Ha te lennél a főgonosz és én is benne lennék a filmben, akkor tuti, hogy halott lennék előbb vagy utóbb. Én lennék az a lány szerintem, akit elsőnek megölnél. Amúgy meg nem hallottad még azt, hogy a barátot tartsd közel, az ellenséget meg még közelebb. Vagy legalábbis valami ilyesmi. De a helyedben azért nem biztos, hogy tartós tejet vennék. - mondom neki minden viccet félretéve és a hangom szinte teljesen komolyan cseng. Még talán magamat is meglepem ezzel az egésszel. Tényleg ennyire meg akarnám ölni? Nem, nem hiszen, de mégis erre hajazok minden egyes szavammal és ez ijesztő. Nem értem, hogy mi van velem. Jelenleg még él és egy darabig biztosan fog, de jobb ha tudja azt, hogy megfordult a fejemben az, hogy megölöm őt. Ezzel szerintem akkorát nem ártok, ha tisztában van a dologgal.
Mindig is voltak bolondok és őrültek, de néhányan túl profin csinálják és az emberek észre se veszik azt, hogy egy-egy nő vagy férfi nem normális és nem az utcán lenne a helyük. - talán kicsit rá is célzok és nem csak az apámra. Csendesen hallgatom azt, amit a nővéréről mond, de nem mondok inkább rá semmit se. Egyszer talán meg fogom ismerni azt a lányt, de ha megpróbál bántani, akkor nem leszek rest megvédeni magamat. Nehezen tudom elhinni azt, hogy a testvére drogos lenne, de ki tudja. Noel se éppen százas, de talán ez tart mellette, illetve az hogy megpróbáljam megakadályozni az újabb testvér gyilkosságot. De ugyanakkor arra is gondolok, hogy el kéne temetni örökre Noel-t. Fura egy gondolkodás, ami most éppen a fejemben zajlik, de talán idővel mindent szebben fogok látni.
Ohh, jesszus. Ezt úgy mondod, mintha egy kisgyerek lennél, akinek most teljesült minden vágya. Tényleg Noel, ennyire kedveled ezt az egészet? - kérdezem tőle kissé bosszúsan, majd megrázom a fejemet nemlegesen. - Miért akarnál nekem szívességet tenni? Amúgy meg azt akarom, hogy még éljen és szenvedjen és rettegjen tőlem. Lássa azt, hogy a szörny, amit termetet az ellene fordult és nem tehet semmit se. - hangom csendesen és kicsit fájdalmasan cseng, hiszen a mai napig emlékszem arra, hogy miként öltem meg a szüleimet. Amikor eszembe jut, akkor egy pillanatra úgy érzem, hogy újra és újra megsemmisülök, de most nem lehetek gyenge. Erősnek kell lennem és menni is fog. - Nem, nem így gondoltam. Egyszerűen csak adj esélyt arra, hogy elbúcsúzzanak tőle. - mondom neki komolyan, majd a következő kérdésén elnevetem magamat és közelebb lépek hozzá. Egy darabig csak figyelem őt, majd játékosan végig húzom az ujjamat az arcán. - Csak nem félsz? - kérdezem tőle mosolyogva, majd amikor belemegy a dologba, akkor egyszerűen csak elindulok. Nem messze van egy remek étterem és szerintem ott még inkább esélyt kaphatok arra, hogy a korábbi tervemből kicsit visszavegyek. Hamarosan pedig már besétálok az ajtón és leülök az egyik szabad asztalhoz. - Szerintem igazán találó az étterem neve és az étel se annyira rossz. Rendelhetsz bármit, mert ingyen van. - mondom neki könnyedén, majd lassan az elénk lerakott étlapot kinyitom, de egy pillanatra újra Noel-re nézek.- Mennyire vészes a vér iránti vágyad? - kérdezem tőle kíváncsian és egy pillanatra se engedem el őt a tekintetemmel.