fel a szolgálatot, de olyat is hallottam, hogy megtámadták és egyetlen csepp vér sem maradt az ereiben. Nem tudtam, mit higgyek, nem tudtam, mihez kezdjek. Monotonná váltak a mindennapok, nem maradt más, csak az üresség, a hiány, a keserűség, a bennem tátongó hatalmas feketeség. Egyre jobban elemésztett és még csak meg sem próbáltam ellenállni neki. Hagytam, had formáljon olyanná, amilyenné lennem kell.
A bosszúm kiötlése tette ki a mindennapok nagyrészét, ezernyi verzió végigvonult fejemben arra, miként fogom meghálálni a valaha bátyámnak nevezett személynek azt a kedvességet és törődést, amit kaptam tőle. Az érzés pedig csak egyre fokozódott, ahogyan más visszafelé kezdtem számolni a napokat. 1 év. 3 hónap. 2 hét. 4 nap. Majd az az átkos holnap, amikor úgy hajtod álomra a fejed, hogy tudod, úgysem fogsz tudni elaludni, mert olyan lázasan pörögnek a kerekek a fejedben, hogy a zakatolástól nem tudsz megnyugodni. Aztán felkel a nap, elérkezik a várva várt pillanat, te pedig azon kapod magad, hogy már a börtön bejárata előtt állsz igencsak szegényes motyóddal a hónod alatt és várod, hogy megérkezzen a taxi, ami elvisz.. magad sem tudod hova. Otthonod már nincs, se családod, se senkid, akire számíthatnál. Egy valami mégis hajt. Mert még dolgod van.
Akkor sem esel kétségbe, amikor sehol sem találod Őt. Ahelyett, hogy bepánikolnál, mégis mi lesz így a csodálatos terveddel, inkább elkezdesz kutakodni, nyomozni, hogy megtudd, mégis merre ehette a fene. Nem is kell sok idő, a börtöben azért ilyenkor áldásos kapcsolatokra is lehet szert tenni, így hamar a nyomára bukkansz. Nem marad más, minthogy összeszedd a holmidat, amit magaddal akarsz vinni, becuccolj a kocsidba, fogd az összes pénzed - esetlegesen a szomszédét is -, aztán elindulj és meg se állj addig a bizonyos tábláig, mely új lakhelyed városát jelöli.
Mystic Falls.


Vissza az elejére Go down

Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
Bryan L. Foster
Liana D. Foster Tumblr_inline_oes899D2Hj1utzj8e_500
Keresem :
■ my girl on the fire
Liana D. Foster Tumblr_ocqqi45N831vr5m5eo1_250
Tartózkodási hely :
■ actually - mystic falls
Hobbi & foglalkozás :
■ lawyer and teacher in one



A poszt írója Bryan L. Foster
Elküldésének ideje Vas. Júl. 26, 2015 5:33 pm
Ugrás egy másik oldalra


gratulálunk, elfogadva!


üdvözlünk a diaries frpg oldalán


Drága húgom,
érkezésedet már úgy vártam, hogy azt szavakkal talán kifejezni nem is lehetne...! 31 Arról nem is beszélve, hogy máris a kész előtörténetedet olvashattam... nem számítottam arra, hogy ennyi idő alatt egy ilyen elbűvölő lapot kapok majd.
Rátérhetnék arra, mennyire imádom az arcodat, de ezt már kifejtettem számodra privát üzenetben is. Teljes mértékben el tudtam őt képzelni a húgom bőrében, s ahogyan a történetedet olvastam, a szavak, történések megelevenedtek a szemeim előtt; igen, teljesen passzol ez a szépség Liana-hoz!
Nem tudnék normális magyarázatot találni arra, miért cselekedte azt a bátyád, amit tett. Talán a bizonyítékok vakították el, amely egyértelmű jele volt annak, hogy bűnös vagy... talán valami más. Valami csalódás, amelyre könnyebb volt támadással reagálni, mintsem védelmezni téged... aki valószínűleg csak áldozata voltál valaminek. A bátyád viszont mit sem sejt a természetfelettiről, az ilyen magyarázatokban nem hitt volna... de talán ha felfeded előtte, hogy egy gyermeket hordasz a szíved alatt, másképpen állt volna hozzád: hiszen neki is vannak gyermekei.
Alig várom, hogy a játéktéren is összetalálkozzunk, drága húgom! 31 Kérlek, vedd sorba a foglalókat, majd... kezdj el hozzászokni ahhoz, hogy nincs többé ráncs, kerítés... szigorú őrizet. Szabad vagy; szórakozz jól! 40

Vissza az elejére Go down
 

Liana D. Foster

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Éloise Foster
» Diana Foster
» Irina Ray-Foster
» Diana Foster
» Diana Foster

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
rising of the mortals :: Emberek-


Új posztok
tekintsd meg
Pént. Május 31, 2019 10:58 pm
Laurel O. Delgado
Szer. Május 29, 2019 1:28 am
Katherine Pierce
Kedd Május 28, 2019 8:31 pm
Amren Monroe
Hétf. Május 27, 2019 11:26 pm
Lucille Éamon Vodova
Szer. Május 22, 2019 12:03 pm
Katherine Pierce
Hétf. Május 20, 2019 10:43 am
Shiraz Watson
Szomb. Május 18, 2019 10:03 pm
Aingeal Hearn

• ROTM FRPG •