Taglalni valamit, amely folyton változik, eléggé nehézkes feladat. Volt Armand, még mielőtt mágiahasználó lett. Bonyolult korszak volt, tele bohémságokkal, komolytalanságokkal, leginkább abból fakadóan, hogy az apja meghalt, s a lezüllés útját választotta. Falta az életet, s miután családja mindenben támogatta, fürdött a pénzben és a lehetőségekben, nem félt az élettől, a következményektől. Modora mindig is hagyott kívánnivalót maga után, forrúfejűsége miatt nem egy heves szópárbajba bonyolódott bele. Az élete tele volt szemöldök sérülésekből kifolyó vérrel, horzsolásokkal, amely színesebbé varázsolta eme remek palettát, de mégsem volt számára elég, mindig többet akart, mindig másét akarta. Szerelmei sosem voltak igaziak, kamaszként szeretői általában férjes asszonyként élték unalmas életüket. Ő csak feldobta azt, humorával fűszerezte lusta óráikat, férfias képességeivel bearanyozta mindennapjaikat. Tudására hosszú idő alatt tett szert, A sourbon-i egyetem lelkes, kicsapongó diákja volt, míg el nem jött az ítélet pillanata, s rájött, hogy van félnivalója. Ugyanúgy ott lapul benne a félelem, mint bármely más férfiban... mikor megölték a legjobb barátjAz életem ezután változott meg. Ugyan maradtak olyan vonások, melyeket a mai napig hűen őrzök magamban, számos apróságtól búcsút vettem, közöttük a komolytalanságtól. Ne érts félre, ugyanúgy lételemem a humor, de bizonyos kereteken belül. Kimért lettem, és egy olyan nőhöz kötöttem az életemet, aki fontos volt számomra, s tudtam, hogy hű tanítványom lehet. Két ilyen mentalitással rendelkező ember... meghatározta az egész életünket. Feleségül vettem, ám kettőnk között a szerelem nem csak abból állt össze, mint a többi párosnál. Szerettük egymást, a testiség forróságokkal töltött meg mindkettőnket. megtanított arra, hogyan kell gondosan kitaposnunk életünk útját, millió új esélyt kaptam akkor, mikor hű társának fogadott. Ez volt a szerelem csodája számomra, s elvesztésekor mérhetetlen haragot és bosszúvágyat éreztem s érzek a mai napig, rájöttem, hogy képes vagyok efféle érzelemre is, nemcsak gyermeteg csalárdságra. Elhagyott, miután felülmúlt. De elfelejtett valamit... félrevágtam minden érzést, már úgy működöm mint valami gép, hogy megtaláljam őt. Függök tőle. ha nem lehetek vele, meghalok. És magammal rántom őt is. Vagy így vagy úgy.
Külsőmet illetően mindig a kornak megfelelő öltözetet hordom, az utóbbi időben mivel üzletemberként tevékenykedem, hát egy öltönyt foglal magába. Nem vagyok olyan, akinek szekrényében nem található meg pár lazább darab, de a mindennapokban szükségem van az öltönyeimre. Így érzem jól magam.
Barnás hajamhoz igéző kék szempár társul. Magasságom pont tökéletes, megfelelő rálátásom nyílik a világra. Tetoválást sem hordok, egyetlen ékszerem egy gyűrű.

Oszd meg velünk, ki vagy!

Beszippantottam a levegőt. Éreztem ezt az átkozott vérfarkas szagot. Jellegzetes, számomra orrfacsaró illat, mely lényegégen Krista drága pacsulija, de nekem mégis olcsó kencének tűnik. Ahányszor belépek ide, megüti az orromat ez a karizmatikus illat, melyet csak azért vagyok képes elviselni, mert Krista viseli testén. És mert félig boszorkányként nemcsak a tiszta farkasszag vegyül belé. Az utóbbi időben túl hosszadalmas időket pazaroltunk el azzal, hogy egymást nyúztuk... elég különleges módszerekkel. Néha már szó szerint is. Nem feledtem el azt, amikor a karjaim alá fogadtam, és belé szerettem. Mentoráltam lett, ám az utóbbi időben valami láthatatlan erő ütötte fel benne a fejét... meglepett vele, viszont mióta elhatározta, hogy megtalálja a családját... kínszenvedés az egész. Nem akarom hagyni neki, ő pedig annál jobban akarja. De tudom, milyen egy ikerpár tagjának lenni... engem tönkretettek. Ő mit kapna? Semmi mást! A család semmit nem jelent már ebben a díszes, drága világban. Tönkretennék, lelkileg megnyomorítanák... bár minket hová nyomorítanának még tovább... azt hiszem, hogy így is olyan szinten tönkre vagyunk már téve, hogy egy testvér mát semmit nem jelentene. De inkább ne kockáztassunk.
Nem tudom, mikorra várható Krista, hát leültem a kanapéra, és türelmesen vártam, időközben kitöltöttem magamnak egy pohár italt. Megannyi kalandban volt részünk együtt, mégis leginkább az maradt emlékezesen, ahogyan belépett az életembe, és mint egy hurrikán, mindent felülírt. Ez nem egyszerű szerelem volt első látásra, annál jóval bonyolultabb. Nem hétköznapi love story, hiszen biztos vagyok abban, hogy egy hirtelen haragú pillanatban képes lennék kárt tenni benne, még ha nem is szándékosan...
Fiatalként... akkoriban az élet más volt, vétek volt más feleségét megkívánni, ám a "nagy bunyó" során, melyben megöltem a nő férjét, majd annak két bajtársát, alapvető ítélet volt. Nem vetemedhettem volna ilyesmire, és ezt a családom hangsúlyozta. Engem a hév uralt, s az, hogy védjem a saját irhámat. Ezt nem értették meg. Hát így jártak, a sorsukon már késő változtatni.
Egykoron féltem, hogy Krista csupán egy alattvalót fog látni bennem, ki hálájaként - hiszen hálás voltam azért, hogy megmentett egykori önmagamtól, még ha ő ezt nem is tudja - mindenben követni fogja őt, de sosem hazsnálta ki a helyzetét. Legfőbb bizalmasa voltam és én is az övé.
Vártam. Kortyoltam az italból. Majd ismét. De Krista nem jött. Órákon keresztül ültem ott, s mikor már az egész üveg ital elfogyott, elindultam a lakásban, hogy körülnézzek. Krista eltűnt... és a szintúgy eltűnt ruhákból kiindulva, nem mostanában tervez hazajönni....
A kezemben tartott pohár összeroppant. Ó, kicsi lány... megint mit műveltél?