Furábbnál furább gondolatok kavarognak a fejemben amiatt, amit tettem. Tudom, hogy helyesen döntöttem, hiszen egykoron meghoztam ezt a döntést, hogy bármi is legyen odalenn. Nem volt elég merszem, hogy kiderítsem a múltam egy létfontosságú momentumát, vagy már magam sem tudom, hogy mi zajlik körülöttem. Az emlékeim nélkül olyan vagyok, mint egy vak ember. Máshogyan látom a dolgokat, mint előtte. Nem ugyanazt értékelem és ez engem mélyen elgondolkoztat. Vajon milyen ember voltam, mielőtt valamilyen módon minden emlékemet elveszítettem? Sajnálatos módon nem emlékszem semmire pedig őszintén szeretném a válaszokat, de valami azt súgja sokkal jobb, ha nem tudok semmiről, hiszen akkor ténylegesen egyenest hazudhatok. A ház, ahol meghalt a családom most már nem több, mint por. Eggyé vált velük, hiszen őket is hamvasztani kellett. Vajon milyen volt pontosan a családom? Miért nem emlékszem a történtekre? Ki vagyok egyáltalán? Megannyi kérdés, ami érzelemként szövődhet bele egy-egy zenei darabba. Most kicsit más hangulatban játszom, de mégis ugyanaz a szám, amit egészen idáig játszottam. Nem különbözik semmiben. Csak a ritmusán változtattam és azt hiszem a hozzáállásomon is. Elvetettem minden esélyt arra, hogy megmentsek magamnak egy emlékfoszlányt. Mindezt miért? Mert önmagamra hallgattam.
Hallom, ahogy Delilah a nevemen szólít, de valahogy túlságosan is magával ragad a zene és nincs az a pénz, amiért kirángatnám magam a kellemes komfortzónából, ami jelenleg a zenét jelenti, bár nem igazán van választásom, hiszen egyik pillanatról a másikra fordít e a zongorától, hogy végigvizslathasson, mint valami kisgyereket, aki nem tud magára vigyázni. – Minden a legnagyobb rendben van anya. Nem kellene ennyit aggódnod, mert még a végén ráncos leszel.  – Elvigyorodom, hiszen tényleg édes tőle, hogy ennyire aggódik, de nem történt semmi. Tökéletesen jól vagyok, amennyire csak lehetek. A jelenlegi helyzetet tekintve. Mert az emlékeim nélkül nem megyek sokra. Azokban van elrejtve a kulcs. – Csak pár nap volt. Nem kellene ennyire kiborulnod.  – Nem vagyunk házasok ezt persze nem teszem hozzá, mert kedves hozzám és vágyom is a társaságára. Bár nem tudhatom, hogy tényleg erre vágyom-e, mert.. Nem tudom, hogy milyen is vagyok igazából.
©

Egyre nehezebben bírtam megbirkózni Dorien-nel. Olyan volt, mintha az a személy, akit egykoron ismertem nem is létezne. Mintha teljesen megváltozott volna és régen, ami miatt annyira felnéztem rá egyszerűen csak eltűnt volna. Nem értem, hogy mi ütött belé, hogy pont egy vadászt vitt haza. Mondjuk azt se értem, hogy miért kell körülbelül minden második lányt hazavinnie a városból, nem is ez a gond, hanem sokkal inkább az, hogy még le is fekteti őket. Majd úgy hagyja magukra, mintha semmit se jelentének neki. Ennyire érzéketlen se volt. De most nem is érek ezzel foglalkozni, hiszen itt van Xavier. Napok óta nem hallottam róla és amikor nagy nehezen is üzent, akkor se volt túl bőbeszédű. Aggódom érte és nem is kicsit, mert mostanában furán viselkedik. Hamarosan meg is állok a nyaralónál, ahol mostanában találkozni szoktunk. Jó idő van, illetve itt senki se zavarhat minket. Kicsit legalább elmenekülhetünk a világ zűrzavara elől.
Sietve pattanok ki a kocsiból és szinte rohanva indulok el a lakáshoz. A kulcs szinte remeg a kezeimbe, de végül sikerül kinyitnom a zárat.
Xavier?- kérdezem aggódva, de felelet nem jó. A kulcs az asztalon landol, majd elindulok beljebb. Fülelni kezdek és végül meghallom a zongora hangját. Ez a dallam mindig arra szolgált, hogy megnyugtasson, elvarázsoljon, de most nem képes erre. Úgy érzem, mintha még ez is vészesen csengne most, mintha még inkább az érzéseimre szeretne játszani. Egyből a nappaliba indulok és pár pillanattal később már mögötte állok.
Minden rendben van? Jól vagy? - a hangom szinte remeg az aggodalomtól, majd sietve magam felé fordítom, miközben aggódva tekintek végig rajta. Nem értem, hogy mi lelte és miért tűnt el pár napra. Bár az se kizárt, hogy túl aggódom ezt az egész helyzetet, de számomra minden új, ami Xavier-hez köt. Minden egyes apró érzés az újdonság erejével hat rám és ez még inkább megrémiszt, mert mi van akkor, ha esetleg tévedek vele kapcsolatban, ahogyan egykor tettem mással...


|| Remélem kezdőnek jó lesz.