Nagyt mosolyogtam a lány nevetésén és örültem is neki.
-Vicky Donovan.. áh szóbal járnak...-Mondtam búskomoran és beletúrtam a hajamba. Sajnáltam őket hisszen az anyuk alig jönn ide és milyen csapott életet él. A lánya tiszta anya lesz.
-Sajnálom, igyekszem vele beszélgetni.-Ígértem meg neki

Fel kellett nevetnem April kérdését hallva. Nem akartam erről a kellemetlen témáról beszélni, de jobb lesz, ha mégis megteszem, hiszen úgy helyes, ha tud arról, ami zajlik Jeremy között.
- Jeremy nemrég megismerkedett... Matt testvérével - intettem Matt Donovan felé. - Vickivel. Aki... eléggé egy... zűrös lány. És azt hiszem, ő rántotta bele ebbe Jeremyt. Tudod, Vicki és Matt csak ritkán látják az anyjukat, és ez Vickiben... így zajlik le - sóhajtottam fel a szememet forgatva.

Rá néztem és próbáltam megvigasztalni át ölelni és simogatni. Nem tudom mit tehetnék egy fiú hallgatna-e
rám.
El mosolyodtam és próbáltam feldobni egy kicsit.
-Új barátnőre tett szert?-Néztem huncut mosollyal és reméltem Elenát nevetni látom.

Kedves volt tőle, ahogy megpróbált nyugtatgatni, de azt éreztem, most ebben a pillanatban az anyám sem lenne képes rá rendesen, ahogyan az apám sem.
Nyeltem egyet, és elgondolkodva kezdtem újra beszélni.
- Nem tudom... csak sejtem. Tudod, legtöbbször bezárkózik a szobájába és ott időzik. Nem tudom, te mire következtetnél ebből? - kérdeztem rekedten.

-Elena shh shh!-Szorítottam magamhoz és simogattam meg. Nem akartam látni ezt a lányt aki nem rég még rm vigyázott
sírni sem semmi. agamhoz szorítottam és már azon méláztam, mit is tudnék mondani ennek a fiúnak.
-Megteszem majd ami tőlem telik, de pontosan mit tesz tudnom kell-Mondtam a szemébe nézve és simogatva a kezét.

- Rám nem hallgat. Nem hallgat a szüleinkre sem. Már csak benned van némi bizalmam... remélem, hogy a te szavad jelent számára valamit, mert ha nem, akkor... - nyeltem nagyot, keserű fintorral az arcomon. Nem volt egy vicces helyzet, és ami azt illeti, rosszul voltam, amiért ebben a helyzetben tehetetlen vagyok.
- Neked meg fogom köszönni, ha sikerül nála elérned valamit - bólintottam egyet apró mosolygással, majd újra megöleltem, hálám jeléül, hogy érezze, ha támogatársa lesz szüksége, én ott leszek.

Csak hallgattam a meséjét és csodálkozva néztem rá.
-Fú Elena nagyon sajnálom!-Húztam el a szám és simogattam meg. Igen volt tudomásom arról, hogy
az ilyen korban lévő fiúk mit tesznek. Ahova járok milliárd hülye, idióta fiú van.
-Hát megpróbálhatom, de nem hiszem, hogy pont egy ilyen korú lány szavára adna, az se biztos, hogy emlékszik rám-Mondtam, majd beletúrtam a hajamba. Sajnos anyám halála után elég hamar fel kellett nőnöm így korán megtanultam minden.
Főzni, mosni, takarítani nem tartom magam olyan buta éretlennek, mint a többi korom béli.
-Jeremy istenem ő is, hogy hiányzik nekem.-Suttogtam, megrázva a fejemet. Te jó ég annak idején, hogy bele voltam zúgva.
Mindig azt akartam, hogy ő legyen a férjem Elena meg a családomba tartozzon, hiszen kisebb koromban felnéztem rá, de most is.
-Megteszem a kedvedért amit tudok.-Mondtam nagy mosollyal.

- Öhm... - kezdtem bele kissé zavartan. - Hát... tudod... Jeremy éppen abban a korban van, hogy lázad. Hiszen 15 éves. - forgattam meg a szemeimet. April biztosan tudta, hogy milyen a kamasz fiúknak, vagyis... úgy értve, hogy az ő környezetében is lehetett pár ilyen srác, mint Jeremy.
- és nem igazán viseli el, hogy ha dirigálnak neki. Talán... összefuthatnátok majd a közeljövőben. Lehet, hogy pozitív hatással lennél rá - mosolyogtam Aprilra jókedvűen.

