- Most komolyan azt hiszed érdekel bármi is amit mondasz? Takarodj az utamból és hagyj elmenni. Keress inkább valami fruskát akit megdöngethetsz. - Próbáltam ellökni magamtól, természetesen eredménytelenül. Bár ezen egyáltalán nem csodálkoztam. Igazán békén hagyhatna már.

A választ megkaptam ami hallatán csak elmosolyodtam, de azért az ideg dolgozott bennem. Becsaptam a szekrény ajtót és Caroline után szaladtam aki már a kijáratnál volt. Megragadtam a vállánál fogva és az egyik falnak toltam mielőtt kiléphetett volna. -Azt focinak hívják. Nem mintha te ismernél bármilyen sportot is a magassarkúban tipegésen kívül. Mert gondolom nálad az a sport. -engedtem el a vállát és hátrébb léptem tőle egy pár lépést.

Kezdett tényleg idegesíteni már a viselkedése. Még neki áll feljebb. Legszívesebben felpofoztam volna. De uralkodtam magamon nem engedhetek meg magamnak ekkora hisztit. Válaszolni se akartam már magam részéről lezártnak tekintettem a beszélgetést. Lépteit hallottam közeledni gondolom mégis vár egy válaszféleséget. - Gratulálhatsz magadnak, hogy beletiportál más ember érzéseibe. - Egy pillanatra fordultam hátra, majd ezt újból megismételtem. - Ja, és mondhatnál valami újat amit nem tudok. Menj inkább és fuss labdával a kezedben. - Felsóhajtottam, majd egyre közeledve a kijárathoz igazgattam a cuccaimat.

Tapló és szemétláda? -kérdeztem vissza magamban. Mindennek meg van az oka, én is okkal lettem ilyen. -Na ezt most jól megmondtad.-nevettem el magam gúnyosan. -Csodálkozom, hogy azok akikkel jártál eltudtak viselni. Bár azt sem tartom kizártnak, hogy csak kihasználtak a "hírnév" miatt. -mondtam továbbra is és kinyitottam a szekrényemet kivéve belőle pár cuccot, amiket a táskámba gyömöszöltem az edző cuccom mellé. Mivel nem jutott még olyan messze sejtettem, hogy van még hozzáfűzni valója ezért csak türelmesen álldogáltam a szekrényemnél.

Fejemhez vágta azokat a dolgokat amiket már úgy is tudtam. Soha nem leszek olyan jó és tökéletes, mint Elena bárhogy is törekszem. De attól még vannak érzéseim és nem hagyom, hogy egy tapló ilyen könnyen beletiporjon. - Te nem vagy mást, mint egy tapló szemétláda. Szóval légyszíves tartsd meg magadnak a véleményed. - Mondtam kicsit lassítva a tempón, de egy pillanatra se fordultam meg.

-Azon kívül, hogy jól nézel ki van még valami jó tulajdonságod?-vágtam vissza gúnyosan- Mert ha úgy nézzük csak ezért szeretnek. Tudod alapvetően elég idegesítő tudsz lenni.- szóltam utána. Na jó.. lehet, hogy ez kicsit durva és elhamarkodott beszólás volt, de ez van..nem mintha izgatna.

Megtorpantam és hátrafordultam. Mekkora egy tapló, bunkó, beképzelt egy alak. Arra végül is tényleg büszke lehet, hogy fel alá rohangál a pályán egy labdával tényleg. - Nekem legalább vannak jó tulajdonságaim ellentétben veled. - Nem akartam tovább vele foglalkozni ezért sarkon fordultam és gyorsabban indultam meg.

Amint elhaladt mellettem megfordultam, egy ideig csak egy helyben álltam és néztem ahogy elhalad. - Ó, ezer bocsánat Miss. Tökély kisasszony! -üvöltöttem utána széttárt karokkal. Nem bírom ha valaki egy beszólás keretében csak úgy ott hagy. Nehogy már az övé legyen az utolsó szó.

Kivettem a szekrényemből pár cuccot, majd még hátraintve pár lánynak akik körülöttem legyeskedtek nekimentem valakinek. - Ó, hogy nem tudsz a lábad elé nézni. - Morogtam alig halhatóan. Felismertem ki volt az. Tyler Lockwood. Elvettem, sőt nem is kellett nagyon érte nyúlnom hiszen úgy nyomta bele a kezembe. Faragatlan viselkedését nem hagyhattam szó nélkül. - Majd ha beléd is több udvariasság szorul esetleg meggondolom. - Megforgattam a szemeim majd elhaladtam mellette.

Átlagos nap volt ez is akárcsak a többi. Minden a szokásos menetében történt, meccset nyertünk amit ismét nagy részben nekem és Matt-nek köszönhető.
Magamra kaptam a rendes ruhámat és elcsomagoltam a táskámba, majd egyenesen besprintelve a szekrényemhez véletlenül nekimentem valakinek. Nem is nagyon figyeltem először, hogy ki az, de aztán leesett.-Máskor nézz az orrod elé Caroline! -toltam el magamtól és felszedtem a lehullott cuccait a földről. -Tessék!-nyomtam a kezébe a cuccait.