Tényleg ő volt az, és ha ezt nekem valaki más mondja, akkor valószínűleg nem is hiszem el. Sokat változott azóta.
- Óh, te jó ég, alig hiszem el, hogy itt vagy! - mondtam neki és lelkesen öleltem őt magamhoz, miközben csak vártam, hogy befejezze a beszélést, hiszen olyan gyorsan tette fel a kérdéseit, hogy alig tudtam felfogni, hogy most mi is van.
- Nagyon hiányoztál! Jelenleg csak ennyit tudok mesélni - mosolyogtam szélesen, miközben gondolkodni kezdtem. - Az apukád is visszatért?

Miután anyám meghalt nem volt tovább értelme itt maradnunk a városban. Magán iskolába kezdtem járni amit borzalmasan
utáltam egyenest gyűlöltem. De felderült az arcom mikor apám végre vissza hozott mystic Falls-ba, bánatomból
csak egy napra. Gondoltam benézek a Grillbe mielőtt elindulunk a régi házunkhoz, hogy aludjunk és ismét
vissza induljunk! Mikor beértem egyből felkaptam a fejemet egy ismerősen csengő hangra.
-Elena?-Néztem értetlenül, majd közelebb siettem és megöleltem őt.
-Hogy vagy, úristen de megváltoztál vagy 8 éves korom óta nem láttalak-Mondtam neki majd kiugorva a bőrömből.
12 éves kislány vagyok aki még emlékszik az ő régi öreg bébi csőszére.
-Mesélj valami!-Mondtam már szinte parancsolóan, de össze csuktam a szám hiszen szegény lányt nem engedtem
szóhoz jutni.

Egy ideig ücsörögtem itt, csak várakoztam, és sóhajtottam egyet. Nem volt mit tennem, mert... már untam magamat. Matt eltűnt, azt sem tudtam, hol keressem, talán Tylerrel lófrál valahol. Pedig azt hittem, hogy ezek után minden percünket együtt töltjük, de erről ezek szerint ennyit...
Felemeltem a fejemet, tovább ittam az ásványvizemet, de ekkor ismerős arcot pillantottam meg, akit... nem vártam. Vagyis, nagyon régen láttam. És rögtön mosolyra húzódott a szám.
- April? - pattantam fel rögtön, széles mosolygással várva, hogy odaérjen mellém.

- Akkor gyere - nyújtottam ki számára a kezemet, majd egy széles mosoly kíséretében, elindultam kifelé, hogy közben magammal húzzam őt is. Volt egy jó ötletem.

/ Park /

Fülig érő vigyorral fogtam meg a kezét. - Bármiben benne vagyok amit csak szeretnél. - Mondtam alsó ajkamba harapva. Magam sem tudom, hogy miért de érte bármiben benne lennék. Teljesen olyan, mintha nem én lennék. A "legrosszabb" énemet hozza ki belőlem. Vagy legalábbis azt ami jó mélyen el van rejtve.

- Akkor gyere. - nyújtottam neki kezemet illedelmesen, és rávigyorogtam, miközben vártam, hogy meg is fogja. - Eldöntheted, hová akarsz menni. Nos? Utcák? Séta? Én nem ragaszkodom a hálószoba sötétségéhez... - kacsintottam rá pajzánul. Egyértelmű célzás, hogy extrém dolgokat is szeretek. Az ágy már olyan elcsépelt tud lenni.

Lepillantottam a kezünkre aztán kicsit idegesen vissza a többiekre. Nem akarom kellemetlen helyzetbe hozni. De itt eldugott kézfogásokon kívül mást nem tehetünk.
- Rendben. - Amilyen gyorsan csak tudtam kiürítettem a poharamat. - Mehetünk. - Néztem rá csillogó szemekkel.

- Akkor a következőt ajánlom neked. - mosolyogtam rá és megfogtam a kezét, bár csak a pult alatt hogy a trió a helyiség másik felén ne láthassa. - Megiszod az italod, és utána megyünk. Sétálunk.. amit akarsz. - kacsintottam rá. Ilyeneket nem szoktam akárkjinek ajánlani, most mégis ment.

- Értem, értem. - Bólogattam és boldogan mosolyogtam rá. Ajkai még ha csak rövid ideig is érintették ajkaimat szinte égették azokat. A szívverésem is az egekbe repült. Nem hiszem el, hogy ezt hozza ki belőlem. És most egy jó darabig nem látom. Ebbe azt hiszem bele kell törődnöm. Mást amúgy sem tehetek.
Oldalra pillantottam és észrevettem Elenáékat. Ó, ne már.. Eddig csak rá figyeltem és eszembe nem jutott körbe nézni. - Hát sajnos igen. - Mondtam kissé szomorkásan.

- Soha nem szegem meg az ígéreteket, Caroline. Soha! Érted? - simogattam meg gyengéden selymes arcát, majd odahajoltam és egy szolíd csókot leheltem ajkaira, de a tér másik végében megpillantottam három másik fiatalt. Egy lányt, és két fiút, látszólag afiúk legalább valami focicsapatból valóak hiszen olyan felsőt viseltek.
- Ismered őket? Mert ha igen, nem csókolgatlak téged előttük. - suttogtam.

Tudtam, hogy ez sem fog örökké tartani, de azért reméltem, hogy egy-két napnál tovább tart majd. De azt hiszem örülhetek, hogy valaki ennyi ideig is észrevett.
Lehajtottam a fejemet egyszerűen nem éreztem úgy, hogy most a szemébe tudnék nézni anélkül, hogy elsírnám magam. Fájt, hogy elmegy de azt hiszem ennek így kell lennie. Amúgy sem lehetett volna ez az egész hosszú távú. Ha nem a távolság akkor a korkülönbség. - Akkor azt hiszem a ma éjszaka egyfajta búcsú lesz. - Néztem fel rá mosolyogva miután sikerült összeszednem magam. - És remélem tényleg látlak még. - Szinte semmit nem tudok róla.. Csak annyit, hogy soha nem fogom elfelejteni.

Felnevettem. - Ebben a választam bíztam. - mondtam neki, még mindig szünet nélkül mosolyogva, de újra rendeltem neki valami koktélt.
- Még fiatalkorú vagy. Nem ihatsz alkoholt. - kacsintottam rá, de ekkor előre dőltem és mélyen sezemibe nézve kezdtem el suttogni. - Holnap vissza kell térnem Chigagoba. Vár a munkám. De egyszer.. visszatérek. És újra.. újra találkozni fogunk. Ezt megígérem neked. Az életemre esküszöm. - súgtam neki őszintén. Régen nem fogott meg ennyire senki, mint ő.

Azt hiszem még jobban elvörösödtem mikor megfogta a kezemet és egyfajta kellemes bizsergéssel töltött el. Már a puszta közelsége is.
- Egy olyan estébe, mint a tegnapi bármikor beleegyezem mindenféle tiltakozás nélkül. - Akaratlanul is elmerültem gyönyörű kék szemeiben. Még mindig vonzották a tekintetem. Éreztem, hogy a szívem is készül kiugrani a helyéről, de próbáltam nem foglalkozni vele.

- Ebben az egyben bíztam. - nevettem fel jókedvűen, majd megfogtam a kezét, és nézegetni kezdtem a tenyerét. Ez olyan boszorkányos ragály volt, néha csak heccből nézegettem az emberek tenyerét. De.. ez elárulta az illető jövőjét. Egyesek nem hisznek ebben, én viszont igen.
- A tenyered azt mondtja, hogy ma este ugyanazt fogjuk csinálni, mint tegnap este. -vigyorodtam el pimaszkásan, és két italt rendeltem utána. - Már ha beleegyezel. - kacsintottam rá.

- Azt hiszem összetévesztesz valakivel, mert én soha nem tennék ilyet. - Mondtam egy hatalmas vigyorral az arcomon. Igazából azt hiszem nekem volt félni valóm, hogy ő nem fog eljönni, de szerencsére amint beléptem ide ez az egész gondolat csak úgy köddé vált a fejemből.
- És van ötleted arra, hogy mit csinálunk ma? - Kérdeztem picit elpirulva közben alsó ajkamat harapdálva.

És nem kellett sokat várnom. Tudtam hogy nem fog engem faképnél hagyni, mert akkor már tudtam volna hogy nem azt ismertem meg, akit tegnap itt. Elégedetten, némiképpen nyugodtan dőltem hátra és elvigyorodtam.
- Szia! - köszöntem neki én is, majd intettem a csaposnak. - Reméltem, hogy eljössz. Kezdtem megijedni, hogy faképnél hagysz. - suttogtam.